Baby girl

14. Randi?

-Jó reggelt.-köszönt a felszolgálóinak Reese ahogy Lloyd asztalához ült.
-Jó reggelt kisasszony. Paulo máris elkészíti magának is a reggelit. Kávét hozhatunk?
-Az jól esne, köszönöm.-mosolygott Lolara és Savannahra.
-Máris hozom.-mondta Savannah.
-Én addig kitakarítom a lakosztályát ha megengedi.-mondta Lola.
-Köszönöm Lola.
-Lola.-szólt utána Lloyd.
-Te-tessék Mr. Hansen?-remegett meg. Lloyd soha nem szólította őt a nevén.
-A nappaliban hagytam rózsákat. Kérlek vidd fel a szobánkba.-mondta Lloyd.
-I-igenis uram.
-Illetve egy ajándékdoboz a feleségemnek. Kérlek azt is vidd fel.
-Máris intézem uram.
-A kávéja kisasszony.-hozta a gőzölgő italt Savannah.-Cukor?
-Intézem Savannah, köszönöm. Menj csak segíteni Lolanak.
-Igenis kisasszony.-maradtak végre egyedül.-Milyen ajándékdobozt vitettél fel a szobámba?
-A tegnapiért.-nézett rá Lloyd.
-Már elfelejtettem.-hazudott.
-Nem felejtetted. Akkor a szemembe tudnál nézni.
-Képes vagyok belenézni.-nézett fel rá egy percre majd újra egy magazint kezdett maga előtt lapozni.
-Reese.
-Jó, igen. Először hülyén érintett hogy megláttam azt a nőt veled. Mert nem vagyok ehhez hozzászokva hogy olyannal éljek aki mindenkivel összefekszik. De aztán eszembe jutott hogy mindez egy kibaszott megállapodás köztünk így nem kell rosszul éreznem magam. Úgyhogy felejtsük el rendben?
-Miért zavart hogy azzal a nővel láttál?
-Egy pillanatig elfelejtettem hogy csak egy játék szereplő vagyok az életedben. Ennyi.-értékelte hogy Reese ennyire őszinte vele.
-Ilyen életet éltem Reese miután Eleonor elhagyott. Luxus klubbokban szedtem össze a világ legnagyobb szajháit akik egy kis pénzért szétnyitották a lábaikat.
-Értem Lloyd. Elfogadtam. Ennyi.-még mindig látszott hogy mindez minden ellenére rosszul esett neki.
-Azt szeretnéd hogy ne...legyenek szükségleteim amíg veled vagyok?
-Nem. Miért is kérnék tőled ilyet?-állt fel.
-Most meg hova mész?
-Megnézem Paulot.-hazudta. Csak nézte Lloyd a házban eltűnő alakot.
-Istenem...
-Minden rendben uram?-kérdezte Alan.
-Megbolondulok. Mi a fenéért kellett ebbe belekezdenem? Méghogy házasság...-Alan nem reagált.-Mit gondolsz Alan?
-Komolyan kíváncsi a véleményemre?
-Mond.
-Mrs. Hansennek igaza van.
-Mi?-szinte nem akarta elhinni amit Alan mondott.
-Házasok. Mégha ez az egész maguk között egy szerződés is. Mrs. Hansen mindent megtesz a maga szabályai szerint. Szinte úgy kezeli ezt a házasságot mintha valódi lenne maga pedig...
-Azt akarod mondani hogy...?
-Nem mondok semmi olyat uram. Ez csak a véleményem. De...
-De?
-Azt gondolom...Mrs. Hansen...nem egy hiba a maga életében jelen pillanatban.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Ahelyett hogy Miss Eleonorért küzdene...miért nem Mrs. Hansent próbálja jobban megismerni...és esetleg adni neki egy esélyt?
-Én vele? Ugye csak viccelsz? Látod mekkora ellentétek vagyunk.
-De az ellentétek remekül vonzzák egymást.
-Alan...
-Ismerje meg a kisasszonyt. Lehet a végén...ő lesz a maga boldogsága és nem Miss Eleonor kisasszony. Ne értse félre uram...de Miss Eleonor ha egyszer megcsalta magát...honnan tudja hogy újra nem fogja? Ellenben Mrs. Hansenről nem hallottunk eddig olyan híreket amivel a maga bizalmát eljátszhatná.
-Alan.
-Sajnálom uram. Túlléptem egy határt.-kért elnézést és lépett hátrébb.

☆☆☆

-Hova tűnt mindenki?-lepődött meg hogy a testőrök nem álltak a ház minden sarkán. A konyhába egyedül Lloydot találta aki meglehetősen el volt veszve.
-Te mit csinálsz?-nézte a rendetlenséget és az odaégett ételt a serpenyőben.
-Reese...-kapta fel a fejét.
-Jesszus ezt vedd le mielőtt meggyullad.-húzta le a serpenyőt a tűzről.-Mi lenne ez?-nevetett.
-Vacsora.
-Vacsora? Miért? Paulo hol van?
-Elküldtem.
-Kirúgtad?!-kérdezte meglepetten.
-Mi? Nem! Dehogyis!-ellenkezett azonnal.-Hazaküldtem.
-És eltervezted hogy most egyedül csinálsz vacsorát ahelyett hogy őt megkérted volna?
-Nekünk akartam vacsorát csinálni de nem úgy sikerül ahogy terveztem.
-Nekünk?-lepődött meg.
-Én...-sóhajtott.-Bocsánatot akarok kérni azért amit tettem.-állt meg a konyhában a dolgaival ahogy Reese figyelt.
-Lloyd már megbeszéltük....
-Nem fogom ezt tenni amíg itt vagy...és a feleségem vagy.
-Főzni? Remek döntés.-nevetett.
-Nem hozok haza más nőket.-mondta komoly arccal.
-Ugyan Lloyd. Mindketten tudjuk hogy te nem bírsz nélkülük élni.
-Mégis megpróbálom. Nem ígérem hogy sikerülni fog...de megteszek mindent hogy megpróbáljam.
-Miért erőlteted ezt? Mondtam hogy nem érdekel.
-Miattad. Mert...te mindent megteszel hogy ez a házasság egy picit is valódinak lásson én meg...kicsit se próbálkozok pedig az én érdekem.
-Itt közülünk nekem vannak szabályok felállítva nem neked. És én nem fogom a vágyaid kielégíteni.
-Ezért...randizz velem.
-Mit csináljak?-lepődött meg.
-Randizz velem.
-Te hülye vagy?
-Nem, nem. Csak...randizzunk. Amúgyis össze vagyunk zárva. Fél évig randizzunk. Nem kell egymáshoz érnünk de...legalább addig is harcolhatok az ellen hogy más nőt hazahozzak.
-Lloyd...
-A feleségem vagy. Hogy néz ki ha soha se viszlek el randizni? Hát menjünk.
-Lloyd nem tudon felfogod e de itt nem rólad vagy rólam van szó...hanem a farkadról ami nem bír magával. Abban meg száz százalékig biztos lehetsz hogy nem fogom a lábaim szétrakni neked.
-Nem is kérlek erre.
-Ha kérnél se tenném.
-Csak randi. Elmondod milyen randevúkat szeretnél, és én...elviszlek rá.
-És ha én bungee jumpingolni akarok?
-Megoldom. Egy telefonomba kerül.
-És ha oroszlánokat simogatni?
-Meglesz.
-És ha egy ehető vacsorát enni?
-Az...-nézett körül a konyhában.-Tudod mit? Rendelek.
-Tehát...nem elég elviselnem a tudatot hogy a feleséged vagyok fél évig de...még randiznom is kell veled?
-Nem foglak ráerőltetni. Csak...elmondtam hogy így legalább mindketten picit élveznénk is az adott szituációt. Nekem kihívás lenne hogy minél tökéletesebb pillanatokat találjak ki kettőnknek te pedig....végre randiznál egy marha helyes csávóval aki minden szempontból tökéletes.
-Tökéletes? Nem. Annyira nem tökéletes ő.
-Tehát ez egy igen?
-Első randinak tervezted a vacsoránkat?
-Valami olyasmi.
-Akkor hosszú egy randi lesz a mai.-ült le a székre.-Mutasd mit tudsz....te tökéletes pasi.