Baby girl

47. ,,Ma elérem..."

-Pontosan minek is megyünk?
-Mert jóba vagyunk velük.
-Annyira azért nem.-tagadta Lloyd. Még az esküvőjük után ismerkedtek meg egy házaspárral egy partin akikkel kifejezetten jóba lettek. Egy kisfiúk is van, akivel talán most lesz alkalmuk először találkozni. Lloyd mondjuk kifejezetten kerülni próbálja a lehetőséget hogy megismerje őt de Reese boldog hogy végre kiszabadul a négy fal közül. És a gyerekeket is imádja. Lloyd meg kérdés nélkül teljesíti minden kívánságát még ha az számára kellemetlen is.

___________________________________________

-Sziasztok! Üdvözlünk nálunk.-fogadták őket széles mosollyal.
-Sziasztok.-köszönt Reese lelkesen.-Milyen csodás helyen laktok.-nézett körbe.
-Oh, és még a hátsó kertet nem láttad. A tengerpartra néz.-mondta Livia lelkesen.
-Szia Lloyd.-fogott Lucas kezet Lloyddal.
-Szia Lucas. Tényleg remek helyen fekszik a házatok.
-Remek vétel volt.-mondta büszkén.-Gyertek bentebb.
-És a kisherceg?-kérdezte lelkesen Reese.
-Kint játszik a kertben. Matilda vigyáz rá. Megismerkedsz vele?-kérdezte Livia.
-Mindenképp szeretnék!-Reese hangja boldog volt. Nagyon boldog.
-Gyere akkor.-húzta magával Liv.
-Haver, bajba leszel. Ha eddig nem akartatok babát ezek után biztos lehetsz benne hogy nem fog békénhagyni.-humorizált Lucas.
-Vagy meggondolja magát.-sétáltak utánuk. Lloyd tisztes távolságban akarta figyelni a feleségét, távol a kis bőgő masinától.
-Nézd csak Tim, drágám.-guggolt le Livia a kezébe véve a fiát.-Matilda menj nyugodtan most már figyelünk rá.-küldte el illedelmesen a bébiszittert.-Tim, kicsim. Nézd ő Reese.-Reese ösztönösen fogta meg az apró kezeit először.
-Hát szia.-a hangja más volt. Édes, nagyon édes.-Hát ki ez a helyes fiúcska?-beszélt hozzá. Zavarában anyukája nyakhajlatába temette az arcát.
-Zavarba hoztad.-nevetett Liv.
-Tim, idejössz hozzám?-nyújtotta ki a kezét Reese felé. Tim újra zavarba jött.
-Na mi van? Odamész Reesehez? Nem harap.-nevetett az anyukája.
-Gyere kisherceg. Had nézzelek már meg közelebbről.-vágott egy édes arcot mire Tim a kis kezeit felé nyújtotta.-Gyere.-vette át magához óvatosan.

Lloyd elveszett. Ahogy nézte a feleségét a kisfiúval képtelen volt másra gondolni csak hogy milyen csodálatos ő. Milyen csodálatos édesanya lenne. Milyen boldog egy gyermek társaságában. És csak elérte hogy még jobban beleszeressen.
-Lloyd gyere nézd már milyen szépfiú Tim.-mondta Reese.
-Én...inkább távolról nézem. Tudod hogy nem vagyok egy jó társaság gyerekek közelébe.-kereste a kifogásokat. De Reese nem vette be. Közelebb sétált Lloydhoz Timmel a kezében.-Reese!-szólt rá Lloyd.
-Nézd csak drágám.-mint aki nem is hallotta őt.-Lloyd, ő Tim.-Lloyd megpillantotta a kisfiú barna kis csillogó szemeit. Nem lehetek apa. Ismételgette magában. Reese szinte el se akarta engedni Timet. Ahogy a kerti kis kiülőn ültek végig Reese karjaiban volt de a szeme Lloydot figyelte aki tartotta a tisztes távolságot bármennyire is a felesége mellett akart volna lenni. Tim lekéredzkedett ahogy egyenesen Lloydhoz sétált.
-Nem. Maradj.-szólt rá de nem hallgatott rá Tim.-Kismajom, vissza.
-Lloyd!-szólt rá Reese.
-Nincs semmi baj, mi kis vizilónak nevezzük mert olyan érdekesek a fülei.-nevetett Lucas.
-Hallod, kismajom. Menj vissza.-de Tim célt ért.
-Lloyd bajba van.-mosolyodott el Livia. Tim azonnal magasba emelve a kezeit jelezte Lloydnak vegye fel.
-Nem kishaver. Biztos hogy nem.
-Lloyd.-szólt rá Reese.
-Semmi baj, megértjük hogy nem mindenki szereti a gyerekeket.-nyugtatta meg Lucas Reeset. Lloyd tudta hogy Reese mégis szomorú. Ez a nő visz a sírba.
-Gyere kismajom. De csak egy percig.-nyújtotta felé a kezét. Reese meglepődve figyelte a lejátszódó eseményt. Lloyd komolyan magához hívta Timet? Egyenesen az ölébe helyezte, Tim pedig lelkesen vizsgálta Lloyd karján elhelyezkedő tetoválásokat.
-Szeret rajzolni, biztos azt hitte ez is olyan mint amit ő is szokott.-mondta Lucas.
-Ez drága volt kishaver.-mondta Lloyd.
-Lloyd nem is állna rosszul neked egy gyerek.-mondta Livia ahogy figyelte őt. Akármennyire is rázta ki a hideg a gondolattól hogy egy gyermek van a kezében mégis szorosan fogta és vigyázott rá nehogy baja essen.
-Reese minden rendben?-vette észre Livia Reese csillogó szemeit.
-Pe-persze csak...csak a nap.-hazudta. Valójában ahogy a férjét nézte csak erősödött benne a vágy hogy családjuk legyen. De hogy mondja el ezt Lloydnak? Hogy tudná meggyőzni őt hogy adjon ennek az egésznek egy esélyt?
-Lesétáljunk a partig?-kérdezte Lucas.- Gyere! Jössz apával?-kérdezte Lucas de Tim nem engedte el Lloydot.
-Azt hiszem megkedvelt Lloyd.
-Nem. Biztos hogy nem.-Tim elnevette magát. Biztosan nem tudja miről is van szó, de Lloydot érdekes személynek gondolhatta.
-Gyere kisherceg. Megfogod a kezem?-nyújtotta felé Reese a kezét. Tim ráfogott, de a másik keze még mindig Lloydét fogta.
-Ez a gyerek biztosan nem öt éves. Látod milyen sunyin mosolyog?-kérdezte Lloyd ahogy felállt.-Na jó, gyere kismajom, induljunk.-adta be a derekát Lloyd. Reese pedig ahogy a másik kis kezét fogva sétáltak a parthoz nem tudta elengedni a gondolatot. Ahogy nézte magukat el tudta képzelni hogy egy család legyenek.

___________________________________________

-Otthon, édes otthon.-dobta le a pulóverét az ágyra Lloyd. Reese feje tele volt gondolatokkal és ezt nehezen tudta volna most elrejteni.-Mi a baj édes? Jól vagy?-Lloyd természetesen azonnal észrevette.
-Persze.-hazudta.
-Nem úgy nézel ki. Hányingered van? Mondtam hogy ne kóstold meg a kagylót ha nem akarod.
-Nem. Az...nagyon finom volt.
-Akkor?
-Semmi.-rázta meg a fejét.
-Édes.-fogta meg a kezeit.-Nézz rám. Mond mi a baj.
-Én...nem. Nem akarok egy újabb vitát köztünk. Végre minden rendben.
-Nem lesz vita, de tudni szeretném miért lett rossz kedved.
-Nem.-nem akarta elmondani.
-Fogadjunk hogy máris hiányzik a kismajom.-Reese nem válaszolt.-Édes, Livia mondta hogy bármikor elmehetsz velük a játszótérre. Tudom hogy gyorsan a szívedhez nőt az a kis szaros.-mosolyodott el.
-Neked...neked nem?-kérdezte meg szinte remegő hanggal.
-Mi?
-Semmi. Aludjunk.-terelt.
-Hé.-kapta el a kezét.-Édes....
-Ha nem vagy fáradt, meg kell várnod míg beveszem a fogamzásgátlóm.-humorizált de Lloyd ismerte őt. Reese a táskájába nyúlt a levél tablettáért.
-Kicsim.-kapta el a kezét ahogy a tabletta a földre hullott.
-Annyira édesek voltatok.-tört meg.-Annyira édesen figyelt téged. Annyira édesen vigyáztál rá. Ahogy a kis kezei elvesztek a tiédben. És ahogy ragaszkodott hozzád. Lloyd te lehet nem látod de...de bennem csak megerősítette ez a nap hogy mennyire vágynék arra hogy egyszer családunk legyen mert tudom hogy nálad jobb apát nem találnék.
-Reese....
-Tudom, megbeszéltük. De....mindegy.-hajolt volna le a tablettáért de Lloyd felkapva őt dobta az ágyra. Egyenesen felétámaszkodott ezzel mozdulatlanná téve Reeset.
-Van még fájdalmad a balesetből?-kérdezte Lloyd.
-N-nincs.-válaszolta értetlenkedve.
-Reese igazat kell mondanod.
-Az igazat mondom.-azóta nem voltak együtt. Nem akart semmit se erőltetni Lloyd.-De a tabletta....
-Ma...ígérem mindent beleadok hogy teherbe ejtselek. Mindent bele fogok adni Reese. És ha ma...megtörténik és...azt mondod később hogy apa leszek...hát legyen. Akkor ígérem összeszedem magam és a legjobb apa leszek a világon, mindent megadva neked és a kicsinek.
-Lloyd...
-Mert nem csak te benned játszódtak le a gondolatok kicsim.-tudta Lloyd Reeseben milyen gondolatok játszódtak le. Hogy ne tudná mikor már mindent tudnak egymásról?-Figyeltelek azzal a kismajommal és volt egy pillanat mikor erősebben vágytam erre mint valaha. Pedig hidd el...én lennék az utolsó aki erre vágyik de te mégis elérted hogy egy részem vágyakozzon azért hogy apa legyek.
-Lloyd...
-Tehát édes, ma mindent bele kell adnom hogy terhes légy. Ezen az egy napon fog múlni a jövőnk.