Baby girl

32. ,,Lányom..."

-Minek köszönhetem a látogatást anya?-nyomott egy puszit az édesanyja arcára Lloyd.
-Beszélnünk kell.-komoly volt. Túlságosan komoly.
-Minden rendben?
-Majd kiderül.-ült le a székbe az asztalhoz.
-Ha már a tárgyaló asztalhoz ülünk, biztosan baj van.-ült le a helyére.-Utálod ha ideülünk.
-Most komoly dologról kell beszélnünk.
-Baj van apa cégével? Pocokkal van valami? Vagy...te veled van valami baj?-hadarta el a kérdések sokaságát.
-Eleonor megkeresett.
-Eleonor? Mégis miért?
-Mondott valamit...ami kicsit összekuszálta a gondolataim.
-Mit mondott?
-Nem akarsz nekem mondani valamit?-kérdezte Kaitlyn.
-Nem tudom mire gondolsz.
-Lloyd.
-Anya, bármi is legyen az mond. Nagyfiú vagyok bármi is legyen túlélem.
-A kezeim szorongatását nem biztos.
-Mi?
-Miért állítja Eleonor hogy őt szereted és a feleséged csak egy tárgy számodra hogy visszakapjon?
-Tessék?-csattant ki a kérdés Lloydból.
-Eljött hogy tájékoztasson hogy nemsokára ő lesz az aki a családunkhoz fog tartozni.
-Mi a...?
-Ajánlom Lloyd hogy az a nőszemély hazudjon!-kezdett ideges lenni Kaitlyn.-Mert ha kiderül hogy te csak játékként tekintesz a házasságodra én magam etetem meg a golyóid veled.
-Anya...
-Ne! Most én beszélek.-határozott volt.-Amikor bemutattad Reeset szinte én is hihetetlennek tartottam hogy egy ilyen ártatlan lélek hogy tudott belédszeretni. De láttalak titeket együtt táncolni, együtt nevetni és azt gondoltam végre a fiam egy gyönyörű nőt talált magának és végre benőtt a feje lágya és talán képes lesz a boldogságára koncentrálni a pénz helyett. Hogy talán...családot akarsz majd.
-Tudod hogy az nem fog megtörténni. Nem akarok családot.
-Lloyd!
-Nem akarok gyerekeket akik nyaggatnak, zavarnak a munkámban és tönkreteszik a szexuális életem.
-De Lloyd!
-De azzal megnyugtathatlak hogy amit Eleonor mondott az mind hazugság. Tény hogy nehezen estem túl rajta. Hazudnék ha azt mondanám mikor megláttam a családi partin nem jutottak eszembe az évek vele. De szeretem a feleségem. Jobban mint ahogy te gondolnád.
-Ugye nem hazudsz nekem? Mert a családunknak nagyon szívéhez nőtt ez a lány. Még az apád is arról mesélt mennyire tökéletes választás volt ő számodra. Brayről meg ne beszéljünk, áradozik róla.
-Miért hazudnék?-Lloyd szinte túl nyugodt volt. Talán mert az igazat mondta.-Szeretem Reeset. Nagyon szeretem.
-Lloyd...-érzékenyült el Kaitlyn.-...te ezt a szót...soha se mondtad ki egy lányra se. Még mikor Eleonorról beszéltél akkor se mondtad...hogy szereted.
-Ez más. Talán mert Reese annyira valóságos. Nem tudom.
-Akkor...hazugság minden amit Eleonor mondott?-Lloyd a fiókba nyúlt.
-Nem most akartam odaadni. De láthatóan ideges vagy. Talán ez picit megnyugtat.-nyújtotta át a papírt.
-Ez micsoda?-nézte.-Meghívó? Mire?-nyitotta ki.-Esküvő?
-Elveszem Reeset.
-Mi?!
-Szeretném a családjaink előtt és a barátaink előtt is kimondani vele az igent. Egy olyan...igazi nagy esküvőt.
-Azt hittem védeni akartad azért vetted el titokban.
-Így volt.-tudta hogy ez a hazugság mindig közte és Reese között marad de valamilyen szinten ez volt a kapcsolatuk kezdete. Az álházasság.- De...most örülnék ha világgá kiálthatnám hogy ő a feleségem. Ehhez pedig egy nagy esküvő kell.
-Lloyd...-nyitott be Reese.-Oh, ne haragudj.
-Drágám.-ment Reesehez Kaitlyn ahogy azonnal magához ölelte. Reese értetlenkedve állt ott ahogy próbálta megérteni Lloyd anyukája miért sír a vállain.
-M-minden rendben?-kérdezte ahogy a szeme Lloydot nézte.
-Nem tudtam megvárni míg együtt adjuk át a meghívót.-mondta Lloyd ahogy felállt az asztalától és hozzájuk sétált.
-Jaj, drágaságom. Bármilyen segítség kell csak szólj.-mondta Lloyd anyukája Reesenek.
-Re-rendben. De...biztos minden rendben? Miért sírsz?-aggódott.
-Csak annyira boldog vagyok. Boldog hogy a fiamnak ilyen felesége van.
-Nem elég hogy engem az ujjaid köré csavartál, de még a családomat is.-húzta magához a derekánál fogva Reeset.
-Hogy?-nézett Lloydra.
-Úristen el kell a hírt mondanom Leonardnak!-szinte ugrált örömében.
-Tehát eljöttök az esküvőnkre?-kérdezte poénból Lloyd mire Kaitlyn megütötte a karját.
-Ne viccelj már! Még szép! Végre, végre!-ölelte mégegyszer át Reeset.-Szeretlek lányom.-mondta ahogy egy puszit nyomott Reese arcára majd minden szó nélkül távozott.
-E-ez meg mi volt?-állt lefagyva Reese.
-Micsoda?-mosolyodott el Lloyd az anyukáján.
-Anyukád...a lányának hívott.
-Szeret téged.-simogatta meg Reese arcát majd az asztalhoz ült. A szeme újra Reeset nézte.-Édes. Mi a baj?
-S-semmi.-mondta ahogy próbálta összeszedni magát.
-Láthatóan van valami.
-Semmi.-hazudta.-Dolgozz csak, majd....később...-hagyta el az irodát ahogy csak tudta.
-Reese!-kiabált utána Lloyd.
-Uram...-lépett be szinte azonnal Alan.
-Ne most!-hagyta el az irodát Lloyd.-Hova lett?-kereste a szemeivel merre menekülhetett a felesége.-Lora! Merre ment a feleségem?-kiabált a takarítónak.
-A kert fele láttuk kimenni.-válaszolta tisztelettudóan. Lloyd hezitálás nélkül követte.
-Hol a feleségem?-kérdezte az őröket.
-Arra láttuk menni.-mutatta az irányt.
-Tűnés innen.-adta a parancsot. Nem szerette ha az emberei látják a gyengéd oldalát. Akármennyire is a feleségéről van szó. Nem akarta hogy gyengének lássák.-Reese...édes.-érte utol őt aki a homokban ülve összekuporodva sírt. Lloyd azonnal elétérdelt ahogy az arcát megemelve törölte ki a könnyeit a szeméből.-Mi történt? Mi a baj?
-Semmi.-hazudta.
-Nekem ne hazudj. Kérlek.-Reese megrázta a fejét.-Baj hogy anya megtudta az esküvőt?
-Nem.-mondta remegő hanggal.
-Akkor...én mondtam valamit? Vagy tettem valamit?
-Nem.
-Kicsim...-Lloyd sóhajtott.-Akkor az...hogy anya a lányányak hívott?-Reese nem reagált.-Az? Kicsim ha akarod mondom neki hogy ne tegye többet. Ez miatt ne sírj.
-Annyira...jól esett.-mondta ki őszintén.
-Mi?-lepődött meg Lloyd.
-Engem...utoljára az anyukám hívott lányának és...
-Jaj, kicsim.-húzta magához Reeset.-Ha tudnád hogy az ujjaid köré csavartad az egész családom. De nem csak őket hanem engem is.-puszilta le a hulló könnyeket.-Imád a családom téged.
-Én is szeretem őket.-mondta szipogva.
-Akkor ne sírj. Ez jó dolog hogy anyu így hívott. Soha egyik nőmnek se mondta ezt.
-Biztos szebb vagyok.-viccelődött most már.
-Ez biztos. Mindenkinél szebb vagy.-nézte Reese szemeit.-Nem akarlak sírni látni. Soha. Nem akarom hogy a feleségem bármikor is könnyeket hullajtson bármi miatt is. Ígérd meg hogy nem fogsz sírni többet.
-Az esküvőn ezt nem ígérem.-mondta mosolyogva.
-Boldoggá foglak tenni Reese. Nem fogom hagyni hogy bármikor is szomorú légy.
-Tudom.-mosolyodott el.-Én is...boldoggá foglak tenni.
-Már az vagyok Napsugaram. Már az vagyok.-puszilta meg a feje búbját.