Baby girl

30. A pénz beszél

-Miért jöttünk ide?-nézett körbe Reese.
-Találkozni valakikkel.-mondta Lloyd egy mosollyal.
-Találkozni? Mégis kivel?
-A szüleiddel.-mondta ki mire Reese megállt.
-Mit...mit csinálni? A szüleimmel...találkozni?
-Alan szerint...engedélyt kell kérnem az édesapádtól hogy elvehesselek feleségül.
-Mi?
-Vagy ez nem így szokás?-nézett Reesere.
-Te...
-Apukádnak nagyok az elvárásai, gondolom.
-Lloyd, szívem.-állította meg a férfit.-Mint mondtam nem sok férfival volt dolgom eddig, de ezt tudhatod is miután...
-Elvettem a szüzességed.-Reese a szájára tapasztotta a kezét.
-Csendesebben már.-nevetett.
-Csak azt akarom tudni előttem találkozott e valakivel akihez tud hasonlítani.
-Nem...
-Akkor megnyugodtam.-fogta meg Reese kezét ahogy magával húzta.-Ne aggódj. Addig küzdök míg igent nem mond.-súgta mielőtt az asztalhoz értek.-Jó napot!-ért az asztalhoz.
-Jó...napot.-lepődtek meg a lányuk mellett álló férfi kinézetén.
-Szia...apa.-Reese félt. Tudta az apja milyen. Az utóbbi időben semmi se érdekelte csak a pénz hogy a mostohaanyját eltartsa.
-Reese...-szólalt meg a mostohaanyja de őt nem üdvözölte.
-A nevem Lloyd Hansen.-nyújtotta feléjük a kezét.
-A nevem Brian, a feleségem pedig Maria.-mutatkozott be az apja aki még mindig nehezen akarta elhinni hogy egy ilyen férfi állt a lánya mellett.
-Kérem foglaljanak helyet.-mondta tisztelettudóan Lloyd.-Kicsim, ülj le.-húzta ki a széket Reesenek. A szülők összenéztek. Lloyd pedig Reese mellett foglalt helyet.
-Már...elnézést...-szólalt meg Brian. Lloyd ránézett.-De...maga pontosan kicsoda?
-Apa...
-Máris a lényegre térünk?-motyogta az orra alatt.-A lánya vőlegénye vagyok.-mondta ki szívrohammentesen.
-H-hogy kicsoda?
-Apa...
-Te ezért tűntél el?! Hogy összeszedj valami...furcsa alakot? A testvéred kórházba került és te végig ez idő alatt ezzel a...senki emberrel találkozgattál?-kérdezte idegesen.
-Apa!-szólt rá Reese.
-Igaza van apádnak Reese.-helyeselt Maria.
-Senki ember?-lepődött meg Lloyd majd egy mosoly kúszott az arcára.
-Én szarrá gürizem magam hogy mindent megadjak a családomnak te meg....! El tudod ezt a férfit tartani, mert hogy nem dolgozik ebben biztos vagyok.
-Igaza van, nem sokat dolgozok.
-Látod? Igazam van! És akkor vőlegény? Reese csak a pénzedért van veled!
-Pénzemért? Apa te felfogod hogy én is olyan helyzetben élek mint ti? Semmivel se külöb! Két munkahelyen nyomtam egyszerre!
-Nyomtad? Kirúgtak?-akadt egyre jobban ki Brian.
-Eddig se sokat segítettél Reese de ezek után egy cseppet se számíthatunk rád.-forgatta meg a szemeit Maria.
-Te fogd be!-szólt rá Reese.
-Hogy beszélsz az anyáddal?
-Ő nem az anyám! A mostohám, de hogy ő se kezelt engem soha lányaként ebben is biztos vagyok.
-Miről beszélsz? Ezt is ez a...hajléktalan vőlegényed beszélte be neked?
-Mi?-Reese egyre idegesebb lett.
-Megengedik hogy mondjak én is valamit?-Lloyd nem volt ideges a szülők miatt, ő miattuk egyáltalán nem. De Reese miatt igen. Utálta így látni őt.
-Mr. Hansen.-jelent meg a tulaj az asztalnál.-Nem számítottunk arra hogy jön. Ha tudjuk jobban felkészülünk, esetleg egy külön elzárt helységben elhelyezett asztallal, hogy nyugodtan tudja elfogyasztani az ételeket.
-Minden rendben. Szeretném kérni hogy a legtökéletesebb felszolgálásban legyen részünk ma.-nyújtotta át előre a platina bankkártyáját. A szülők szemei kikerekedtek.-A pénz nem számít, mint azt tudja.
-Igenis, Mr. Hansen.-vette át a kártyát.
-Ha lehet, ezt a rózsát tüntessék el az asztalról. Tulipánokat akarok.
-Tu-tulipánokat? Mr. Hansen...
-A menyasszonyom utálja a rózsát, tulipánokat akar. Nem voltam világos?
-De uram...nincs tulipánunk?
-Akkor ideje intézkedni...nemde?-szarkasztikus mosoly ült Lloyd arcára.
-I-igenis uram.-hagyta el az asztalt.
-Ha megengedik...akkor bemutatkoznék.-dőlt hátra kényelmesen a székben.-A nevem Lloyd Hansen, a Hansen Industry tulajdonosa. Ha tudni akarják megszámlálhatatlan pénzem van. Saját villáim vannak szerte a világban, saját személyzet, saját sportautók, saját szigetek...folytassam?
-Lloyd...-nézett rá Reese.
-Úgy látszik maguknál a pénz beszél. Nembaj. Akkor így mondom. Egyetlen egy napot se kell a lányuknak dolgozni többet az életében. Mert a tenyeremen fogom őt hordozni.-a szülők nagyot nyeltek.
-Lloyd...
-A legfényűzőbb életet fogom neki biztosítani. Luxus éttermek, luxus hotelek, luxus utak, luxus ruhák, luxus ékszerek. Minden amire vágyni fog, egy pillanat alatt megszerzem neki. Nem kell többé gondolkoznia mit engedhet meg magának és mit nem. Mert a világ a lábai előtt fog heverni, mert a feleségem lesz.-Reeseben minden amit Lloyd mondott valamit elindított.-Ha a feleségem lesz, az magával hozza azt is hogy maguknak is fényűző élete lesz. Miért? Mert aki a családom része, annak fényűző életet biztosítok bármi áron. De azt hogy ezt megkapják...hozzám kell adniuk a lányukat. És abban biztosak lehetnek...nem adom fel ha most nemet mondanak. Mert bármi áron, de Reese a feleségem lesz. Mert a feleségemnek akarom őt.
-A...tulipánok uram.-rakták az asztal közepére, majd elhagyták az asztalt.
-Láthatják. Egyet csettintek és minden kívánságom teljesül.-mosolyodott el.-Akkor tudják mire leszek képes a menyasszonyomért, igaz? A világot felgyújtom érte ha kell. Tehát...Brian és Maria...mit szólnak egy esküvőhöz a közeljövőben? Mondjuk két hónap múlva?-kortyolt a whiskyjébe.

☆☆☆

-Jobban ment mint gondoltam.-ült be mosollyal az arcán az autóba.
-Alan, húzd fel az ablakot.-kérte Reese aki azonnal elválasztotta a teret a fekete üveggel.
-Bajba vagyok?-próbált rájönni Reese arckifejezésére mit takar.-Reese figyelj....
-Tapaszd be a szám.-mászott Lloyd ölébe ahogy egyenest az ajkainak esett.-Nem akarom hogy Alan hallja ahogy sikoltozok miattad.-esett újra kiéhezve Lloyd ajkainak.
-Azt hittem haragszol.-mérte fel a szemével Reeset, aki egy pillanat alatt tépte le a felsőjét.
-Vedd elő.-próbálta türelmetlenül kiszabadítani Lloydot a nadrágból.
-Édes, ha tudom hogy ezt kell tennem hogy kiéhezve ess nekem, hamarabb megteszem.-nevetett ahogy egy pillanat alatt húzta elő a merev férfiasságát.
-Had üljek rád.-mászott vissza az ölébe, ahogy azonnal a farkára ereszkedett.-Ah...
-Francba Reese.-markolt a fenekére.
-Ne fogd vissza magad.-kérte Reese ahogy mozogni kezdett. Ez pedig bőven elég volt Lloydnak hogy átvegye az irányítást.-Istenem de gyönyörű vagy.-mosolyodott el.
-Ne most udvarolj, mikor tiéd vagyok. Csak...csináld azt amit szoktál.
-Amit szoktam?
-Tégy magadévá hogy másnap járni se tudjak.