Baby girl

55. Váratlan látogató

-Lloyd...
-Szia.-köszönt először Lloyd.
-Sz-szia.-a fejében ezerszer lejátszotta ezt a pillanatot. Mégis most nehezebbnek bizonyult a feladat.
-Nagyon...szép vagy.-de nem csak neki volt nehéz. Lloyd is bajlódott a szavakkal. Reese kereste a menekülő utat. Még ha meg is erősödött nem állt készen arra hogy beszéljen a volt férjével.
-Drágám.-hallotta meg Reese a hangot ami tudta megmenti. Egy erős férfi kar fonódott a derekára. Lloyd szemei azonnal észrevették.-Remek beszéd volt.
-Köszönöm.-a szemei még mindig Lloydot nézték de fel kell ébrednie.-Hol voltál?-figyelt most már a férfira maga mellett.
-Ott a pultnál, onnan figyeltelek. Ki...a vendéged?-nézett Lloydra.
-Egy...ügyfele a cégnek.-hazudta.
-Ha megbocsájt elrabolom a menyasszonyom.-húzta magával Reeset. Azonnal egy eldugott helyre vitte ahol tudta Reese fellélegezhet.-Jól vagy? Reese!-próbálta felébreszteni a gondolataiból.
-A francba...-próbálta lenyugtatni a szívét.
-Ő az?-kérdezte.
-Ő.-válaszolta.
-Nem azt mondtad, hogy ha itt is lesz, nem lesz bátorsága hozzád jönni?
-De. Én is ezt gondoltam. Mégis...
-Ügyes voltál. Nem törtél meg.
-Nem tehetem.
-Szedd össze magad.-az est további részében Reese úgy próbálta megúszni hogy Lloyd újra a közelébe lépjen hogy a cég partnereivel ismerkedett meg. Mégis érezte Lloyd tekintetét magán.
-Mama, papa én elmegyek.-mondta Reese Leonardnak és Kaithlynnek.
-Máris?-kérdezte szomorkásan Kaithlyn.
-Elfáradtam. Az utazás eléggé kimerített engem.-mosolyodott el.
-Rendben drágám. Menj és pihenj.
-Ha van kedvetek bármikor átjöhettek hozzám, ugye tudjátok?
-Tudjuk lányom. Tudjuk.-Leonard egyre jobban a szívébe zárta a lányt akinek múltja volt a fiával. De valójában ki ne tudná őt szeretni? Annyira tiszta lelke van, annyira ártatlan.
-Érezzétek jól magatokat. Pocok merre van?
-Pocok elfáradt és a sofőr hazavitte aludni. Nem neki való még ez a partizás.
-Azért a limonádét majd bepótolnám vele.
-Átadjuk neki.
-Szeretlek titeket.-ölelte át Reese őket.
-Mi is téged.
-Szia mama, papa.-hagyta ott őket, elhagyva a termet.
-Te láttad Lloydot?-kérdezte Leonard.
-Nem.-mondta Kaithlyn.

___________________________________________

-Uram...-szólalt meg Alan.-Hova vigyem?
-Várj.-mondta Lloyd majd a szemei megpillantották Reeset.-Kövesd őt.
-Mi? De uram...
-Azt mondtam kövesd.
-Igenis.
-Mikor...lettél menyasszony Reese?-motyogta az orra alatt Lloyd.

___________________________________________

-Ha nincs másra szüksége asszonyom akkor...
-Nincs, menjen nyugodtan.-küldte haza a sofőrjét, ahogy bezárta maga mögött az ajtót.-Hogy jutottál be?-sétált a nappali irányába ahol megpillantotta Lloydot.
-Elég ócska zár van a kerti terasz ajtón.-Reese távolságot tartva állt meg a helyiségben.
-Mit szeretnél Lloyd...?
-Nem tudom.-válaszolta ahogy felállt.
-Akkor minek jöttél ide?-Reese tartotta magát. A cél lebegett a szemei előtt.
-Nem tudom.
-Akkor jobb ha távozol. Az ajtót zárd be magad után ha elmentél. Rendben?-sétált volna az emelet irányába mikor Lloyd elkapta a kezét. Egyenesen magához húzta őt.-Lloyd!-taszította volna el magát tőle.
-Hol voltál?-kérdezte Lloyd.
-Nem hiszem hogy bármit is meg kellene beszélnem veled.
-Hol voltál?-kérdezte újra Lloyd.
-A pokolban.-válaszolta egy szarkasztikus mosollyal.-A pokolban voltam, miattad. Ez érdekelt? Tessék. Most tűnj el a házamból.
-Ki a vőlegényed?-folytatta a kérdezősködést.
-Nem hiszem hogy bármit is az orrodra kellene kötnöm.
-Magam kell megkérdeznem tőle?
-Maradj távol tőle.-a feszültség érzékelhető volt köztük.
-Hol voltál Reese?-várta a választ Lloyd továbbra is.
-Elzavartál. Nem hiszem hogy bármit is meg kellene osztanom veled.
-Reese...
-A menyasszonyod tudja hogy itt vagy? Nem, igaz? Jobb ha mész.-rántotta ki a kezét a kezei közül.
-Reese...
-Fáradt vagyok Lloyd. És jelen pillanatban nem gondolom hogy nekünk bármiről is beszélnünk kellene.
-Hiányoztál.
-Ne. Csak ezt ne.
-Reese én...
-Menj, nemsokára hazaér a vőlegényem. Nem akarom hogy itt találjon.
-Nagyon szeretheted ha külön jöttök haza.-nevetett Lloyd.
-Üzletember, természetes hogy kihasználja a lehetőséget új potenciális partnerek iránt.
-Elég pancser, ha a mi cégünk partiján csinálja ezt.
-A mi cégünk? A Hansen's World az enyém most már Lloyd. Az enyém. Nem a tiéd vagy a miénk. Én vezetem.
-Miért adta az apám neked?
-Mert talán jobban megbízik bennem mint benned.
-Te eltűntél mégis hogy...
-Hogy találtak meg?-mosolyodott el.-Nem kellett megtalálniuk. Ők mindvégig tudták hol vagyok. Vagy nem is tudtad? A szüleid végig segítettek nekem az évek alatt, hogy most legyen annyi erőm hogy szembe álljak veled minden érzelmet kiölve magamból.
-Valóban nincsenek érzelmeid?-lépett közelebb szüntetve a távolságon.-Azért nehezül a légzésed?-látta Reese szabálytalanul mozgó mellkasát.-Hazudhatunk egymásnak Reese. Megtehetjük. De én nem tagadom hogy vágytam rád az évek alatt. Nem tagadom hogy nem jutottál eszembe a nap huszonnégy órájában.
-Ez te vagy Lloyd. De én nem vágytam rád, nem jutottál az eszembe. Tudod miért? Mert azon a napon az a Reese akit te ismertél és régen szerettél...meghalt. Megváltoztam. És ezért vagyok arra képes hogy itt álljak veled szembe érzelmek nélkül, gyűlölettel a szemembe és a szívembe. Tehát ha megkérhetlek...távozz mielőtt a biztonságiak dobnak ki.-rántotta ki a kezét a kezei közül majd az emeletre ment. Ahogy az ajtót bezárta maga mögött azonban a lábai alatt eltűnt a talaj. Sírás közepette rogyott a földre ahogy a szíve újra és újra darabjaira hullott.