-Hol voltál egész éjjel?-kérdezte Eleonor Lloydtól. -Nem hiszem hogy az orrodra kell kötnöm. -Lloyd! -Találtam egy nőt aki remekül körülölelte a farkam. Ez érdekelt?-hazudta. -Mi? -Nem értetted? Egy nőt dugtam egész éjjel. -Te rohadék!-pofozta fel őt.-Én vagyok a menyasszonyod engem kellene kényeztetned!-kiabálta. -Előbb halok meg.-mondta egy szarkasztikus mosollyal. -Mr. Hansen! Mr. Hansen!-rohant be az egyik biztonsági az ajtón. -Hé, tulok! Vegyél levegőt. -Mr. Hansen! Ba-baj van! -Miféle baj?-Lloyd érezte hogy baj van. Azonnal az irodájába hívta a személyt aki a jelentést végezte. -A felesége...eltűnt.-jegyezte meg az enbere.-Az egész házat átvizsgáltuk és nem találtuk meg a kisasszonyt. -Mi a fenéről beszélsz?! Kérem azonnal az összes biztonsági kamera felvételt! De azonnal!-üvöltötte.-Induljunk a házhoz! Valami nyomot kell találnunk.-A csapat egy része a kamera felvételeit próbálta kimenteni míg a másik nyomokat találni. Lloyd szíve azonban a gyomrába volt. Csak ne sérülj meg. Kérlek.-Nézzék át a nappalit, tulok te velem jössz a szobájába. -Mr. Hansen mit keressek? -Bármit ami a feleségemhez vezethet minket.-kezdett kutatni Lloyd is. Lloyd letérdelt hogy az ágy alá benézzen, ahol megpillantott egy dobozt. Kihúzva azt csak figyelte a szalagot ami rá volt kötve azzal a szöveggel. Lloydnak.-Mi a fene ez? -Uram? -Menjen ki.-mintha megérezte volna Lloyd hogy ez a valami olyan dolog lehet ami csak rá tartozik. Megvárta míg az ajtó bezárult majd lebontotta a szalagot a tetejéről. Lassan emelte le a tetejét ahogy a szeme elé tárultak az apró kis tárgyak a doboz belsejében.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nehezült Lloyd légzése. A cetlit vette a kezébe amin az állt: egyetlen egy dolog jobb annál hogy a férjem vagy, hogy a gyermekünk apukája leszel. Lloyd szemeibe azonnal könnyek ültek ahogy úgy érezte az érzelmei győzni látszanak. -Terhes...volt a feleségem?-kérdezte az üres szobában ahogy a kezei közé vette az apró kis ruhadarabot. A ruhadarab alatt megpillantotta az első ultrahangos képet is.-Ő...a mi...csodánk?-az arca mosolyra húzódott ahogy a szemeiből folytak a könnyek. Képtelen volt megállítani. Majd a szeme egy borítékra terelődött. A címzett: drága gyermekünk. Remegő kezekkel nyitotta ki.
,,Drága egyetlen kis csöppségünk!
Fogalmad sincs mennyi ideje vártunk a megérkezésedre apuval. Minden egyes nap reméltük hogy végre az életünkbe csöppensz. Majd megtörtént a csoda. A pocakomba vagy, a szívem alatt. És ha tudnád mennyire boldog vagyok. Boldog vagyok mert az anyukád lehetek. És még apu nem tud rólad, de hidd el hogy ő is annyira vár téged mint én, hanem jobban. Csodás apukád lesz. Mindent meg fog adni neked. Mindent meg fog tenni érted. Ahogy én is. Még nem találkoztunk de a szeretetem feléd már most leírhatatlan. Alig várom hogy apu is megtudja hogy úton vagy az életünkbe. Mert te vagy a mi kis csodánk."
Ahogy próbálta összeszedni magát a szeme egy újabb borítékra terelődött. A címzett újra a gyermekük volt. Félve nyitotta ki azt is Lloyd.
,,Drága egyetlen kis csodánk!
A mai nap mindkettőnknek nehéz. Nemrég apu és én...külön utakra tévedtünk. Esélyem se volt elmondani neki hogy te megérkeztél. Nehéz apu nélkül. Aki eddig a legnagyobb támaszom volt, a legnagyobb boldogság az életembe hirtelen eltűnt. És fogalmam sincs hogyan bírkózzak meg az elvesztésével. Azt terveztem minden alkalommal mikor újra és újra találkozunk az ultrahangon majd írok neked egy levelet amit később ha nagy leszel elolvashatod. Most mégis ez az utolsó levelem. A mai nap az ultrahangon megállapították hogy nem látni szívverést. Nem akartam felfogni. Alig voltál az életembe, még találkozni se találkoztunk és máris elvesztettelek? Ez életem legnehezebb napja amin egyedül kell végigjutnom. De képes leszek rá? Úgy érzem mintha a lelkem magaddal vitted volna. Bárcsak úgy alakult volna minden ahogy szerettük volna. Ha egy család lettünk volna."
-A...a kicsikénk...-Lloyd érzelmei egyik pillanatról a másikra törtek a felszínre. És nem tudta koordinálni. A tudat hogy a várandós feleségét elhagyta még inkább azt sugallta felé hogy szörnyű férj és apa lett volna. Mégis tudta hogy meg kell találnia a volt feleségét, a nőt aki a világát jelenti. Meg kell találnia és elmondania neki mennyire sajnálja.-Találtak valamit?-kérdezte Lloyd. -Az a probléma uram...-megremegett a hangja. Bajba volt.-...a kamera nem működött. -Mi a fenéről beszélsz?! -Valaki kikapcsolta őket. -Ugye most szórakozol velem?! Lehet elrabolták...! -Kit raboltak el?-hallotta meg a hangot amit annyira hallani akart.-Mi...mi a fene folyik a házamba? Miért van itt ennyi ember? És mi a francért kutatják a dolgaimat?-ideges lett Reese is Lloyd emberei láttán. -R-Reese...-nem akart hinni a szemének. Azonnal hozzásietett ahogy a karjaiba szorosan tartotta őt. -E-elég.-tolta volna el magát de Lloyd nem engedte.-Lloyd! -Francba.-hallotta ahogy Lloyd szorított az ölelésen. -Mi...mi történt?-aggódott most már Reese is.-Történt...valami? -Azt hittem elhagytál...újra.-mondta Lloyd. -Csak...a boltba voltunk Alannal.-Lloyd megpillantotta a bevásárló táskát. -Mr. Hansen?-jelent meg az ajtóban Alan szatyrokkal a kezében. -Alan! Mi a francért nem vetted fel?! És miért vannak a kamerák kikapcsolva?! -Én...itt felejtettem a telefonom. Történt valami?-kérdezte Alan. -És a kamerák?! -Azt én kapcsoltam ki.-mondta Reese.-Nem szeretem ha megfigyelnek. Szerinted nem vettem észre hogy felszereltetted a házba? Értem hogy védelmi szolgáltatást végeztek, de ne essünk túlzásba. Magánéletet akarok, nem széles mozivásznon lenni.-cipelte a szatyrot a konyhába.-Megtennéd hogy elküldöd az embereid? Ha lehet most. Nem igazán van kedvem hozzájuk.-kezdte kipakolni a szatyrokat. -Uram... -Tűnjetek el mind. Egyedül akarok beszélni Reesesel.
