Baby girl

113. A nagy terv

-Bloom nem vacsorázik velünk?-kérdezte Lloyd ahogy csak Reeset látta az asztalnál.-Azt ne mond hogy még mindig a seggdugasznál van!
-Akkor nem mondom.
-Megölöm.
-Lloyd állj meg!-szólt rá Reese.-Megbeszéltük tudod.
-De...
-Legalább van újra egy kis időnk kettesbe lenni. Te is tudod hogy Bloom amióta megszületett mennyiszer lőtték keresztbe a terveink. Imádom az anyaságot de ha tudnád mennyire hiányzott az hogy mi kettesbe is tudjunk lenni.-tudta Reese ezzel maradásra késztette a férjét. Leült.-Vagy te nem vágysz erre?
-Tudod hogy minden pillanatban veletek lennék.
-Tudom Lloyd. De...nem vágysz néha arra hogy semmi aggodalom nélkül újra olyan vad dolgokat tegyünk mint régen?
-Mint például?
-Hányszor szeretkeztünk a konyhapulton nem aggódva hogy bárki meglát minket?
-Bloom farokblokkoló ezt te is tudod.
-Vedd úgy hogy végülis Ransom segít nekünk.
-Az a seggdugasz mégis hogy?-morogta az orra alatt.
-Úgy hogy szereti a lányunk, boldoggá teszi, időt tölt vele. Ez miatt nekünk is jut egy kis idő kettesben. Talán...lesz időnk dolgozni a terveden Lloyd.
-Tervemen?
-Egy pici Hansen.-mosolyodott el Reese.
-Azt hittem te nem rajongsz az ötletért.
-Nem vagyunk fiatalok de...mégis úgy érzem képesek lennénk még egy kicsit felnevelni.
-Tudod hogy mindent megadnék neki pont úgy Bloomienak.
-Tudom Lloyd. Nálad jobb apát korántsem találhattam volna soha.-Lloydnak a szíve meglágyult Reese szavaitól.
-Most kisfiúnak kell lennie.
-Miért?-nevetett Reese.
-Mert akkor vigyázni fog a nővérére helyettem is és nem kell ilyen seggdugasz csávók miatt aggódnom.
-Ő nem seggdugasz. Lássuk be szinte a kiköpött másod fiatalon.
-Biztos hogy nem.
-Bloomnak is remek az ízlése.
-Remélem gyorsan észhez tér.
-Lloyd!
-Nem fogom ezt a gyereket a családomba engedni.
-És mit teszel ha később előállnak azzal mondjuk hogy összeakarnak házasodni? Mit teszel?
-Nem engedem.
-De a lányod boldogsága.
-Majd veszek neki ruhát, édességet. Bármit. Túl teszi magát rajta.
-És ha Ransom az igazi?
-Ajánlom hogy az a kis pöcs ne érjen a lányomhoz.
-Tudja Bloom hogy mit kell tennie ha nem akar hirtelen gyereket a nyakába. Ez miatt ne aggódj.
-Mi a fasz? Ezek szexelnek?
-Ha szeretik egymást, meglehet hogy Ransommal igenis a lányunk nagylány lesz.
-Biztos hogy nem!
-Lloyd...
-Ugye nem képzeled hogy majd még támogatásként veszek nekik óvszert?
-Pedig ez lenne a helyes szülői magatartás.
-Kérdezzem meg mekkora a mérete?
-Extra nagy?-húzta Reese az agyát.
-Emlékeztesselek az mekkora? Mert abban biztos lehetsz neki nincs ekkora.
-Miért aggódod túl ezt?-próbálta most már megnyugtatni Lloydot.-Szerelmes, ez az élet rendje. Ha úgy döntenek összeházasodnak egyszer akkor meg végképp nem fogunk tudni semmit tenni. Te magad fogod a lányod az oltárhoz kísérni ahogy Ransom kezei közé adod a lányod.
-Ransom nem lesz családtag Reese!
-Én pedig nagyon is akarom hogy az legyen. Kedvelem őt.
-Reese...
-Miért nem felejted el ezt egy kicsit és foglalkozunk egymással? Paulo a kedvenc ételed készítette. Utána megnézhetnénk valami filmet és...mondjuk utána emlékeztethetsz a méretedre. Persze óvszer nélkül.
-Megbolondulok.
-Remélem értem.
-Úgyis tudod a válaszom.-Reese egy elégedett mosollyal kezdett a vacsorának.-De az a seggdugasz nem lesz családtag.
___________________________________________

-Szerintem az apád imád.-simogatta Bloom karját Ransom.
-Azt mondod?
-Szerintem mindig is ilyen férfit akart neked mint én.
-Nagy az önbizalmad.-nevetett ahogy Ransom ajkaiért hajolt.-De tény hogy imádom hogy egy ilyen férfi a barátom.
-Az anyukád pedig...
-Na ő tényleg imád.-fejezte be Bloom.
-Különbözik apukádtól mégis annyira...
-...összeillenek.
-Pont mint mi.
-Szeretném ha apa elfogadna.
-Elfogadott. Azt mondta kés van a zsebébe mégse ölt meg. Ez azt jelenti kedvel, nem?
-Apa mindig is védett a fiúktól. Direkt olyan óvodába írattatott ahol nem voltak fiúk. Persze anyu azért is a szabályai ellen ment, elvitt a játszótérre ahol bátran játszhattam mindenkivel.
-Apukád miért véd ennyire, anyukáddal ellentétben?
-Apu soha nem mesélt róla de anyu elmondta. Régen még előttem évekkel ezelőtt anyu várandós volt és elvetélt. Apu az egész terhessége alatt végig nagyon vigyázott rá amikor engem várt. Azt mondta anya egy csoda voltam az életükbe.
-Az enyémbe is az vagy. A kezdetektől. Ahogy elloptad a könyvet a kezemből. Istenem de gyönyörű voltál.
-Azt hittem kihívod rám a rendőröket ha újra találkozunk.-nevetett.
-Te rád? Nem. Te nem vagy való olyan helyre. És amúgyis így jobban jártam nem? Tartoztál nekem ezért most az enyém vagy.
-A tiéd lennék?-közelítettek az ajkaik.
-Az enyém.-csókolták meg egymást.-Csakis az enyém.
-Ransom...
-Mond kicsikém.
-Szeretném ha apu megszeretne.
-Növesszek bajuszt, pont olyat amilyen neki van? Biztos értékelné. Reggel együtt olajoznánk.
-Bolond vagy.-ütötte meg a mellkasát.
-Érthető hogy félt. De nem fogom engedni hogy elválasszanak minket. Nem kell aggódnod, az apukád maga fog könyörögni azért hogy soha se hagyjalak el téged.
-Az apám és a könyörgés? Ne viccelj.
-Miért?-nevetett Ransom.
-Anyu az egyetlen szerintem aki a térdjére tudja őt utasítani. Hisz nézd meg, elérte hogy ma eljöjjön és megismerjen. Anyunak hatalma van felette. Még ha ezt apu nem is ismerné be.
-Ezért is jó hogy az anyukád kedvel. Mellettünk áll és puhítja apukádat. Aztán majd jövök én.
-Mit tervezel?
-Belopom az apád szívébe magam. Ígyis úgyis de egyszer az apósom lesz.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*