Baby girl

64. ,,Magamnak..."

-Hihetetlen, hogy ezt nem lehet megunni veled.-nevetett Reese.
-Tudod mennyire hiányzott a mosolyod?-nézte a maga mellett fekvő nőt aki az életét jelentette. Ő volt az életébe a napsugár. Az ő Napsugara.
-Reggeltől újra minden a régi lesz nemde?-játszott Lloyd kezeivel, ahogy az arcáról eltűnt a mosoly.
-Egy szavadba kerül és ezt megváltoztatom.
-Folyton azon agyalok, hogy kettőnknek jár e a második esély vagy...boldogabb leszel Eleonor mellett.
-Na ez kizárt.-ellenkezett azonnal.-Egy nő mellett lehetek boldog az pedig te vagy. És ezt te is tisztán tudod.
-Bárcsak megtaláltál volna.-Lloyd kezei között az övé elveszett. De imádta mert méginkább azt sugallta felé Lloyd mellett nem eshet baja.
-Nagyon nehéz volt...igaz?-most már Lloyd is a kezeivel játszott. Mintha ideges lett volna.
-Micsoda?-kérdezte.
-Egyedül megbírkózni azzal hogy a mi csodánk...itthagyott.
-Nehéz.-ismerte be.-Valójában talán azért volt még fájdalmasabb mert annyira óvtam őt. Azt gondoltam nem eshet baja, itt vagyok és vigyázok rá. Mindent megteszek érte. És aztán az arcodba mondják a szörnyű igazságot hogy mégis vesztettél.
-Nem a te hibád.
-Ezt nem tudhatjuk.
-Reese...
-Mi van ha mondjuk volt előjele csak nem vettem észre? Lehet nem kellett volna mondjuk azt a szatyrot megemelnem amit nehéznek éreztem? Nem kellett volna annyit sétálnom? Megüthettem magam amiről nem is vettem tudomást?
-Nem élhettél burokban.
-Nem. Tényleg nem. De...nekem volt a feladatom vigyázni rá.
-Ez a feladat az én dolgom lett volna. Vigyázni rátok.
-Kár a múlton most már sírnunk Lloyd.-sóhajtott Reese.-Meggyászoltam a gyermekünk. Ideje élnünk.
-Szörnyen vágytam rá...ugye tudod?
-Tudom. Mindketten vágytunk rá. A szerelmünk csodájára.
-Nem...lehetne még egy esélyünk Reese? Nem lehetne hogy megpróbáljuk újra?
-Azt akarod mondani, hogy elhagyod a menyasszonyod miattam?
-Kérdés nélkül igen.
-És mi lesz az apjával? Tudtommal miatta keveredtél ebbe az eljegyzésbe.
-Az apját megoldom.
-Mégis hogy? Lloyd a családodnak árthat.-aggódott Reese.
-A cége csődbe ment Reese. Azért akar Hansen lenni hogy kapjon részesedést amiből pénzt kap hogy visszavegye a céget.
-Visszavegye?
-Holnap megy árverésre a cég. Ha nem talál befektetőt lehúzhatja a rolót.
-Mert akkor végleg elveszti a cégét.
-Pontosan.
-Felakarod vásárolni a cégét?
-Mivel...a lánya a menyasszonyom nem tehetem. Kizárt ok, hogy...mi tétet tehessünk. De találok megoldást hogy végleg elbukjon és akkor...
-Elhagyhatod a lányát...
-Téged akarlak Reese. Szörnyen akarlak. De félek hogy Braynek vagy anyának...vagy apának ártanak. Nem tiszta üzelettel foglalkozott ő se és lett hatalma. Csak...végül rossz lóra fogadott.
-Megértelek.-nyugtatta meg Reese.
-De nem akarom hogy...mi köztünk csak ennyi legyen. Egy éjszaka.
-Ha most felkérsz a szeretődnek szörnyen az arcodba nevetek.
-Pedig pont azon gondolkoztam hogy fogalmazzak.-nevetett Lloyd.
-Amióta...visszatértem nem láttam a mosolyod. Szinte egyszer sem.-simogatta meg Lloyd arcát.
-Mert csak te tudsz boldoggá tenni. Te magad. Senki más.-csókolták meg egymást.

___________________________________________

Lloyd széles mosollyal tért haza. Szinte levakarni se tudta volna az arcáról hogy az éjszaka végre újra azzal a nővel lehetett akire egész életében vágyik.
-Hol voltál?-kérdezte idegesen Eleonor. Lloyd nem válaszolt.-Azt kérdeztem hol voltál?-kiabálta Eleonor.
-Nem kell beszámolnom semmiről neked.
-Újra valami kurvát dugtál?!
-Annál jobb nőt dugtam.-ült szarkasztikus mosoly az arcára.-Ha érdekel, ma újra megteszem.
-Nem veszed észre hogy semmibe veszel engem? A menyasszonyod?!
-Nem gondolod hogy direkt veszlek semmibe?
-Lloyd!
-Te is jól tudod ha nem lenne az apád mi köztünk semmi nem lenne.
-Miért mondod ezt?
-Mert ez az igazság. Én egyszer odaadtam a szívem valakinek. És ezen nem fog semmise változtatni.
-A szíved? Lloyd neked soha se volt szíved. Könyörtelenül bánsz az emberekkel, nem veszed észre?
-Mégis utánam koslatsz.-hagyta ott Eleonort. Nem volt kedve ehhez a aukcióhoz. Leginkább Reesesel lenne, annyira boldog volt mellette.