Baby girl

91. ,,Mire szavazol...?"

-Tudod Lloyd...imádom hogy ez a csöppség az életünkbe érkezik. De jobban is siethetne.-ült le reggelihez a székbe Reese. A tizenhatodik hétben jártak. Reese pocakján már tisztán kivehető volt az állapota. Imádta mikor Reese a pocakjára helyezve a kezét sétált. Csak napról napra erősítette benne a tudatot hogy nemsokára eggyel többen lesznek.
-Miért sietteted?-rakta le az újságot minden figyelmét a feleségére szentelve.
-Ne nézzük a korábbi reggeli hányingereket. De...senki nem mondta hogy ez miatt a csöppség miatt ennyire fárasztó lesz bármit is csinálni. Alig tudok mozogni. Papucsba kell mászkálnom mert már képtelen vagyok lehajolni.
-Tudod hogy így is csodálatosan nézel ki.
-Ne kezd. Ez mind a te hibád.
-Az én hibám?
-Te miattad lettem terhes!
-De hisz ezt akartuk nem?-nevetett Lloyd.
-Bárcsak ti férfiak lennétek azok akik kihordják ezeket a csöppségeket.
-Mi? Ne! Reese! Minek mondtál ilyet?
-Elképzelted?-kuncogott.
-El, bassza meg.-nevetett a végére ő is.
-De...szörnyen kíváncsi vagyok.
-Ha most még mindig a férfiak terhességéről beszélünk kérlek ne. Ne légy kíváncsi.
-Nem.-nevetett.-Hogy mink lesz...kisfiú vagy kislány.
-Ma kiderül.-fogta meg Reese kezét.
-Tudod...bármelyiknek örülnék. Ezt szívből mondom. De...
-Egy kislány aki olyan mint te. Én arra szavazok.
-Tudod hogy én kisfiút akarok aki olyan mint te.-nevetett.
-Tudom, azért vágtam a szavadba hogy tudd ha választanom kell kislányra szavazok. Utána jöhet három fiú. De akarok egy kislányt.
-És ha nekem lesz igazam?
-Miért? Úgy érzed kisfiú lesz?-kérdezte.
-Őszintén?
-Őszintén.
-Kislány. Úgy érzem hogy kislány lesz. És félek hogy olyan tündéri lesz mint én.
-Istenem csak legyen úgy.-csókolta meg a kézfejét.-Elkényeztetem.-mondta széles mosollyal.
-Abban biztos vagyok. Vagy kiskocsikkal lesz teli a szoba vagy barbie babákkal. Nem tudom melyikkel járok jobban.
-Örüljünk amíg nem legoznak. Előre félek a reggeli álmos szemmeli járkálásoktól.
-Oh, a lego.-nevetett Reese.-Legyen kislány.-változtatott a szavazatán.-Az nem legozik.
-Ha kisfiú lesz, ha kislány boldog lesz Reese. Mert boldoggá tesszük.
-Beszélni akartam veled valamiről...
-Kezdjek aggódni?
-Tudom hogy remek apa leszel.
-Reese mi a baj?
-De nem akarok ezer testőrt majd a fejem felett vagy a gyermekünk feje felett.
-Reese.
-Tudom hogy félsz. Én is félek Lloyd mi lesz ha történik valami. De akarom hogy normális gyerekkora legyen. Ne testőrökkel legyen körbevéve akit ez miatt majd a gyerekek kerülnek.
-Reese én...én tudod hogy nem fogok tudni mindig két felé szakadni. Ha rólad és róla van szó.
-Ezért kérlek erre. Vigyázok én is rá, ahogy te is rá. Én is próbálok jobban figyelni az én biztonságomra. De Lloyd...én nem akarom hogy emberek hada mászkáljon a nyakamon.
-Nem mászkál.
-Tegnap ahogy Alannal elmentem a vitamint megvenni, láttam ahogy három hozzánk tartozó kocsi követett. Alan tagadta bár gondolom a te parancsodra. Kérlek Lloyd.
-És ha bajotok esik én hogy fogom ezt megbocsájtani magamnak?
-Nem lesz baj, bízz bennem.-szorított Lloyd kezén.-Bízz bennem Lloyd.
-Benned bízok, az ellenségeinkbe nem.
-Kérlek.
-Meglátom mit tehetek. Rendben?-adta fel hisz nem akart egy újabb háborút köztük.
-Köszönöm.-nyomott egy puszit Lloyd arcára.-Készülődök. Velem tartasz akkor az orvoshoz?
-Nem kérdés. Menj öltözz fel és utána mehetünk.-Reese elindult a terasz ajtó felé.
-Lloyd.
-Hm?-kapta fel a fejét.
-Szeretlek.
-Tudom, én is téged.-mosolyodott el. Reese eltűnt a látótérből.
-Magának egyáltalán nem tetszik a kisasszony ötlete, nemde?-kérdezte Alan ahogy Lloyd mellé sétált.
-Egyáltalán nem. Ha nem tarthatom körülöttük a testőröket...
-...akkor tartsuk a testőröket az ellenségeink körül.-mondta Alan.
-Te is erre gondoltál?-dőlt hátra Lloyd.
-Elvégre ha valakik szemmel tartják őket akkor nem fordulhat elő hogy ne tudnánk előre jelezni az ittenieknek hogy baj van.
-Válaszd ki az embereket. A legjobbakat. Akik a külső részlegen lesznek adj nagyobb fizetést. De tökéletes munkát várok. Azonban ha a feleségemnek vagy a gyermekemnek baja esik mindegyiket én magam ölöm meg, annak ellenére a feleségem mennyire fél a fegyverektől.
-Igenis uram.-hagyta el Alan Lloyd oldalát.

___________________________________________

-Miért érzem úgy hogy izgul Mr. Hansen?-kérdezte mosolyogva a doktornő ahogy az általános beszélgetés közben a férfira nézett.
-Nem izgulok.
-Biztos benne? Szinte eltörte már a mutató ujját annyira szorongatta.
-Lloyd jól vagy?-kérdezte Reese.
-Az apukák ilyenkor az izgalomban sűrűn rosszul lesznek. Ha úgy érzi menjen és levegőzzön. Nemsokára végzünk és a felesége követi.
-Mi? És maradjak le arról hogy megtudjam kislányom vagy fiam lesz? Biztos hogy nem. Akkor inkább itt kaparjanak össze.
-Lloyd biztos jól vagy? Én nem tudlak kicipelni a kocsiig.-nevetett édesen Reese.
-Kórházban vannak, elvégre nagy félnivalójuk nincs.-humorizált a doktornő.
-Nem! Nem, nem! Nekem haza kell vinnem a feleségem és a kis pocaklakót.
-Minek örülne Mr. Hansen?
-Minek örülnék?-kérdezett vissza.
-Reese feküdjön fel, rendben?-adta az utasítást közbe Reesenek.-Tehát Mr. Hansen? Kisfiú vagy kislány?
-Mennyi az esély hogy a kislányom Reese genetikáját örökli?
-Arra gondol hogy ő is ilyen falfehér lesz e mint maga? Kicsi az esély de nem kizárható.
-Marha vicces.-Reese és a doktornő elmosolyodtak.
-Kislányt szeretne. Én pedig kisfiút. Mindketten azért vagyunk az álláspontunkon nem e a másikra üt a gyermekünk.
-De nem fognak összeveszi az autóban ugye?-nyomta a zselét Reese hasára.
-Bármelyiknek örülnék. Tényleg. De jó lenne kislányos apukának lenni. A kisfiúk nem sokáig ragaszkodnak az apjukhoz de a kislányok...mindig.
-Maga úgy érzem Mr. Hansen ha fia lesz ha kislánya tökeletes apuka lesz. Kevés férfi van aki ennyi mindent megtesz a feleségéért. Az hogy minden vizsgálatnál jelen van, hogy együtt jár a kismamával tornára, hogy mindent megad nekik ami segíti a könnyebb utat a célig igazán becsületre méltó.
-Doktornő...a feleségem az asztalán fekszik.
-Semmi hátsószándékom nincs.-nevetett.-Nézzük akkor.-nézte a monitort. Lloyd pedig azonnal Reese kezét szorította.-Biztosan megakarják akkor tudni a baba nemét? Sokan meglepetésként szokták megtudni.
-Tudni akarjuk.-mondták egyszerre.
-Akkor Reese és Lloyd...gratulálok maguknak...

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*