Lloyd és Reese élete fenekestül felfordult. Az életük most még színesebbnek és fényesebbnek tűnt mint eddig. A kislányuk bearanyozta a napjaikat. Reese amennyire félt eleinte hogy valamit rosszul fog csinálni annyira tökéletesen belejött az egész anyaságba. Nagyon sok segítséget kapott Kaithlyntől. Hiába javult Mariaval, a nevelőanyjával a kapcsolata mégis valamiért inkább Lloyd édesanyja segítségéért nyúlt ha szüksége volt rá. Lloyd pedig szinte mindenhol kivette aktívan a szerepét. Míg régen szinte el se tudta volna képzelni hogy ő édesapa legyen most minden pillanatát imádja. És még ha nem is hiszi el, Reese az életét merné rá tenni hogy nála tökéletesebb édesapa kevés van a világon. Azon kívül pedig nagy támasz és segítség számára. Lloyd karjaiban Bloom mindig valahogy hamarabb megnyugodott. Reese biztos volt benne hogy ő már most apu szerelme és hercegnője aki ha bármit kér majd azt kérdés nélkül megkapja. Azonban egy feladatot Lloyd ahogy csak tudott lepasszolt. Az a pelus csere. A legelső ,,szaftos" pelenkacseréje egy igazán emlékezetes alkalom volt. Reese a hosszú nap után le akart zuhanyozni, Lloyd pedig még ha nem is ugrált az örömtől de bevállalta a pelus cserét. Rájött a technikára ami segítette őt ezeken az alkalmakon. Szájmaszk, csipesz az orron és gumikesztyű. Mintha műtőbe indulna. Mégis azt amikor a gyerek háta közepéig a büdös bébikaki folyik és a szag áthatol még a legnagyobb védelmi eszközökön is, na azt nem lehet túlélni. Reese arra a pillanatra ért ki, ahogy Lloyd a kuka felett öklendezett. Képtelen volt nem elnevetni magát. De Reese minden védelmi eszköz nélkül rakta tisztába az angyalukat. Mégis sajnos Lloydnak lassan-lassan vissza kellett térnie a munkába hisz a cég nem állhat meg. De próbált időbe hazaérni hogy legyen ideje a kislányukra és természetesen Reesere is. Sokszor már ahogy összebújva pihentek, többet ért mindennél. -Szia kicsim.-ért újra haza Lloyd a munkából. -Szia szívem.-fogadta egy édes mosollyal Reese Lloydot. Azonnal a karjait a nyaka köré fonta ahogy bepótolták az egésznapos csókokat.-Hiányoztál. -Te is nekem.-nyomott még egy puszit a homlokára.-Minden rendben?-Reese bólintott.-A kis angyalunk? -Nemrég aludt be. Lemaradtál a pelus cseréről. -Megint nyakig szaros volt a gyönyörűm? -Természetesen.-nevetett Reese. -Sajnálom hogy lemaradtam. -El tudom képzelni.-mosolyodott el. -Holnapra idebeszéltem meg mindkét találkozót így köztük lesz időm segíteni neked. -Ennek Bloom biztos örülni fog. -Az én pici Bloomiem.-becézte az angyalát.-De azért nem fogsz haragudni mert itthon vagyok ugye?-kérdezte meg huncut tekintettel. -Dehogy!-ellenkezett azonnal.-Hisz remek alkalom hogy a pelust két megbeszélés között kicseréld. -Azért nem éppen erre gondoltam.-vakarta meg a tarkóját.-Amúgy normális hogy ilyen büdöset szarik? -Ez nem büdös Lloyd. Te nem sűrűn szagultál bébikakit. -Minek szagulgattam volna? -Braylee pelusát se cserélted ki soha? -Nem. Bár anyu mindig azt mondta neki olyan illatú volt mint az orgona. -Na, ennél szebb hasonlatot nem is kereshettünk volna. -De Bloomienak nem olyan. -Honnan tudod? Most szóltad el magad.-nevetett. -Ugye tudod hogy máskor nem tartana eddig a kis nézeteltérésünk? -De még most nem tudsz mit tenni.-csókolta meg.-Két nap múlva megyek a doktornőhöz. Ha mindent rendben talál akkor... -Nem fogom erőltetni amíg nem állsz készen. -Nem arról van szó...de...változott a testem Lloyd... -Még tökéletesebb lett. Istenem láttad milyen csodásak a melleid? Imádom őket.-Reese elmosolyodott. -Te mindig megdobogtatod a szívem. -Ez a feladatom kicsim. Ha egy pillanatig is kételkednél magadban jövök és elmondom hogy milyen tökéletes vagy számomra, számunkra.-a bébiőr hangjára kapták fel a fejük. Bloom felébredt. -Megyek... -Megnézem én. Ha a melled akarja ígérem szólok, kivételesen előre engedem a sorban. -Még szép, egy hercegnőről van szó. -A legcsodálatosabb hercegnő.-mondta széles mosollyal ahogy az emeletre vette az irányt. A szobába belépve hallotta a kislányuk apró hangját.-Hát szia gyönyörűm.-vette ki a fekhelyéből óvatosan ahogy azonnal ringatni kezdte.-Istenem, kis angyalkám ha tudnád hogy hiányoztál. Jól viselkedtél ma?-szinte türelmetlenül várta hogy a lányát beszélni hallja majd. Kíváncsi volt milyen lesz, milyen lesz a hangja amit egy életen át fog hallgatni. Reese meglepődve tapasztalta a hatalmas csendet. Lloyd kikapcsolta a bébiőrt? Az emeletre ment a szobába ahol meglátta őket. Bloom imádta érezni az édesanyja bőrét. De hogy az apját is levetközteti?
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
-És az apjának alszik.-mosolyodott el ahogy őket nézte. Bloom békésen pihen az édesapja védelmező kezei között. A legédesebb pillanat. Ezeket a pillanatokat örökre az eszébe akarja vésni. Tudja hogy az idáig vezető útjuk mennyire rögös volt. Talán ez miatt annyira nagy áldás számukra az hogy szülők lehetnek. Látva hogy Lloyd is a bizalmatlansága ellenére mennyire tökéletes szerepet tölt be mint édesapa csak ráébresztette arra hogy a legtökéletesebb férfit sikerült megnyernie az életben. A legnagyobb támasza a nehéz napokon. A legnagyobb vígasza a nehéz helyzetekben. A boldogsága minden pillanatban. És most már nem csak az övé hanem Bloomie boldogsága is. Hisz még ha nem is tudja de az ő apukája a világ legszerethetőbb embere.-Az ujjaid köré csavart ez a kis tökmag.-jegyezte meg egy édes mosollyal ahogy betakarta őket.-Az életeim.-nézte hálával a szemében őket.-Jó éjszakát...kis családom.
