Baby girl

109. ,,Mégis kivel?"

-Ott van!-mutatott az asztal irányába Bloom lelkesen ahogy szinte elhagyta az anyukája oldalát hogy azonnal Ransom karjaiba vonulhasson. Minden titkolózás nélkül csókolták meg egymást.-Anyu.-akaszkodott le Ransom nyakáról Bloom.-Ő itt Ransom, a barátom.
-Nagyon örvendek Mrs...-nyújtotta felé a kezét Ransom.
-Reese. Csak Reese.-fogott vele kezet.-Örvendek Ransom, Bloom szinte egyfolytában rólad áradozik.
-Anya!-jött zavarba Bloom.
-Mi az? Ez az igazság.-nevetett.
-Foglaljon helyet Mrs...vagyis Reese.-mutatott a székre Ransom.
-Nyugodtan tegezz.-nyugtatta meg Ransomot.-Elvégre emlékeim szerint azt mondtad anyós jelölt vagyok.
-Tehát emlékszik?
-Még szép. Lehetetlen lenne elfelejteni a srácot aki a férjemet egyetlen egy dícséretnek szánt mondatával felhúzta.-nevetett.
-Azt hittem a bajúsz bók bejön neki.
-Marha ideges ha valakinél azt érzi gúnyolódik vele. De ne aggódj majd hozzászokik.
-A férje Mr. Hansen már nem érti ennyire a humort?
-Nem minden téren. A kőkemény szív alatt pedig egy remek férfi szív van aki a családjáért él. De gondolhatod mennyire véd minket mindentől.
-Ti vagytok a szeme fényei.-fejezte be Ransom.
-Valami olyasmi.
-Mr. Drysdale. Örülünk hogy újra itt van! Mit hozhatok maguknak?-a pincér Reesere nézett.-Oh, Mrs. Hansen? Elnézést, hirtelen nem is ismertem meg magát.
-Nem baj, kicsit jó civilként itt lenni.
-A férje is csatlakozik magukhoz?
-Nem.-csóválta meg a fejét.-Üzleti ügyet bonyolít le.
-Értem. Mit hozhatok akkor maguknak?
-Nekem csak egy szénsavmentes vizet.-válaszolta Reese.-A fiatalok nem tudom mit kérnek.
-Én egy őszibaracklevet kérnék.
-És Mr. Drysdale?
-Ugyanúgy vizet. Ma én vezetek.
-Igenis uram.
-Augusto.-szólt a pincér után. Majd egy papírpénzt nyújtott át.-Szeretném ha minden tökéletes lenne ma. Fontos elnyernem Mrs. Hansen tetszését.
-Igenis uram.-mosolyodott el Augusto.
-Ugye tudod hogy ez felesleges?-kérdezte Reese.-A férjemet ezzel biztos lenyűgöznéd de nekem bőven elég ha látom hogy a lányomra vigyázol és boldoggá teszed.
-Mindent megteszek hogy boldog legyen.
-Na és Ransom mit kell tudni rólad? Igaz Bloomie már sokat mesélt rólad de így személyesen más.
-A valódi nevem Hugh. De nem igazán szeretem. Csak azok hívnak így akik nem állnak olyan közeli ismertségbe velem. Van egy házam nem messze innen.
-Csodás ház anya! Egyszer látnod kellene.-mondta lelkesen Bloom.
-Elhiszem.-mosolygott a lányára aki szinte tündökölt Ransom mellett.
-A jogi gyakorlatomat egy híres könyvkiadó cégnél folytatom, emellett egy ügyvédi irodába is beadtam a papírjaim.
-Ügyvéd szeretnél lenni?
-Vagy ügyész. Egyiket se zárom ki.
-És a szüleid?
-A szüleimmel egy ideje nem tartom a kapcsolatot.
-Oh, sajnálom.
-Nem, semmi baj. Valójában ezt szinte ők harcolták ki.
-Lehet a férjem jól kijönne velük.-motyogta Reese az orra alatt.
-A szüleim nem éppen látják az élet pozitív oldalát. Mindig a múlton rágódnak.
-Úgy nehéz előre lépni.
-Ezért költöztem el, kezdtem elhivatottan tanulni hogy én egy pillanatig se jussak oda ahol ők vannak.
-Tudod Ransom, már most tiszteletreméltó amit elértél.
-Annyi mindent nem tudsz még anya róla.
-A lányom úgy hiszem őrülten belédszeretett.-nézte Reese az összekulcsolt kezeiket.
-Mi vagyunk a Bloomingdale.-nyomott egy puszit a feje búbjára.-Őrülten szeretem a lányukat.

☆☆☆
Reese Bloom nélkül ért haza. Bloom még Ransommal tölti az időt amíg haza nem jön. Megérti a lánya manapság miért megy folyton a fiúhoz. Boldogok együtt. Még ha nem is lesz igaz szerelem ami örökéletű, de boldogok. Ez bőven elég.
-Reese.-állt az iroda ajtajában Lloyd.-Ráérsz?
-Nem.-indult az emeletre.
-Kérlek.-megállt. Egy kis hezitálás után megfordult és az irodája felé vette az irányt. Rideg volt, ez tisztán kivehető volt ahogy ránézett Lloydra.-Merre jártál? És Bloom?
-Vásároltunk. Vagy erről is neked kellene döntened mit vehetünk meg és mit nem? Vagy most engedélyt kellett volna kérnem hogy Bloom a barátaival töltse az időt? Bassza meg, elfelejtettem hogy itt te rendelkezhetsz mindenki élete felett.
-Reese kérlek. Én...sajnálom oké? Hülye voltam.
-Mindig ez van Lloyd. Azt mondod hülye vagy, majd ugyanúgy folytatod a hülye agymenésed.
-Ne csináld már kicsim.-fogta meg Reese kezét.-Beláttam hogy egy barom voltam. Nem szabadott volna veled kiabálnom.
-Nem az fáj Lloyd! Hanem ahogy a lányunk élete felett akarsz rendelkezni.
-Csak jót akarok neki!
-Ahogy én is Lloyd! Hisz az anyja vagyok! De boldognak akarom látni nem egy sanyarú életet élt nőnek aki soha se tapasztalhatta meg a boldogságot az életében.
-Én is erre vágyom Reese! Hisz mindig azért dolgoztam hogy a családom boldognak lássam. Mégis most kiderül ez a baj?
-Nem azzal van a baj, hogy a boldogságát akarod. De ne te dönts helyette. Nagy lány képes megfontolt döntéseket hozni!
-Még hányszor mondjam el hogy egy pöcs voltam?
-Ha százszor mondod se érdekel.-hagyta volna ott Lloydot de ő elkapta a kezét.
-Mit tegyek hogy megbocsáss?
-Felesleges próbálkoznod.
-Bármit megteszek Reese.-Reese szembe fordult vele.
-Akkor találkozz valakivel.
-Mégis kivel?

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*