Baby girl

39. Végtelen

Reese ébredezett. Meglepődve tapasztalta Scar mennyire békésen alszik mellette ellentétben a férjével akit nem talált.
-Lloyd? Lloyd?!-kelt volna fel ahogy megpillantotta a földön Lloydot aludni.-Ez meg...? Szívem.-mászott le az ágyról ahogy aggodalommal a szemeiben próbálta felkelteni a férjét.-Szívem, rosszul vagy?-aggódott.
-Kicsikém, halkabban kérlek.-húzta oda magához Reeset aki most már a hasán feküdt.-Végre itt vagy velem.-szorított az ölelésen.
-Mi a fenéért alszol a földön? Horkoltam?-nézett fel Lloyd arcára.
-Mert itt kényelmesebb volt.
-Lloyd...
-Úgy néz ki te mindenkinek a szívét gyorsan elrabolod.-lélegzett mélyet Reese hajába.-Imádom az illatod.
-Most te miről beszélsz?-mosolyodott el.
-Scar rám morgott mikor be akartam mászni az ágyba.
-Mi?-nevetett Reese.
-Ne nevess. Megbeszéltük hogy nem alszik az ágyba.
-De olyan édesen nézett. És egyedül voltam.
-Zuhanyoztam édes. Nem voltál egyedül.
-De nem voltál mellettem.
-Az nem elég ok hogy a kutyát az ágyunkba engedd.
-Azt hittem csatlakozol.-kuncogott.
-Akartam melletted aludni de a kis dög rám vicsorgott. Komolyan vette a munkát.
-Gyere fel az ágyba, majd rászólok.
-Nem, most itt jó. Megtaláltam a legkényelmesebb részt a földön. És hogy most itt vagy szinte tökéletes.
-Akkor aludjunk?-bújt a nyakhajlatába.
-Aludj kicsim. Vigyázok rád.
-Scarra is vigyázz.-humorizált Reese.
-Kis dög. Ellopja a feleségem.-motyogta ahogy biztosra ment hogy Reeset elég szorosan tartsa magánál.
-Szeretlek Lloyd.-nyomott egy csókot a nyakhajlatába.
-Én is szeretlek édes.

___________________________________________

-A francba már!-kiabálta Lloyd.
-Mi az?-riadt fel Lloyd karjaiban Reese. Megpillantotta Lloyd mellett Scart.

-Szia gyönyörűm.-simogatta meg Reese az újdonsült kedvencét.-Ne ijesztgesd aput.
-Hogy kit?-kapta fel a fejét ahogy Reeset követte a szemeivel aki felkelt a földről.
-Apucit.-mosolyodott el huncut módon Reese.
-Kicsi lány...-figyelmeztette volna Lloyd de Reese a szavába vágott.
-Vagy csak nekem vagy az apucim?-kacsintott rá mielőtt bezárta a fürdőszoba ajtaját.
-Mi a...ez most szórakozik velem?-kelt fel hirtelen.-Au!-állt meg ahogy érezte a csontjai megjegyezték az éjszakát. Kisebb gyakorlat után próbált bejutni a fürdőbe de Reese azt kulcsra zárta.-Édes nyisd ki.
-Zuhanyzom apuci.-játszadozott még mindig vele.
-Reese nyisd ki!
-Sajnálom de zuhanyzom! Majd ha végzek és felöltöztem beszélünk. Rendben?-kuncogott az orra alatt ahogy tudta ezzel az új címmel Lloydot az őrületbe fogja kergetni.
-Reese! Figyelmeztetlek! Nyisd ki vagy betöröm az ajtót.-Reese fejében ez mind csak ijesztgetés volt. Úgy gondolta a férje bőven ráér várni. Rosszul gondolta. Pillanatok alatt törte be Lloyd az ajtót.
-Mi a....-maradt tátva a szája.-Úristen.-nevetett.-Te mit csinálsz?-nyúlt volna ki egy törülközőért de Lloyd elkapta a kezét.
-Ismételd meg.
-Úristen?-harapott az alsó ajkába játékosan.
-Majd később könyörögsz neki. Mond ki újra.
-Csak nem beindított?-nézett le a melegítőnadrágjára.
-Fordulj meg.
-Épp végeztem. Most akarsz csatlakozni?
-Reese fordulj meg.-utasította.
-Igenis...apuci.-fordult meg. Lloyd kezei hirtelen kapták el a kezét amit a csempének támasztott.
-Tartsd itt a kezeid.
-Mit művelsz?-nézett volna hátra de addigra megérezte magába Lloydot.-Ah...
-Tudod hogy bűnnek számít így ébreszteni az embert?-lökött erőseket.
-Nem most...keltél.-a hideg csempéhez ért a teste amitől libabőrös lett.
-Édes.
-Igen apuci?-nem akarta abbahagyni.
-Megőrjítesz.-gyorsított.
-Had érezzelek apuci...érezni akarlak...

___________________________________________

-Itt az alsód.-dobta hozzá széles mosollyal.
-Neked meg a bugyid.-dobta hozzá.
-Ma mit csinálsz?-húzta fel magára a fehérneműt.
-Az egyik cégigazgató látogat meg. Miért? Terveztél valamit?
-Nem.
-Lemondom ha szeretnéd.-akasztotta le az inget a fogasról.
-Nem kell. Dolgoznod is kell néha, nemde?-nyomott egy csókot Lloyd ajkaira ahogy leakasztott ő is egy ruhát a fogasról.
-Nincs valami rondább kevésbé dögös ruhád?
-Miért?
-Farokállítóan nézel ki.-mérte végig a feleségét.

-Oh, igen? Ez jól hangzik.-harapott az alsó ajkába.
-Reese édes, nem akarom hogy azok a majmok...
-Csak te érdekelsz. És ez egy tökeletes ruha ha lesz tíz perced rám.-kacsintott rá.
-Tíz perc...?
-Írj mikor találkozzunk. Esküszöm ezt gyorsan fel tudod húzni. Gyere Scar bébim.-hívta magával a kutyáját, majd elhagyta a szobát.
-Istenem ez a nő...megöl.-motyogta.

___________________________________________

-Mr. Hansen el kell valahogy tűntetni a konkurenciát a piacról.
-Miféle eltűntetésre gondol?
-Hogy?
-Vásároljuk fel a cég részvényeit és olvasszuk be az Industriba?
-Nem éppen ilyen megoldásra gondoltam.-tördelte az ujjait.
-Ez az egyik legegyszerűbb és leghatásosabb módja annak hogy a konkurencia eltűnjön.
-Vagy...
-Nem.-ellenkezett azonnal Lloyd.
-Mi? Hogy érti hogy nem? Évek óta ilyen ügyleteket végez.-akadt ki a szemben ülő vezérigazgató.
-Nem gyilkolom és teszem el őket láb alól.
-Mr. Hansen maga régen is ebben volt mester. Most hirtelen csak felvásárolná a részvényeiket? Ez nem megbuktatás.
-Mert maga szerint ha elvesztik a céget mi marad nekik?
-Találnak maguk mellé embereket akik majd segítik és újra felépítik a céget akkor már erősebben több emberrel. Meg kell ölnie őket.
-Szerintem világosan fogalmaztam hogy nem.
-Mr. Hansen maga megbolondult? Mi a fene történt? Meg kell ölnie őket!-erőszakoskodott a vezető.
-Utoljára mondom el, hogy nem. Ne kelljen még egyszer elismételnem magam. Mert az embereim attól megteszik még ha én nem is.
-Mi a franc? Isteni útra tért? Megbánta a bűneit?-mondta gúnyosan.
-A feleségem kérését teljesítem. Nem fogok többet fegyvert.
-Mi?! A felesége egy bolond!-kiabálta mire Lloyd egy pillanat alatt kapta el a férfi torkát a puszta kezével.
-Mit mondott?
-Azt mondta nem gyilkol.-préselte egy vigyorral az arcán ki a szavakat.
-Oh, nem. Nem azt mondtam. Hanem hogy nem fogok fegyvert. Maga szerint mennyiféleképpen tudom magát eltenni a puszta kezeimmel?
-Mi?!
-Legalább ötven módszert tudok arra és mind balesetnek fog tűnni. Tehát...-szorított a nyakára.-...ismételje meg. Mit mondott a feleségemre?-szorított jobban a nyakára.

___________________________________________

Reese Lloyd irodájához sétált mikor a vendégük a nyakát fogva rohant ki idegesen az épületből.
-Mi a...?-az ajtóhoz érve kopogott.-Szia. Bejöhetek?-kérdezte ahogy Lloyd ideges arcát nézte.
-Édes.-az arca hirtelen megváltozott.
-Minden...rendben? Vagy később jöjjek?
-Én hívtalak nemde?-állt fel az asztaltól.
-De...de azt hiszem nem alkalmas. Láttam ahogy a vendéged idegesen távozott. Történt valami?
-Semmi különös drágám.
-Biztos?-aggódott.
-Biztos.-nyugtatta meg.-Valójában...mondtál valamit arról hogy ez a ruha gyorsan felhúzható. Kipróbálnám.
-Mennyi időd van?-mosolyodott el Reese.
-Végtelen.