Baby girl

19. ,,Miattad"

Lloyd a parti további részében újra azon volt hogy a legjobb partnereket szerezze meg, cégeket vásároljon fel vagy épp beszálljon egy-egybe. De a tekintete végig Reesen volt aki magányosan ült a pultnál. A szemei sűrűn terelődtek a sarokban lévő jótékonysági adomány részre ahol a valódi célt lehetett végrehajtani. Segíteni.
Reese kisebb hezitálás után sétált oda hogy körülnézzen.
-Jó estét Miss...-fogadta a rendezvényszervező.
-Mrs. Hansen.-mutatkozott be.
-Mr...Mr. Hansen felesége?-remegett meg a hangja.
-Igen.-válaszolta.-Milyen ügyért gyűjtenek ma?-kérdezte tisztelettudóan.
-Tessék?
-Milyen ügyért gyűjtik ma az adományokat?
-Van a városban egy szegényebb rész. Ott a gyerekek nem tudnak iskolába járni. Nekik akarnánk egyet építeni és segíteni nekik hogy ők is tanulhassanak.-Reese szíve megfájdult a gondolattól hogy másoknak egy egyszerű könyv, vagy csak hogy tanulhatnak mekkora ajándék. Az itteni gazdagok pedig mindezt semmibe veszik.
-Nincs nálam most pénz...de lehet maguknak máshogy is segíteni? Mondjuk mint tanítás?
-Tanítás?-lepődött meg.
-Ingyen órákat adni a gyerekeknek?
-Ingyen? Mrs. Hansen...
-Tanárnak tanulok. Vagyis...már csak a mesteri van hátra és végzek. De ha lehetne szívesen segítenék és tanítanám ezeket a gyerekeket teljesen ingyen.
-Mrs. Hansen biztos benne? Ezekért a munkákért pénzt szoktak kérni és...
-Nincs szükségem a pénzre. Segíteni szeretnék.
-Akkor...-nyúlt a zsebébe.-...adok egy névjegyet és amikor Önnek jó beszélhetünk.
-Remélem gyorsan sikerül felépíteni az iskolát.
-Őszintén Mrs. Hansen kétlem. Annyi...gazdag ember van itt mégis maga az egyetlen aki eddig idejött.
-Sajnálom. De...ahogy tudok segíteni fogok maguknak.
-Reese.-sétált oda Lloyd.
-Jó estét Mr. Hansen.-köszönt neki a rendezvényszervező. Lloyd csak ránézett.
-Ne tűnj el a szemem elől.-súgta neki Lloyd.
-Nem tűntem el. Csak kíváncsi voltam az est fő céljára. Ami a magadfajta embereket hidegen hagyja.-hagyta ott Lloydot.
-Istenem...-fújta ki a levegőt majd a szeme a prospektusra terelődött. A szeme újra Reeset nézték amik közel sem csillogtak mint az utóbbi pár napba.

☆☆☆

-Tisztelt hölgyeim és uraim!-lépett a színpadra egy elegáns férfi.-Remélem jól érezték magukat és aki tehette még ha egy kevéssel is de beszállt az indítványozásba hogy másokat segítsünk.-Reese érezte az oldalán Lloyd kezét. Szíve szerint most eltávolodott volna de nem akart Lloydnak se zűrzavart.-El akarom mondani mennyire hálás vagyok önöknek hogy ma részt vettek ezen az eseményen. Most pedig nézzük hogy is alakult az adomány.
-Újabb csőd.-hallotta meg Denny nevetgélő hangját mögöttük.
-Úristen...-hallották a színpadon lévő embert.-Meg van a végösszeg!-mondta lelkesen.-150 millió dollár!-kiabálta örömében.
-Mi?!-szaladt ki a nézőtér tagjai szájából.
-A főadományozónk a mai est folyamán Mr. Hansen!-Reese szemei kikerekedtek.-Mr. Hansennek hála megépülhet az iskola!
-Mi van?-szaladt ki Denny szájából.-Te eladományoztál 150 millió dollárt egy szaros iskoláért?!
-Lloyd...-nézett Reese rá.
-Mikor arra kérlek hogy költsd a pénzem azt várnám hogy magadra költsd és ne másra.-mondta neki teljes nyugodtsággal.-De mit tehetnék mikor tudom hogy másra vágysz?-nézett a szemeibe.-Megbolondítasz engem Reese.
-Te komolyan...segítettél?-kérdezte, ahogy a szemeibe könnyek gyűltek.
-Csak azt tettem...amit te is szerettél volna.
-Istenem, Lloyd.-ölelte át őt ahogy a nyakhajlatába temette az arcát.-Köszönöm.
-Ne sírj, még a sminked tönkreteszed.-súgta a fülébe.-Ha úgy fogsz kinézni mint egy mosómedve attól a farkam nem fog felállni rád.
-Rohadék.-nevetett ahogy még mindig Lloyd nyakán csüggeszkedett.
-Boldog vagy...?-kérdezte meg Lloyd.
-Boldog. Nagyon boldog.
-Akkor menjünk haza.-érte el hogy Reese végre ránézzen.
-Nem...nem akarod hogy taxival menjek?-kérdezte.
-Miért jönnél taxival? Nem vagyunk csórók.
-Mert akkor...haza tudnál valakit vinni innen és...
-Téged viszlek haza.-fogta meg Reese kezét.-Menjünk.

☆☆☆

-Reese nyugodj már le.-nyugtatta magát ahogy az estélyi ruhájában fel-alá mászkált a szobában.-Nyugodj le!-mondta.-De nem megy.-mondta idegesen.-Bolond vagyok? Mi a francon jár a fejem?-ütötte meg a kezével a fejét.-De...-megállt.-Nem! Akkor is megteszem!-ment ki a szobájából ahogy Lloyd ajtaja előtt megállt.-Csak kopogj be. Francba Reese.-morogta. A kezei pedig mintha önként cselekedtek volna kopogtak a hatalmas ajtón. De válasz nem érkezett. Ő mégis benyitott. A fürdő felöl hallotta a víz folyását. Úgy érezte most van ideje elmenekülni még de mégis a lábai bentebb és bentebb vezették. Az ajtóban megállva nézte a zuhanyból homályosan kivehető alakot. A kezei kinyúltak egy törölközőért amit a csípőjére tekert és lépett ki az ajtón.
-A kurva életbe!-ijedt meg hirtelen Reesetől.-Te mi a francot keresel itt?! Mondtam hogy tilos belépned ide.
-Én...-a szemei Lloydot mérték végig.
-Mit akarsz Reese?
-Mi-mindegy.-fordult meg és vette volna menekülőre az utat de Lloyd kezei elkapták. A testük újra összeért ahogy a szemeik újra egymás ajkát nézték.
-Miért vagy itt Reese?-kérdezte Lloyd akinek a légzése nehezült mert a mellkasa szabálytalanul emelkedett fel-le.
-Én...-Lloyd szemeibe nézett.-...miattad.-Lloyd egy pillanat alatt esett mohón Reese ajkainak aki egy pillanatig se ellenkezett. A kezei azonnal Lloyd nyakát ölelték, aki szorosan húzta magához az előtte álló lányt. Lloyd pedig most már tudta. Azok az ajkak valóban csodásak. Amint elvált egy pillanatra tőlük, azonnal késztetést érzett hogy újra magáévá tegye őket. Mert Reese ajka olyan volt mint a drog. Függője lett.