Baby girl

60. ,,Az illata..."

Lloyd szinte perceken belül a hely előtt volt. A helyre belépve azonnal Reeset kereste. A pultnál pedig meg is találta.
-Reese.-ért gyengéden a vállához hogy felébressze.-Édes.
-Eléggé kiütötte már magát.-szólalt meg a pultos.-Ahogy lerakta a telefont szinte azonnal bealudt.
-Nem bírja az alkoholt.-jegyezte meg Lloyd.
-Akkor minek iszik az ilyen?
-Nem hiszem hogy a maga dolga ezt kideríteni.
-Hé, haver! Mielőtt bunkózni kezdesz mutasd azt a csekket. Vigyáztam a nőre.
-Nesze.-dobta hozzá.
-Ch, ennyit ér ez a picsa?-nevetett a pultos mire Lloyd szinte robbani tudott volna a megjegyzéstől.
-Mit mondtál?
-Mondom ennyi pénzt ér ez a picsa? Talán kurva?-Lloyd előrántotta a fegyverét rácélozva azonnal.-Hé haver!-tette magasba a kezeit.-Tilos a fegyverhasználat!
-Egészen addig amíg nem a feleségemre teszel megjegyzéseket.
-Nyugi haver, nem tudtam hogy ő a feleséged.
-Mert akkor folytatnád a megjegyzéseket?-húzta fel a tárat.
-Haver nyugalom már! Ki a fasz vagy te?
-Én? Az az ember akinek nem akarsz az ellensége lenni.
-Lloyd...-ébredezett Reese. Talán ez volt a szerencséje a pultosnak. Lloyd azonnal elrakta a fegyvert ahogy Reese elé térdelt.
-Édes. Hé.-söpörte ki az arcába kúszó hajat.-Jól vagy?
-Te itt vagy.-csillogtak a szemei.
-Itt. Hol lennék ha nem melletted?-fogta a kezei közé a kezét.
-Szörnyű álmom volt.-mondta.
-Miféle álom?-simogatta az arcát.
-Mi...elváltunk. A szívem....a szívem majd megszakadt. Ugye nem fogsz elhagyni?-borult Lloyd nyakába. Lloyd nem tudta mit tegyen. Most először az életében nem tudta mi lenne a helyes döntés.
-Na jó édes, kapaszkodj.-cipelte ki a kocsiból Reeset egyenesen a házba. Reese gyomra felfordulni kezdett.-Édes, ne! Várj még egy kicsit.-sietett az emeletre ahogy egyenesen a fürdőhöz vitte hogy könnyíteni tudjon magán. A haját azonnal lófarokba fogta nehogy összekenje.-Jól van, ezután jobb lesz.-simogatta a hátát.-Francnak ittál ha nem is birod az alkoholt?-állt fel hogy egy vizes ronggyal megtörölje a száját.-Jobb már édes?-figyelte azokat a gyönyörű szemeket.
-Ha nem lenne büdös a lehelletem megcsókolnálak.-nézte csodálattal Lloydot.
-Ne csináld. Holnap szörnyen fogod bánni hogy ezt mondtad.
-A férjem vagy...miért bánnám?-bújt újra Lloydhoz.
-Édes.
-Annyira szeretlek.-Lloyd szíve hirtelen ütemet váltott. Annyira hiányzott már ez a szó tőle. Csakis tőle. Mégis a helyzetükbe ez a szó most szétmarcangolja a szívét.
-Jól van édes. Álljunk fel, lefektetlek.
-Nem akarok még aludni.-jegyezte meg Reese.
-Mi?
-Tégy magadévá.-könyörgött Reese.
-Ne csináld édes.
-Akarlak téged, kérlek.-hajolt Lloyd ajkai felé de ő elhajolt.
-Ne csináld kicsikém.
-Nem akarsz engem?-konyult le a szája széle.
-Ha tudnád mennyire akarlak. Ha azt eltudnám mondani kicsim.-simogatta az arcát.-De...
-Akkor tégy magadévá. Minden pózban a tiéd vagyok.
-Reese.
-Tudom a szabályt, csak együtt. Igaz? Esküszöm megvárlak. Kérlek Lloyd.
-Nem lehet. Nem használhatom ki a helyzetet.
-Nem használod ki, miről beszélsz?
-Kérlek feküdj le.
-Lloyd...
-Kérlek Reese. Gyere.-emelte fel a takarót. Reese szomorúan fogadta el a tényt hogy nem kapja meg Lloydot.-Aludj, rendben?-simogatta az arcát.
-Te nem fekszel le? Gyere.-hívta Reese.
-Nekem...még dolgom van.-talált gyorsan kifogást.
-Mikor fekszel mellém? Nem szeretek nélküled aludni.
-Majd...sietek.-hazudta.
-Maradj itt velem.-könyörgött.
-Maradok, aludj.-meg akarta várni míg elalszik.
-Így nem olyan mint szokott.
-Tudom kicsim.-valójában semmi se olyan mint akkor. És a gondolat hogy most ha nem így alakult volna az életük boldogan húzná magához Reeset és reggelig el se engedné. Reese szeme könnyezni kezdett.-Mi a baj?-pánikolt Lloyd.
-Semmi.
-Az hogy nem feküdtem melléd? Kicsim...
-Hiányoztál egész nap.
-Ha tudnád hogy te is hogy hiányzol minden pillanatban.-törölte le a könnycseppet.-Kérlek ne sírj.
-Az a álom is, itt nyüzsög a fejembe. A gondolat is már széthasítja a szívem.
-Menj arrébb.-mondta Lloyd. Reese arrébb kúszott ahogy Lloyd egy pillanat alatt bújt az ágyba és egyenesen Reeset magához húzta.-Itt vagyok.-ölelte szorosan.-Itt vagyok.
-Annyira szeretlek.-szippantott nagyokat ezzel az orrába ült végre Lloyd illata amit annyira szeret.
-Én is szeretlek kicsim. Ha tudnád...
-Fáradt vagyok.-helyezte a mellkasára a fejét. A szemei pedig lassan lecsukódtak.

___________________________________________

-Alan.-sétált Lloyd a férfihoz.
-Igen uram?
-Ha Reese kérdezi este te hoztad haza miután felhívott a bárból.
-Tessék?
-Este...eléggé maga alatt volt. Nem akarom hogy kellemetlen legyen számára hogy engem hívott. Tudom hogy utána csak feleslegesen aggódna hogy mit tett, vagy mondott. Ezt nem akarom. Úgyhogy ha kérdezi mond hogy az éjszaka közepén felhívott és hazahoztad. Rendben?
-Igenis uram.
-Hazamegyek átöltözni addig te vigyázol rá, rendben?
-Igenis uram.

___________________________________________

-Úristen...a fejem...-ébredt fel. Szinte alig tudott magához térni a fejfájástól. A szemei pásztázták a szobát.-Mi a...?-állt fel ahogy egyenesen felöltözött és a konyhába ment ahol találkozott Alannal aki a reggeli kávéját fogyasztotta.
-Jó reggelt kisasszony.
-Szia Alan.
-Kávét?-kérdezte.
-Szeretnék, köszönöm.-támasztotta a fejét a kezeivel a pultnál.
-Minden rendben?
-Szörnyen fáj a fejem. Tegnap este...kicsit lehet többet ittam a kelleténél.
-Úgy gondolja?
-Lloyd?
-Mr. Hansen?
-Igen.
-Az otthonába.-válaszolta.
-Ki...hozott engem haza?
-Engem hívott fel az éjszaka közepén. Így hazahoztam.
-Alan...
-Minden rendben?
-Lloyd...illatát érzem a felsőmön és a szobámba.
-Az...
-Ő hozott haza engem...nemigaz?
-Kisasszony...
-Mert most képtelen vagyok kimosni azt a ruhámat, és ablakot nyitni.-mondta egy mosollyal az arcán ahogy egy könnycsepp a pultra hullott.-Mert nem akarom elveszteni az illatát.
-Kisasszony...
-Ennyi év után is...annyira szeretem.-Alan előtt őszintén beszélt az érzéseiről mert megbízott benne. Jobban mint bárki másban.
-Akkor miért nem mondja el neki?
-Mert közben nem tudom túltenni magam azon ahogy eldobott engem.
-Kisasszony...
-Mit kellene tennem hogy végre elfelejtsem?
-Maga szerint Mr. Hansen elfelejtette magát?
-Menyasszonya van.
-Eleonor kisasszony...egy megállapodás része.
-Mi?
-Mr. Hansen csak azért ment bele a házasságba mert Eleonor apja jóba van Leonarddal. Lloyd félt hogy az apja ellen állítja az embereket Eleonor kisasszony apja ha nem teszi meg, az eljegyzést.
-De...
-Mr. Hansen...amióta maga eltűnt újra az a férfi lett akitől az emberek félnek. Nem az aki maga mellett volt. De ha magáról van szó...újra az a férfi lesz aki régesrégen maga mellett boldogan lehetett.
-Miről beszélsz most?
-Mr. Hansen csak maga mellett volt önmaga. És ha elmondhatom a véleményem...szerintem Mr. Hansen még mindig nem lépett túl magán.
-Lloyd...még szeret...? Úgy...mint régen?
-Nem én súgtam, kisasszony.-mosolyodott el Alan.
-Ez a tökfej.-mosolyodott el Reese is.