Baby girl

40. Mikor és hol?

-Parancsoljanak. Jó étvágyat Mr és Mrs. Hansen.-hagyták egyedül őket a felszolgálók.
-Még mindig nem akarod elmondani mi történt mielőtt bementem hozzád?
-Mire gondolsz édes?-kezdett étkezni Lloyd.
-A vezérigazgató is szemmel láthatóan ideges volt ahogy te is.
-Nem voltam ideges.-hazudott.
-Lloyd...
-Próbálom betartani az ígéretem neked.
-Hogy nem leszel ilyen szexi?-próbált kicsit humorizálni Reese.
-Az lehetetlen.
-Szerintem is, de gondoltam rákérdezek.-mosolyodott el.
-Megkért arra hogy...valakit tűntessek el a szektorból.
-Eltűntetni?
-Inkább együnk rendben, kicsim?
-Hogy kell elképzelni ezt az eltűntetést? Lefizeted és eltűnik az országból, a kontinensről?-nehezült Reese légzése. Nem volt biztos abban hogy ezt hallani akarja, mégis...
-Kicsim kérlek.
-Ugye...nem akarod...-nem tudta kimondani a szót. De valamiért érezte hogy ez áll a háttérben.
-Nem.-válaszolta Lloyd.-Régen hezitálás nélkül vállaltam ezeket a munkákat most mégis azon vagyok hogy teljesítsem amit kértél. Nem fogok fegyvert.
-Mi?
-Ezt kérted még a kapcsolatunk elején tőlem. Azóta minden erőmmel azon vagyok nehogy megszegjem az ígéretem.
-Lloyd...
-Nem akarok csalódást okozni neked. Leginkább nem fájdalmat.
-Azért...volt ideges a vezérigazgató.
-Mondhatni.-dőlt hátra Lloyd.-Ne értsd félre kicsim, de az emberek nem így ismernek engem. Régen kegyetlenül képes voltam bizonyos dolgokra és egy pillanatig se bántam meg a döntéseim. Elvégre úgyis tudod hogy mindig a pénz és a hatalom mozgatja a gazdag embereket. Aztán betoppantál az életembe és képtelen vagyok arra hogy megtegyem amit várnak tőlem. Nem akarom megtenni. Mert tudom hogy azzal benned fogom megölni az irántam táplált érzelmeid. És nem akarom hogy...kiszeress belőlem. Mert az az érzés amit adsz...nem akarok nélküle élni.
-Attól tartok Lloyd Hansen...hogy ha egyszer mégis arra kényszerülnél hogy megszegd az ígéreted...lehet hogy eltávolodnék tőled de nem azért mert nem szeretlek. Azt hiszem, lehetetlen hogy a szívem teljesen bármikor is kiszeressen belőled. Talán mert túlságosan biztos vagyok abban, hogy te vagy számomra az a férfi akire egy életen keresztül szükségem van.
-Reese...
-Olyan vagy számomra mint a levegő.-mosolyodott el Reese.
-Mérgező?-humorizált most már Lloyd is.
-Nem.-nevetett Reese.-Kell ahhoz hogy életben maradjak.
-Az hogy életben marad e az ember az saját döntés és akarat kicsim.
-Akkor mondom úgy...nem akarok nélküled élni. Egy napot se.
-Reese...
-Veled akarok lenni egy életen át. Hisz...ezért mondtuk ki egymásnak az igent. Mert egymást akarjuk.
-Ne szeress ki soha se belőlem Reese.-fogta meg a kezét.
-Nem fogok. Lehetetlen. Az emberek nem ismernek igazán téged de én igen. Nem egy...gyilkos vagy.-mondta ki nehezen.-Hanem a férjem, és a férfi akit szeretek.-Lloyd áthajolva az asztalon nyomott egy édes puszit Reese homlokára.-És a férjem aki túlságosan szexi.-nevetett.
-Beszéljünk másról.-akarta elterelni a témát erről a délelőttről.-Két nap múlva üzleti útra kell mennem egy pár napra.
-Üzleti út?-lepődött meg.
-Néha licitre bocsájtanak nagyobb cégeket amik a süllyesztőbe mennének. Némelyiket pedig felvásároljuk hogy újra felvirágoztassuk.
-Te is...részt veszel ilyenen?
-Jó ha a Hansen Industryba fektetek több erőt és pénzt. Ezek a cégek nagy cápákhoz tartoznak. Ha kihúzom őket a szarból egy életre a támogatóim lesznek.
-Értem.-Reese arca komoly lett.-Hány...napra mész? Meddig kell...egyedül lennem?-nem akarta hogy Lloyd menjen. Nem akart nélküle lenni.
-Három vagy négy.
-Értem.-sírni akart. A szíve már most úgy érezte nem bírja ki Lloyd hiányát.
-Velem jössz?-kérdezte egy mosollyal.
-H-hogy?-kapta fel a fejét.
-Velem szeretnél jönni?-kérdezte.-Vagyis....nem, nem akarom hogy kérdésnek hangozzon. Gyere velem.-Reese elnevette magát ahogy a szíve hevesen lüktetett a boldogságtól.
-Csomagoljak fürdőruhát is vagy arra nem lesz időnk?-kérdezte azzal az édes mosolyával.
-Veled mindenre van időm, édes.

___________________________________________

-Mr. Hansen körülbelül még három óra és a gép leszáll. Hozhatok Önnek valamit?
-Egy whisky jól esne. És egy takaró.
-Máris uram.-Alan gyorsan megérkezett a kért dolgokkal.-Parancsoljon.
-Köszönöm Alan. Menj pihenj, leszállás előtt pedig tájékoztasd az embereket mi lesz az itt tartózkodásunk alatt a feladatuk. Nem akarok kellemetlenséget.
-Igenis uram. Mrs. Hansen emberei akkor a megbeszéltek alapján járjanak majd el?
-Igen. Elvégre a feleségem pihenni jött. Hagyják akkor pihenni.
-Igenis uram.-Alan a gép elejébe ment. Lloyd a takaróval a kezében felállt és betakarta a feleségét aki a gépen bealudt szinte a felszállást követően.

-Hogy a francba tudsz ilyen gyönyörű lenni?-simított ki egy kósza tincset az arcából.-Én hülye meg elhozlak egy olyan városba ahol a statisztikák szerint a világ leghelyesebb férfiai élnek. Én se vagyok normális.-a szemei végig őt nézték. Dolgoznia kellene mégis őt akarja nézni.
Reese ébredezett mikor a szemei az őt figyelő férfival találkoztak.
-Bealudtam?-mosolyodott el ahogy a szemeit megdörgölte.
-Akár a csipkerózsika.-humorizált Lloyd.
-Ne haragudj, nem voltam akkor valami remek társaság, nemde?
-Erre mi a helyes válasz férjként?-szinte úgy érezte mintha ez egy becsapós kérdés lenne.
-Miért?-nevetett Reese.
-Mert ha azt mondom...de remek társaság voltál azt gondolhatod örültem hogy nem kellett veled beszélgetnem szinte egész úton és nyugtom volt. Ha pedig azt mondom tényleg nem voltál az, lelkiismeretfurdalásod lesz és ezzel elrontom a kedved.
-Hű, te...te aztán végiggondoltad.-nevette el magát.-Tudod mit? Ne válaszolj. Nem akarom hogy rosszul érezd magad.
-Éhes vagy? Csináltassak reggelit?-kérdezte.
-Valami jól esne. De nem akarok sokat enni, mit szólsz egy ebédhez Párizsban?
-Keresd ki hova vigyelek.-mondta hezitálás nélkül Lloyd. Az út további részében beszélgettek, sok mindenről. Lloyd pedig szinte megszámlálhatatlan alkalommal veszett el a pillanatban. Reese mosolyában.

Nem tudta...mikor és hol...de tudta hogy a nő előtte, a felesége...teljes mértékben elrabolta a szívét. Őrülten szerelmes belé.