Baby girl

77. Piknik

Két héttel később:

-Mr. Hansen!-pillantotta meg Reese Lola pánikolós arcát. A háta mögé nézett ahogy látta Lloydot hozzá sétálni.
-Ne aggódj Lola. Hiába beszélsz neki hogy maradjon a seggén úgyse fogad szót. Mint egy rossz gyerek.-nyugtatta meg Lolat.-Igaz drágám?-hajolt Lloyd ajkaiért.
-Igaz.-mosolyodott el Lloyd.
-Miért nem pihensz?-ért gyengéden a hasfalához.
-Már nem birok az ágyban maradni.
-Lola megtennéd hogy egyedül hagysz minket?-kérdezte Reese.
-Persze, kisasszony.-hagyta el azonnal a helyiséget Lola.
-Húzd fel a pólód.
-Édes, ilyen hirtelen és váratlanul? Mondtam én napok óta hogy hagyjuk amit az orvos mondott és szexeljünk. Te is ki voltál már éhezve igaz?-kérdezte izgatottan Lloyd.
-Nem szexelni akarok. Húzd fel.-húzta ő fel a pólót türelmetlenkedve.-Lloyd! Hol a tapasz?
-Levettem. Tudod mennyire viszketett már alatta?
-Ezt azért kell rajta tartanod hogy védjen.
-Édes, négy nap és kiszedik a varratot. Utána szabad vagyok.
-Nem igaz. A doki szerint utána is az erős mozgást igénylő edzéseket el kell engedned minimum egy hónapig.
-Kit érdekel a súlyemelés? Téged akarlak. Tudod te milyen nehéz, hogy ott fekszel abba a rövid nadrágban mellettem? Mikor úgy fordulsz félig látom azt a formás, feszes feneked és nem nyúlhatok hozzá?
-Múltkor is hozzámbújtál. Szinte a farkad kilyukasztotta a nadrágod.
-Látod? Megbolondulok. A farkamat mintha szabadságvesztésre száműzték volna. Vagy szobafogságra.
-Nem túlzol egy picit szívem?-nevette el magát Reese.
-Édes. A farkamat nálam jobban már csak te ismerheted. Tudod miről beszélek.
-A farkad megkapja a kellő kényeztetést és kezelést amint engedett.
-A doki azt mondta én ne mozogjak, de te mozoghatsz.
-Ne csináld. Ne próbálj mindenre egy B megoldást találni hamár az A opció nem működött.
-Mert mi a probléma azzal ha a nyelvemmel dolgozom?
-Lloyd!
-Én nyugton fekszem te pedig a számra...
-Lloyd!-fogta be a száját.-Elég! Nem! Amíg teljesen meg nem gyógyulsz nincs szex.
-Ha nem dugom be a...
-Nem!
-Rossz kislány.-nézett szinte megsértődve.-Ennyire komolyan kell ezt biztosan venni?
-Nem akarom hogy bajod essen.
-Édes, jól vagyok.
-Én is jól vagyok, amíg tudom hogy te is jól vagy. Úgyhogy kérlek Lloyd.
-Milyen szörnyella feleségem van.-hajolt az ajkaiért Reesenek.
-De azért még szeretsz?
-Mindennél jobban.-hajolt újra az ajkai után.
-De...ha ennyire nem tudsz a seggeden ülni akkor keressünk valami programot magunknak.
-Én remek programot tudtam volna édes. Te ellenkezel.
-Sajnálom szívem, de a pici Hansenen később dolgozunk.-ajkaik újra és újra egymás ellen harcoltak. Tudta Reese ez ha így folytatódik Lloyd nyer. De vigyáznia kell rá. Nem eshet baja.
-Randi a parton?-ajánlotta fel Lloyd. Reese meglepődött hogy Lloyd ilyen könnyen beleegyezett de talán belátta Reese félelmét.
-Nagyon jó lenne.-mosolyodott el.-Menjünk szedjük össze a nasikat?
-Gyerünk édesem.-sétált Reesesel a konyhába.
-Eper, málna, szeder...melyiket szeretnéd?-kérdezte Reese.
-Amelyik olyan édes mint te.
-Hozom mind.-nevette el magát.
-Pezsgő? Vagy bor?-kérdezte Lloyd.
-Bor.
-Rozé vagy fehér?
-Rozé.-válaszolta. Lloyd azonnal kiválasztotta a megfelelő bort a polcról.-Át kellene öltöznöm?
-Fuss.-mondta Lloyd mire Reese szinte a legédesebb mosollyal az arcán futott hogy a randijuknak megfelelő ruhát vegyen fel. Negyed óra múlva Reese lelkesen mezítláb rohant le az emeletről egy fehér ruhában.-Istenem...de gyönyörű.-motyogta Lloyd az orra alatt.
-Ne haragudj, de nem tudtam melyik lenne a legjobb. Olyan rég volt ilyen randink és szép akartam lenni.-hadarta de a mosoly nem tűnt el az arcáról.
-Te mindig gyönyörű vagy. A leggyönyörűbb.-mondta neki amitől Reese kissé zavarba jött.-Mehetünk, kedvesem?
-Igen!-kézen fogva sétáltak a partra ahogy Reese végig mezítláb élvezte a forró homokot a talpa alatt. Együtt leterítették a plédet ahogy megterítettek rajta.

-Valahogy mindig a legtökéletesebb pillanatban érkezünk.-mondta Lloyd ahogy a naplementét nézte.
-Tökéletes randi a tökéletes férjjel.
-Ha megkérlek, hozzámbújsz?
-Nem...nem fog fájni a sebed?-aggódott.
-Még ha nem is kaphatlak meg, legalább had öleljelek magamhoz.-tárta ki a kezeit ahogy Reese azonnal a lábai közé ült és dőlt Lloyd mellkasának. Lloyd kezei szorosan ölelték át őt elölről ahogy a nyakhajlatába apró csókokat kezdett nyomni. Reese pedig akármennyire is akart ellenállni, képtelen volt. Még nagyobb teret adott Lloydnak mert imádta a csókjait érezni a testén.
-Szeretlek Lloyd.-fordult hátra az ajkaiért. De mielőtt Lloyd bármit mondhatott volna Reese felpattant.-Nézd Lloyd! Mennyi madár!-mutatott az égre. Majd behunyta a szemét és élvezte a friss szellőt ami annyira kellemesen ölelte át.

LLoyd csak nézte őt és csak egy valami járt folyamatosan az eszébe.
-Istenem...ne vedd őt el soha tőlem! Mert...az életemnél is jobban szeretem!