Baby girl

11. Törpe

Reese ahogy felébredt azonnal Alant kereste. Számára ő volt itt az egyetlen akire úgy érezte számíthat.
-Nem láttátok Alant?-kérdezte a biztonságiakat.
-Mr. Hansennel van az irodában.
-Remek.-ahogy odaért kopogás nélkül nyitott be.
-Hé! Tündérke! Kopogás?-akadt ki Lloyd.
-Hogy?
-Kopogás?
-A feleséged vagyok. Megtehetem hogy bejövök, nem?-kérdezte.
-Megállapodtunk.
-Hogy nem megyek a szobádba nehogy valami szajhát épp a matracba döngölj. De ez az irodád.
-Mit akarsz?-kérdezte ahogy inkább elengedte a témát.
-Nem veled van dolgom.
-Mi?-lepődött meg.
-Nem hozzád jöttem. Alan ráérsz?
-Mrs. Hansen....
-Elvinnél engem valahova?
-Álljunk meg! Ő az én testőröm.
-Sajnálom Mrs. Hansen de most Mr. Hansennek kell segítenem.
-Lloyd had vigyem el Alant.-kérte.- Szükségem van rá. Nem tudok vezetni és el kell mennem valahova.
-Alannak dolga van.
-Sajnálom kisasszony.-kért Reesetől elnézést, majd elhagyta az irodát.
-Remek...-sétált az ajtó irányába.
-Hova akarsz menni?-kérdezte Lloyd.
-Mi?
-Hova akarsz menni?-ismételte meg a kérdést ahogy leakasztott a fali kis tartóról egy kulcsot.
-Mindegy...
-Elviszlek.-jegyezte meg.
-Nem akarlak feltartani. Biztos vagyok benne hogy van jobb dolgod is.
-Ne akard hogy könyörögjek.
-Tudsz olyat is?-nevetett Reese.
-Menjünk.-Reese pedig követte.-Hova akarsz menni?-kérdezte ahogy beszálltak.
-A kórházba.-az arca elkomolyodott.
-Kórházba? Mi a fene? Terhes vagy?!
-Terhes? Mégis kitől? Tőled?-nevetett ahogy a kérdést szinte hihetetlennek találta.
-Kicsúszott.
-Hány gyereked van akiket titkolsz mindenki előtt...drágám?
-Eddig még nem kerestek a pénzemért.-Reese megforgatta a szemét.-Tehát miért is megyünk oda?
-Meglátogatni valakit.
-Titokzatos. Ismerem?
-Nem.-vágta rá azonnal.
-De megismerem?
-Nem. Tartsd tőle távol magad.
-Ezzel csak felcsigázol.
-Lloyd.-szólt rá. Lloyd pedig nem tudta elrejteni de kíváncsi volt miért is mennek a kórházba.-Maradj a kocsiban rendben? Fél óra maximum és itt vagyok.
-Ne merészelj elszökni.-figyelmeztette.
-Mégis hova szökhetnék? Tudod hol lakom nem? Szinte mindent kiderítettél rólam de én semmit se tudok rólad.-hagyta ott magára.

☆☆☆

-Apáék mondták hogy valaki kifizette a kezeléseim.
-Tudom, drágám.-boldog volt hogy végre láthatta Evelynt.-Apuék mikor jönnek?
-Majd csak este fele. Dolgoznak.-Evelyn a kora ellenére nagyon okos volt. De Reese tudta segítenie kell neki.-Te hova tűntél? Egyszer sem látogattál meg amióta bekerültem.
-Én...
-Lám, lám...egy kislány miatt lettem a kocsiba hagyva?-Reese hátrafordult ahogy szembe találta magát Lloyddal.
-Te mi az istent csinálsz itt?-kérdezte idegesen.
-Kíváncsi voltam miért is jöttünk ide. Azt ne mond hogy van egy ekkora porontyod.
-Kifelé.-szólt rá.
-Ő kicsoda?-kérdezte Evelyn.
-Ő...
-A férje. Lloyd...Lloyd Hansen.-mutatkozott be ahogy egy pillanat alatt már az ágy melleti székre ült.
-Férje? Neked férjed van? Apáék tudják?
-Nem...vagyis...
-Ne tagadd ami köztünk van. Élünk halunk egymásért.
-Reese te szerelmes vagy?-kérdezte boldogsággal a hangjában Evelyn.
-Még hogy mennyire.-válaszolta Lloyd.-De a kérdés az törpe...te ki vagy?
-A húga.
-Nem tanítottam meg hogy ne beszélj idegenekkel?
-De ő a férjed.-mutatott Lloydra.
-Okos kislány. Rokonok vagytok biztosan? Mert neki több ész jutott úgy érzem.-súgta Reesenek.
-Fogd be.-mondta szarkasztikus mosollyal az arcán.
-Reese, nem is hívtál meg? Azt mondtad mikor mindig az esküvődet terveztük hogy majd én leszek a koszorúslány.
-Lehetsz is majd.-nyugtatta.-Csak...
-Hogy is hívnak törpe?
-Evelyn.
-Ne mondj el neki mindent amit kérdez!-szólt újra rá.-Istenem, mit tanítottam én neked az évek alatt? Ő olyan mint a cukros bácsi, emlékszel ugye?
-A cukros bácsi aranyos.-jegyezte meg Lloyd.
-Nálunk nem.-mosolygott a férjére.-Nálunk a cukros bácsi elrabolja a gyerekeket.
-Milyen morbid dolgot tanítasz te a húgodnak?
-Csak felkészítem az életre.
-Drágám, akkor lehet szép, biztonságos élete ha van pénze. Akkor mindent megvehet magának.
-De a boldogságát nem.
-Dehogynem. Nem láttad mennyire örültem a sportautónak amit elsőként kaptam születésnapomra.
-Te gazdag vagy?-kérdezte Evelyn.
-Evelyn!-szólt rá Reese.
-Nagyon gazdag.-mondta büszkén Lloyd.
-Reese hol ismerkedtél meg vele?-faggatózott.
-Nem kötöm az orrodra.-nyújtotta ki játékosan a nyelvét.
-Csípem a húgod.
-Te senkit se bírsz. Ne álcázd a valóságot.
-Tévedsz. Ő inkább lehetne Hansen mint Braylee. Nem egy időben születtek? Lehet összecserélték őket.
-Van testvéred?-kérdezte Evelyn.
-Van, ugyanannyi idős mint te.-válaszolta Lloyd ahogy még mindig azon gondolkozott...Evelynbe mintha Hansen vér futna.
-Ne gondolkozz rajta, ő nem a te húgod.-mondta Reese.
-Evelyn nincs anyajegy a fenekeden?-kérdezte Lloyd.
-Mi a...?! Lloyd!-szólt rá Reese.
-Mi van? Biztosra kell mennem. Nem mintha rosszul járnál Bray remek gyerek de kicsit sem...gonosz.-súgta az utolsó szót.
-Ő angyal te meg maga az ördög.-forgatta meg a szemeit.
-Ti viccesek vagytok együtt.-nevetett a kislány. Rég hallotta Reese ilyen őszintén, felszabadultan nevetni.-Reese.
-Mond.
-Kedvelem a férjedet.
-Hé törpe! Nagyon bírlak. Ha van kedved eljöhetsz hozzánk. Kapsz palacsintát Paulotól.
-Paulo olyan mint a cukros bácsi?
-Nem Paulo kedves cukros bácsi.-válaszolta Reese ahogy nem tudta elhinni hogy élete megrontója és élete egyik legfontosabb személye mennyire egymásra találtak.
-Neked van saját cukros bácsid?
-Sok mindenem van.-jött Lloyd kedvenc része. Hogy felvághat azzal amije van.-Van egy nyaralóm Horvátországban. Egy a spanyol szigeteken. Egy Barbadoson.
-Reese...!-a kislány szája tátva maradt.
-Várj még nem fejezte be.-forgatta újra meg a szemeit.
-Rengeteg saját autóm, egy saját repterem repülőkkel, hajók az óceánon, tengeren...
-De király!
-Várjál törpe még folytatom.
-Saját cégem, saját személyzet, saját testőrök, saját takarítók, szakács, kurv...
-Elég volt!-rakta a kezét a szájára.-Be ne merd fejezni.-figyelmeztette.
-Miért? Tudod az mennyibe kerül?
-Egy tízévesnek nem mondhatsz ilyeneket!
-Micsodát?-kérdezte tudatlanul Evelyn.
-Semmit.-válaszolt Reese.
-Reese...
-Mond.-nézett a testvérére.
-Jó hogy végre magaddal is törődsz.-mondta azzal az őszinte mosolyával.-Jó látni hogy boldog vagy.-Reese szemei könnyezni kezdtek.
-Figyelj csak drágám, nekünk mennünk kell. Így is lassan jönnek az ebéddel. De...ígérem még eljövök rendben? És...ha lehet apáéknak egy szót se erről rendben?
-De...
-Ha alkalmas lesz az idő én magam mondom el nekik, rendben?
-Rendben.
-Szeretlek.-puszilta meg ahogy szinte menekült hogy ne lássa Evelyn mennyire az érzelmeivel harcol.
-Szevasz törpe!
-Máskor is jössz Lloyd?-kiabált utána.
-Persze, akkor majd kapsz tőlem egy saját kis cukorkás kocsit.-viccelődött mire Evelyn elnevette magát.
-Lloyd!-kiabált az ajtóból Reese.
-Az asszony...-mutatott az ajtó irányába.-Szia törpe!
-Szia Lloyd!-integetett neki lelkesen.
-Helyes kislány.-követte Reeset aki a pulthoz ment.
-Jó napot. Megszeretném kérdezni Evelyn Rose Averyt mikor engedik ki?
-Amint jobbak lesznek az eredményei.
-Ha megkérem felhívnának ha változás állna be? Ha javul, ha rosszabodik szeretném ha felhívnának.-írta fel egy papírra a számát.
-Hogy?
-Kérem.-könyörgött.-Tudnom kell ha jobban van vagy...
-Sajnálom kisasszony de ez nem tartozik a hatáskörömbe.
-Ugyan mit vártunk egy szaros lepukkant kórháztól?-szólalt meg Lloyd.
-Tessék?-nézett a nővér a férfira.
-Mi kell maguknak, hogy elvégezzék azt a feladatot amit a feleségem kért?
-Nem a hatáskörünk.-állította továbbra is.
-A hatásköre lesz ha adok érte...ezer dollárt?-vette elő a pénzt a pénztárcájából.
-Lloyd...-szólt rá Reese.
-Ezt a számot hívjuk?-vette el a papírt és a pénzt a nővér.
-Helyes beszéd.-mondta egy szarkasztikus mosollyal.-Menjünk édes.
-Nem kellett volna.-jegyezte meg Reese.-Nem tudom visszafizetni.
-Amíg a feleségem vagy, az a törpe is családtag. Így bármit megmozgatok érte.-ment előre az autóhoz.
-Mégis...ki a fene vagy te Lloyd Hansen...lehet még se vagy olyan szívtelen?