Baby girl

121. Baleset...?

-Lloyd...Lloyd mondj valamit kérlek.
-Kis...kisbabánk lesz?-kérdezte ahogy szinte nem akarta felfogni amit Reese szájából hallott. Reese szemeibe könnyek sorakoztak, majd bólintott.-Kisbaba?-Lloyd szeme is tükröződni kezdett. Próbálta tartani magát de a hír az érzelmeit felülírta.-Újra...apa leszek?-Reese újra bólintott. Lloyd egy pillanat alatt húzta magához Reeset ahogy szorosan ölelte át.-Szülők leszünk?
-Kérlek mond hogy nem a látta a farkam szöveggel jössz mint legutóbb.-nevetett Lloyd vállán.
-Kivételesen még addig nem gondoltam.-mosolyodott el Lloyd is majd Reese szemeibe nézett. A könnyeket kitörölte a szeméből.-Nem akarom elhinni.
-Én se. Mikor...mikor a doktor mondta azt hittem csak szórakozik velem de aztán...
-De mikor...?
-Ne kezd a kínos kérdéseket.-nevetett.
-De...ilyen gyorsan? Mármint...?
-Ő még hamarabb kiválasztott minket mint ahogy mi őt vártuk volna.
-Most azért erősen növelt ez a egomon hogy tudom hogy mire vagyok még képes.-nevetett Lloyd és Reese se tudta visszatartani a nevetést.-De ha tudnád mennyire hálás vagyok hogy nem esett bajotok.
-Vigyáznak ránk odafent.-a kezei a hasát simogatták. Nem látszódott semmi még rajta de a tudat hogy egy pici Hansen növekszik benne a legcsodálatosabb dolog volt. A csodás pillanatot egy rendőr zavarta meg.
-Mrs. Hansen.-szólította meg Reeset.
-Tessék?-fordult a rendőr felé.
-Mr. Fitzgerald vagyok. Én vizsgálom ki az ügyét.
-Az ügyét?-kérdezett vissza Lloyd.
-Kérhetem hogy ezt ne most beszéljük meg? A férjemmel épp...ünneplünk.
-Asszonyom valamikor ki kell kérdeznem.
-A napokban befáradok magához, rendben?
-Mrs. Hansen...
-Amúgyis még...nem teljesen tudok tisztán gondolkozni. A kezeim még mindig remegnek.
-Asszonyom minél tovább húzza annál kevesebb részletre fog emlékezni.
-Milyen részletre? Miről beszél Reese?-Reese szemei idegességet mutattak.
-Az autóról ami miatt a baleset történt.
-Miféle autóról?
-Lloyd kérlek...majd megbeszéljük rendben?
-Nem! Miféle autó?
-Aki miatt a baleset történt.-mondta a rendőr.
-Nem...véletlen történt?
-Kérem biztosúr!-szólt rá idegesen Reese.
-Nem! Mi a fene folyik itt? Megakartak titeket ölni?!
-Lloyd nyugodj meg rendben?
-Várjunk! Reese meg akartak ölni?!
-Magunkra hagyna?-nézett a rendőrre Reese.
-De a...
-Majd keresem magát rendben?-kezdett Reese is ideges lenni.
-Rendben. Akkor majd várom Mrs. Hansen.-hagyta ott őket Mr. Fitzgerald.
-Reese!
-Lloyd fáradt vagyok. A testem még mindig remeg. Kérlek, pihenni szeretnék.
-De...
-Véletlen baleset volt érted? Senki se hibázott. Én megijedtem és elrántottam a kocsit. Azért ütköztem a villanyoszlopnak.
-Akkor miféle kocsiról beszél ez a fánk zabáló dagadék?
-Azért kérdezi mert a kocsi elhajtott segítség adás nélkül. Ennyi az egész.
-Kikéretem a kamera felvételeket.-vette elő a telefont.
-Lloyd.
-Ha megtudom hogy bárki direkt akart nektek ártani, levadászom és a puszta kezemmel ölöm meg.
-Senki se akart megölni. Miért akarnának megölni? Nincsenek ellenségeim.-mondta Reese ahogy elvette a telefont Lloydtól.
-Add vissza Reese.
-Miért akarjuk elrontani ezt a napot? Most...boldognak kellene lennünk erre...
-Boldog vagyok Reese, kibaszott boldog! De a tudat hogy ezt a boldogságot elvehették volna tőlem megrémiszt! Mi van ha arra érek ide hogy tájékoztatnak hogy a felesége és a kisbabája...-megremegett a hangja.
-...nem haltunk meg. Karcolás az egész. Nem kell túlkomplikálnod.
-De...
-Mehetünk vagy hívjak taxit...?-kérdezte Reese ahogy elsétált mellőle. Sok volt neki ez a nap. A vita otthon, a baleset most pedig a kisbaba híre. Érzelmi hullámvasút. A kórház előtt állt mikor Lloyd mellé ért.
-Kint parkolok, a köcsög őr nem engedett be.
-Nem köcsög csak a munkáját végzi.-sétált Reese a kórház kijárata felé.
-Reese...
-Mi van?-kérdezett vissza ingerülten.
-Ne haragudj mert hülye voltam.-Reese teste lazulni látszott.
-Most ezt mondod majd hazamegyünk és folytatod az agymenésed mert Ransom a lányunk szobájában alszik.
-Nem szólok bele...a lányom életébe.-mondta ki a szavakat nehezen. De kimondta.
-Lloyd...
-Beszéltem anyával. Ha tényleg ennyire szeretik egymást, nem választhatom el őket. Nem igaz?-sétált Reese mellé.-És úgy néz ki van fontosabb feladatom most mintsem egy seggdugasz fiút elkergetni a lányom mellől.
-Ha újra az autóról beszélsz...
-Fel kell készülnöm a kisbabánk érkezésére.-tette a kezét gyengéden Reese hasára.-Félsz...nem igaz?-nem akarta Reese beismerni de igen, félt. Nem csak a múltbéli dolgok miatt, de kicsit idősnek gondolta magát ahhoz hogy újra édesanya legyen.-Minden rendben lesz kicsim. Olyan tökéletes gyermek lesz mint Bloomie.
-Főleg ha kisfiú lesz.-nevetett Reese egy könnycseppel a szemében amit Lloyd egy pillanat alatt kitörölt a szeméből.
-Vennem kell kék festéket.
-Oh, nem! Most szakemberek csinálnak mindent. Fogalmad sincs mennyire izgultam végig a kiságy miatt ugyan mikor szakad le Bloomie alatt.
-Miről beszélsz? Profi munkát végeztem.
-És közbe szinte elvéreztél, nem. Nem te csinálod.
-Majd meglátjuk.-fogta meg Reese kezét ahogy lassan sétáltak a kijárat felé.-Melyik hotelre gondoltál?
-Mi?
-Melyik hotelre gondoltál? Hova akartál elmenni velem?
-Nem haza megyünk?
-Elfogadom hogy a lányom Ransommal jár, de nem akarom hallani mit csinálnak.-Reese elnevette magát.
-Bárhova jó, a lényeg hogy mellettem légy.
-Mindig mellettetek leszek. Ahol te vagy nekem ott az élet.
-Szeretlek Lloyd.
-Én is szeretlek titeket.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*