Baby girl

44. Szükségem van rád

-Asszonyom...-ébredt fel Reese a gondolataiból.
-Tessék?-kapta fel a fejét.
-Szüksége van még valamire?
-Hogy?
-Szüksége van még ránk vagy...?
-Nem. Nincs.-válaszolta.-Menjenek csak pihenni.
-Rendben. Jó éjszakát asszonyom.
-Jó éjszakát...David.-Reese teljesen elveszett. Harmadik napját tölti Lloyd nélkül. A csodálatos Párizsban töltött idő után Lloyd pár nappal később bejelentette hogy újra utaznia kell. De kivételesen nem engedte hogy Reese vele tartson, magyarázatot nem adott miért nem mehet vele. Azóta nem hallott felőle, nem hallotta a hangját. Kereste őt de nem reagált a hívásokra. De minden jelen pillanatban annyira...sötét és üres nélküle.
___________________________________________

-Ki a főnököd?-kérdezte idegesen Lloyd a megkötözött személytől maga előtt.
-Nem mondok semmit.-ellenkezett.
-Biztos vagy benne?-ellenállt.-Kapcsoljatok rá áramot.-az emberei azonnal teljesítették a parancsot. Az idegen férfi ellenállt még ha fájdalma is volt.-Ki a főnököd?!
-Menj a picsába.-mondta idegesen.
-Folytassátok.-szólt az embereinek.
-Utoljára kérdem meg, következőleg máshogy folytatjuk. Ki az?-telefoncsörgés zavarta meg a feszült hangulatot.-Mondtam hogy munka közbe mindenki kapcsolja ki!-kiabálta idegesen Lloyd.
-Főnök, ez a maga telefonja.-vitte oda Alan.
-Ki az?
-A felesége.-válaszolta.-Hagyott már egy pár üzenetet magának.
-A francba. Miért nem szóltál?-vette el a telefont. Tudta hogy ezzel mekkora aggodalmat okozott a feleségének.-Fogjátok be a száját! Egy hangot se halljak!-vonult félre a telefonjával.-Édes.-vette fel a telefon.
-Lloyd!-a hangja megremegett. Tudta Lloyd hogy a felesége megtört a hangjára.
-Szia kicsikém. Minden rendben?-tudta ez hülye kérdés. Biztos volt benne hogy Reesenek is olyan nehéz ez a távollét tőle mint neki. A telefon néma volt.-Akármennyire is ismerem a gondolkodásod édes, így ennyire távol tőled egész nehéz tudnom mire is gondolsz. Másrészről szeretném hallani a hangod.
-Minden.-szipogott.
-Ugye nem sírsz?
-Nem.-hazudta.
-Édes.
-Te...te jól vagy? Milyen az idő...Londonban?
-Remek. Folyamatosan esik az eső. Azért isznak ezek annyi teát mert folyamatosan lebetegszenek a szar időtől.-humorizált de most ennek nem volt itt az ideje.
-Te is beteg vagy?-aggódott.
-Én? Édes. Tudod milyen a férjed testfelépítése.
-Attól hogy szexi vagy még a betegség nem válogat Lloyd.
-Bárcsak ezt a szemembe mondtad volna.
-Micsodát?
-Hogy szexi vagyok.
-Mikor...jössz vissza hozzám?
-Nemsokára kicsikém.
-De mikor?
-Reese....
-Olyan érzés nélküled mintha...meghaltam volna.
-Ne mondj ilyeneket.-ez a kijelentés megijesztette.
-Lloyd...
-Mond édes.
-Szörnyen szükségem van rád.-elsírta magát.
-Reese...
-Nem bírom nélküled...-Lloyd szíve megfájdult hallva a felesége könnyeivel harcoló hangját.
-Kicsim...
-Azt...azt hiszem csengettek. Mennem kell.-Lloyd tisztán tudta hogy Reese csak menekül.
-Kicsim.
-Szeretlek Lloyd.-nyomta ki a telefont, meg se várva a választ.
-Uram?-szólt hozzá Alan.-Minden rendben a kisasszonnyal?
-Szedjétek ki egy órán belül belőle az információt bármilyen eszközzel. Haza kell mennem a feleségemhez, minél előbb.-nem érdekelte milyen módszert kell alkalmaznia hogy megtudja amit tudni akar. Jelen pillanatban csak azon járt az esze hogy minél előbb gépre szálljon és hazamenjen.

___________________________________________

Reese egymaga ült hajnalban a konyhában. Egy fekete hálóinget viselt.

Mogyorós jégkrém volt vele szembe. Akármennyire is imádja most valahogy egy falat se megy le a torkán. Órák telnek el és ő egymagában örlődik a gondolataival.
-Ugye nem esik baja...? Ugye nem beteg...? Eszik rendesen? Ugye nem iszik sok alkoholt? Ugye nem találkozott mással aki elrabolja a szívét?-rengeteg kérdés amire most nem kap választ.
-Nem esett bajom. Azt leszámítva hogy a repülőn elaludtam a nyakam.-Reese szemei kikerekedtek.-Nem vagyok beteg. A kaja szar volt de azt leszámítva egyszer meglehetett enni. Hogy ittam e? Egy pohár whiskyt. Esküszöm! Na jó, kettőt de tényleg annyi. Hogy találkoztam e másik nővel aki elrabolta volna a szívem? Már a kérdés szinte sértőnek számít hisz tudod hogy feleségem van. És másrészről ezt az éjszakai jégkrémezést együtt szoktuk csinálni. Tehát...ki csalja meg a másikat? Már romantikus vacsorát is a doboz jégkrémmel végzed és nem velem? Felháborító.
-Te....te....
-Annyira szexi vagyok hogy a szavad is elállt.
-Te...
-Reese ez így hosszú lesz ha addig nem csókolhatlak meg amíg fel nem teszed a kérdést.
-Te neked...nem kellene itt lenned.
-Ez kedves édes. Itt lakok, nem emlékszel? Még a szobán is osztozunk.
-Nem...nem úgy értem hanem...
-Mit keresek itt?-Reese bólintott.-Azt mondtad szükséged van rám.
-És te...átutaztad a fél világot...miattam?
-Látod.-mosolyodott el. Reese szemei könnyekbe ültek.-Oh, édes ugye nem sírsz?-Reese megtört.-Édes.-sétált hozzá Lloyd ahogy azonnal magához húzta szorosan Reeset. Egy apró puszit nyomott a feje búbjára.-Nekem is szükségem volt rád. Ki gondolta volna hogy ennyire beletudok valakibe szeretni, hogy bármire képes lennék érte?
-Annyira hiányoztál.-sírt a mellkasához bújva.
-Te is nekem kicsikém. Te is nekem. De most már itt vagyok.-mondta ahogy megemelte az arcát. A legördülő könnycseppeket letörölte az arcáról.-Ezért ne sírj. Nem mondom hogy nem vagy szép ilyenkor de istenem ha tudnám a mosolyod mennyire gyönyörű.
-Utállak.-nevetett Reese ahogy visszabújt Lloydhoz.
-Én is nagyon szeretlek.
-Én azt mondtam utállak.-játszott már most boldogan Reese.
-Tudom. De én képtelen vagyok rá. Túlságosan szeretlek.