-Ez egy jó este volt nem?-kérdezte Lloyd ahogy bezárta maga mögött az ajtót. Amint megfordult Reese egyenesen az ajkaihoz tapadt.-Mit csinálsz?-kérdezte egy mosollyal. -Megakartam köszönni a mai napot. -Azt hogy ilyen unalmas helyre elvittelek?-tartotta magánál a feleségét. Reese megrázta a fejét, ahogy egy könnycsepp ült a szeme sarkába.-Hé! Kicsim. Mi a baj?-törölte ki a szeme sarkából. -Csak...annyira hihetetlen néha mikre vagy képes miattam. Tudom hogy ha én nem lennék az életed része akkor ezektől a fejfájásoktól megúsznád magad...-Lloyd megcsókolta. -Köszönet a fejfájásokért. -Lloyd... -Az életem vagy Reese. És ezt szó szoros értelembe értsd. Az életem boldogsága pedig az elsődleges cél számomra. -Ne folytasd mert sírni fogok. -Másoknak még ha nem is mutatom, de...valójában örülök hogy megmutatod nekem milyen is tudok lenni.-csókolta meg Reeset. -Elrontottam az esténket igaz?-törölte ki a könnyeit a szeméből. -Nem.-nézte a legédesebb mosollyal Reeset. -Szeretlek Lloyd. Nagyon szeretlek.-bújt hozzá. -Én is szeretlek Reese.
___________________________________________
-Csináltam neked melegfürdőt.-jött ki a fürdőszobából Lloyd, mikor megpillantotta Reeset egy szál fehérneműben.-Te...-próbálta összeszedni magát.-Mit csinálsz? -Mit szólsz ha itt kezdünk és az ágyon folytatjuk? -Reese...-Reese hátradőlt az asztalra. -Érj hozzám Lloyd.-Lloyd kezei pedig az arcától gyengéden értek a nyakához, ahol Reese megállította.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
-Kérlek Lloyd... -Francba!-bontotta le magáról a nyakkendőt és a zakót.-Ha tudnád hogy szorít a nadrágom. -Vedd le. Azt tehetsz velem amit csak akarsz. -Francba Reese a farkam... -Sikoltozni akarom a neved. -Reese... -Érezni ahogy egyre jobban és jobban lüktetsz bennem.-Lloyd gyorsan húzta le a nadrágot a bokájáig. -A bugyid, vedd le.-szinte szakította le róla Lloyd.-Istenem ezzel a látvánnyal hogy soha se tudok betelni.-nyalt azonnal végig a nedves felületen.-Ez az egyik kedvenc részem. -Nekem is.-élvezte amit Lloyd nyelve művelt a lábai között.-Lloyd...-nyögte a nevét. -Ha tudnád mennyire le akartam már ezt a ruhát tépni rólad. -Bárcsak megtetted volna már.-csókolták egymást kiéhezve. -Tudod mire jöttem rá édes?-kérdezte az ajkait súrolva. -Nem.-Lloyd két ujja hirtelen hatolt be.-Ah... -Hogy imádom a házas életünk.-ült egy széles vigyor az arcára. -Hát még én mennyire.-élvezte Lloyd ujjait.-Könyörögnöm kell hogy belémhatolj? -Benned vagyok édes, azt hittem érzékelhető.-hajlította be az ujjait. -Ah...-kapaszkodott meg az asztal szélébe. -Látod? Te se tudsz hazudni.-játszott Lloyd vele. -Lloyd...-mozgatta gyorsabban az ujjait. -Gyerünk édes. Hallani akarom ahogy folyamatosan nyögsz alattam. Hisz ezt ígérted. -A farkadnak ígértem.-hadarta a választ gyorsan. -Rossz kislány.-mosolyodott el ahogy az asztal szélére húzta Reeset. Reesenek ideje nem lett volna felkészülnie Lloydra mert hezitálás nélkül tolta be magát tövig, amire Reese felszisszent.-Nagyon rossz...kislány. -Szeretem mikor így hívsz.-harapott az alsó ajkába. -Igen? Szereted?-mozgott benne fokozatosan. Majd hirtelen felindulásból a felemelte a fenekénél fogva ahogy egy pillanatig se csúszott ki belőle. Reese erősen ölelte át Lloyd nyakát ahogy ez a póz teljesen más érzetet adott számára.-Ez hogy tetszik?-segítette a mozgást a fenekénél fogva. -El fogok... -Tudod a szabályt kincsem.-figyelmeztette.-Csak együtt. -Lloyd nem fogom...úristen...-kapkodott a levegőért ahogy Lloyd nyakhajlatába bújt. -Bírd ki.-Reese keze a hátára csúszott ahogy gyengéden belemélyesztette a körmét. -A francba.-beindította Lloydot a kisebb sérülés.-Vadmacska. -Lloyd kérlek... -A farkamra fogsz élvezni? -I-igen...-mondta ki nehezen ahogy egyre jobban elvesztette az eszét. -Mond mit akarsz. -El akarok élvezni. El akarok élvezni.-hadarta. -Hova akarsz élvezni? -A farkadra. Istenem Lloyd...-emelkedett volna fel de Lloyd nem engedte. -Maradj édes.-Reese lábai remegni kezdtek.-Most.-mondta ki a végszót ahogy együtt élveztek el. -Úristen, úristen...-remegett még mindig Reese lába. A levegővétele szabálytalan volt. -Mindig őt emlegeted. Mi lenne ha a nevemre cserélnéd?-viccelődött ahogy megcsókolta Reeset. -Ne haragudj.-ölelte át szorosan Lloydot. -Szeretlek. -Soha se hittem volna hogy ezt egy olyan férfitól mint te ilyen sűrűn fogom hallani.-mondta boldogan. -Bárcsak többször mondanám. -Nem. Ez így tökéletes.-imádta Lloyd szemeit. -Miért nézel így?-aggódott azonnal. -Csak...láttam ma is hogy néztek rád a nők. Imádnak téged. Valahogy nehezen hiszem el hogy nekem ekkora mázlim lehetett hogy te belémszerettél. -Ki másba kellett volna szeretnem? Hm? -Kérlek ne szeress ki belőlem. Én...nem hiszem hogy nélküled képes lennék élni. -Reese... -Megfulladok ha nem vagy mellettem. Most is ha eltűnsz a látószögemből hiányzol. Szívem szerint folyamatosan rajtad csüngenék. Téged csókolnálak. Elmondanám mennyire szerelmes vagyok beléd. -Itt vagyok, veled. Tiéd vagyok. És én is szerelmes vagyok beléd annyira hogy tudjam nélküled képtelen lennék élni. -A fene cukiságom.-érzékenyült el Reese.-Imádod a cuki dolgokat. -Igen, imádom. Nem véletlen szeretlek. Imádom az édes, kis ijedős éned. De közben mikor annyira határozott vagy, annyira rossz...istenem azt is hogy ne lehetne imádni? -Farokállító.-nevetett Reese. -Ezt szeretem. Mikor nevetsz.-puszilta meg az arcát. -Fáradt vagyok.-csukódtak a szemei. -Aludj kicsim. Itt leszek mikor felkelsz.-nyugtatta meg Reeset aki így nyugodtan csukta le a szemeit.
