Baby girl

76. Távolság?

-Lola! Készen áll a szoba a férjemnek?-kérdezte Reese ahogy Lloyd lassan de biztosan belépett mögötte a házba.
-Igen, kisasszony.-mondta Lola. Lloyd a veszekedés óta szinte meg se szólalt. Így azonnal a szobába akart menni és elfelejteni a mai napot. Vagyis...legalább a rossz pillanatokat.
-Hova indulsz?-kérdezte Lloydtól.
-Pihenni, hisz Mr. Okos doktor úr kifejezetten erre kért.
-Nem fogsz az emeletre menni.
-Akkor hol pihenjek? A nappaliba?
-A földszinti szobába.
-Reese komolyan odáig fajult ez az egész hogy külön alszunk? Nem direkt sérültem meg.
-Nem mondtam hogy külön alszunk.-mondta neki.-Csak nem szeretném hogy lépcsőzz. Ez a legmegfelelőbb hely arra hogy egyáltalán ne erőltesd meg magad.
-És te is...velem leszel?
-A férjem vagy. Fura lenne ha külön aludnánk nem?-indult a szoba irányába ahova belépve szinte azonnal előkészítette a párnát Lloydnak.-Feküdj le. Ha Paulo kész az ebéddel behozom neked. A távirányító melletted lesz ha unatkoznál.
-Reese...
-Este újra kötöm a sebed. Addig ha nem csinálsz hülyeséget bírnia kell. A fürdetést azt mondta a doktor úr egy két napig még hanyagoljuk. Majd este segítek, vizes ruhával felfrissülni. Bármi baj van csak nyomd meg a telefonodon ezt.-mutatta az övén.-Egyenesen csipog a telefonomra ezzel tudom hogy szükséged van valamire. A céggel való dolgokat addig intézem amíg lábadozol. Ez miatt ne aggódj.
-Miért hangzol úgy mint az asszisztensnőm és nem a feleségem?
-Mert feleségedként haragszom rád.
-Reese.
-Pihenj. Rendben?-hagyta ott őt egyedül.
___________________________________________

Reese nedves ruhával törölte át a felsőtestét Lloydnak figyelve hogy a sebet ne érje víz. Lloyd csak nézte őt mennyire gondoskodóan bánik vele. Szereti őt, napról napra jobban.
-Még mindig haragszol?-kérdezte.
-Nem tudom.
-Reese. Szerinted nem sérültem meg soha ez előtt?
-Az a múltad volt Lloyd. De most a jelenre kellene gondolnod ami kihatással lehet a jövődre. Egy rossz döntéssel minden tervünk a porba hullhat.
-Reese...
-Nem akarom tudni hogy ezelőtt hányszor lőttek, szúrtak, ütöttek meg. Nem akarom hallani mert akkor túl sokan gondolnék arra, hogy mennyire veszélyt nem érezve éled az életed. Aztán eszembe fog jutni, hogy ezt akarod mellettem és a gyermekeink mellett folytatni és ideges leszek. Ideges leszek annyira hogy azt a komódot is képes leszek hozzádvágni.-célzott a szobában álló tömör fakomódra.
-Reese hallottad amit a kórházban mondtam.
-Túlságosan tisztán igen. De megszeretnélek kérni Lloyd...hogy jól gondold át hogy mit szeretnél. Mert ebbe az életbe én nem akarom a gyermekeink látni.
-Kettőnket se?
-Pihenj rendben?-állt fel válasz nélkül.
-Reese.-kapta el a kezét.
-Szeretlek Lloyd. Őrülten szeretlek. De én se leszek fiatalabb ahogy te se. Családot akarunk? Hát legyen családunk. De átlagos. Elég lesz aggódnom azért hogy a gyerekek mit törnek össze majd, melyik lesz betegeskedő, melyik fog válogatni a kajákat illetően és ezernyi más normális átlagos dolog miatt. És ilyen dolgokon akarok veled aggódni nem azon hányas golyót állítanak beléd vagy bármelyikünkbe.
-Pont ettől akarlak megvédeni.
-Szerinted Mr. Hawkins engem is meglőtt volna? Mikor te ott vagy? Kétlem Lloyd. Észrevette a lehetőséget és azért tette.
-Reese...
-Remélni tudom csak hogy feljelented és nem engeded el ezt csak így.
-Reese! Most...mégse maradsz velem?
-Kötszerért megyek. Át kell kötözni a sebed.-hagyta el a szobát. Lloyd nem szerette őt így látni. Sőt. Gyűlölte. Reese visszaért a szükséges eszközökkel.-Az orvos szerint pár napig még dupla kötést kell ráhelyezni. Utána elég lesz egy egyszerű nagyobb tapasz is. Ha mázlid van nem marad heg utána.
-Kicsim...nem tudtál rám nézni?
-Rád nézek.-emelte fel a fejét ezzel találkozva Lloyd tekintetével.
-Nézel de...nem úgy mint szoktál.
-Nem változott.-mosolyodott el.-Csak a félelem csatlakozott a szemeimbe.
-Gyere ide Reese.-akarta magához ölelni.
-A sebed...nem akarok fájdalmat okozni.
-Gyere már ide Reese.
-Lloyd...
-Gyere.-tárta szét a karját amiben végre újra szorosan foghatta közre Reeset.-Annyira hiányoztál.-tudta Reesenek ez az ölelés mennyit jelent. De nem csak Reesenek hanem neki is. Szüksége van Reesere mindennél jobban.
-Te is hiányoztál nekem.-bújt a nyakhajlatába.-Lloyd...
-Mond kicsikém.
-Kérlek ne engedd hogy megússza. Jelentsd fel őt.
-Reese...-Reese a szemeibe nézett.
-Azt mondod képes lett volna ártani nekem is. De jobban félek hogy újra neked ártanának vagy...vagy majd a gyermekeinknek. Lloyd kérlek...
-Nem engedem hogy bárki is egy ujjal hozzád érjen vagy majd a csodáinkhoz.
-Ígérd meg hogy...hogy nem hagyod szabadlábon.
-Megígérem. Megígérem kicsim csak ne légy szomorú.
-Annyira szeretlek.
-Akkor csókolj meg Mrs. Hansen.-szinte azonnal tapadtak egymás ajkaira.-Őrülten szeretlek Reese. Őrülten.