Attitűd | COMPLETED ✅

4.rész | Noah

Mi a fasz van mindenkivel? Itt rohadtul nem ismer engem senki. Még a saját apámat sem avattam be rengeteg dologba, mivel minden eséllyel kitérne a hitéből és kitagadna a családból. Hogy bízhat valaki egy éppenséggel vadidegen emberre egy kislányt? És ha kinyírom? Ha nekem egyszer lányom lenne, ami az élethelyzetemhez viszonyítva lehetetlenség, én tuti nem adnám egy kiszámíthatatlan ember kezébe.

Nem gondolnám, hogy minden lehetséges hibámért a szüleim felelősek. Mondhatni korán fedeztem fel a testemet, már általános iskolában fogdostam a kislányokat itt-ott, és többször vertem ki, mint a korom béliek többsége. Aztán a szüzességem elvesztése után nem éreztem azt a pluszt, amit egy női test látványának okoznia kéne. Sokáig nem is nyitottam a lányok irányában, hisz a szex élvezhetetlen lett. Az identitásommal kapcsolatban sosem voltak kétségeim.

      De akkor hogyan is váltam egy valóságos szörnyeteggé?

Elég kicsapongó életet éltem sokáig a középiskolában, sok balhéba keveredtem, legtöbbet én generáltam. A napjaim nem szóltak másról, minthogy drogoztam látástól vakulásig és ittam, mint a gödény. Az akkori haverjaim szintén ezt csinálták, így nem volt nehéz belekeverednem ebbe az életbe.

Már a sokadik napja voltam kiütve és nem is igazán aludtam ebben az időszakban, így ingerültté váltam és agresszívvá. Tisztán emlékszem, hogy egy keddi napon lementünk egy helyi discoba, ahol egy csomó gátlástalan ribanc rázta magát pasiról pasira. Nem vagyok büszke magamra, de nem voltam beszámítható állapotban és egy ingerszegény pillanatban egy lány teljesen véletlenül táncolás közben orrba vert. Amikor megfordult és láttam a félelmet a szemeiben, akkor változott meg minden. Hagytam, hogy visszaforduljon táncolni, addig behelyeztem egy bélyeget a nyelvem alá és újra magam felé fordítottam. Áthelyeztem az anyagot a szájába és addig csókoltam, amíg nem bizonyosodtam meg arról, hogy beütött a cucc. Szó szerint összecsuklott a karjaimba, megragadtam a hajánál fogva és behúztam egy hányástól bűzölgő vécébe, fejét a csempének nyomtam, hogy ne is lássam az arcát és megerőszakoltam. Az a tehetetlen test, ami nem tud az erőmmel mit kezdeni az maga volt a mámor édes íze. Hallottam, hogy a feje folyamatosan verődik a hideg, koszos csempébe. Vertem a seggét izomból, miközben hasa aljára támasztottam a kezem, hogy tudjam tartani elernyedt testét. Amikor elélveztem nehezen kaptam levegőt és éreztem, hogy rosszul leszek, így a lányt belöktem a sarokba és ott hagytam... Innentől számomra nem volt visszaút.

     Lilybeth a maga kis személyében egy elbűvölő harcias lány, aki alázatos afelé, amit kötelességének érez és hű szolgája imádott Istenének. És kibaszottul szűz. Ha a kelleténél közelebb engedem magamhoz, nem fogom tudni visszafogni magam és olyan kárt okoznék benne, amit többé nem bocsájtanék meg magamnak. Feltett szándéka, hogy nekünk mindenképpen jóban kell lennünk, de nem tudja, hogy ez számára a vég is lehet. Amíg harciaskodni próbál velem szemben, addig nincs veszélyben. De amint egy pillanatra is elesik a szerepétől és az alázat apró szikráját meglátom a szemében többé nem menekülhet.

     Nevetségesnek hangzik, hogy meg kell leckéztetnem őt, de sajnos ki kell ábrándítsam édes ki álmából őt.

...

Nagyjából dél körül indulok érte, mivel ma nincsenek hosszú órái. Legalábbis Margaret ezt állította. 5 percet várok, ha nem jön én elmegyek.

Nincs természetesen olyan kibaszott szerencsém, hogy késne. Ez a kis templomegér pontos, mint egy napóra. Arca halványak kipirosodik, amikor meglát engem az iskola előtt, amint épp a motoromat támasztom. Látszik, hogy kirekesztett lány, néhány srác épphogy nem löki le őt a lépcsőn. Észrevehetetlen, szürke, átlagos.

-Lilybeth? – áll meg mellettem szemmel láthatóan mérgesen.

-baromarc? – ez a legcukibb szó, amit valaha hallottam, nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el ezen.

-Lilybeth. Nem mondták még neked, hogy nem szép, ha egy tisztességes lány káromkodik? – kicsit közelebb hajolok felé – a Főnök ezt is hallja ám. – nem bírom ki, hogy ne nézzek a bőrére.

Apró pihék borítják érintetlen nyakát, illata édes akár a méz enyhén fűszerezve némi vattacukorral. Olcsó pacsulinak érződik, de kellemes. Normál esetben nem is érezném, de ilyen közel tökéletesen be lehet azonosítani. Érzem, hogy visszatartja a lélegzetét és a remegését igyekszik leleplezni.

      Ez egyértelműen Tőle félő reakció volt. Azt sem tudja milyen érzés felizgulni és hát amit még nem érzett, arról nem is tudja milyen lehet. Biztos vagyok benne, hogy még egyszer sem nyúlt a puncijához. Fogalma sincs milyen lehet. A leendő diplomámat teszem rá, hogy szőrös minden intem helyen.

Megragadom a megfelelő pillanatot arra, hogy tájékoztassam nézőpontomról.

-Lilybeth. Figyelj alaposan minden szavamra. Tartsd magad távol tőlem. Ha megérzem az alázatot egy pillanatra is levadászlak. És ne feledd. Én szóltam. -fenyegetem meg őt és kezdek kételkedni mindenben, amit idáig tanultam, hisz ennyi ideig szinte lehetetlenség visszatartani a levegőt.

-csak a holttestemen át. – vesz egy hatalmas levegőt és szemeivel hunyorogva néz rám.

      Még is ki lenne képes komolyan venni az ilyen mondatokat, ami mellé ilyen arc társul? Bár nehezen tudom visszafogni magam, most mégis szemet hunytam a gyerekes reakciójára.

Mivel épp elég időt pazaroltam már el erre a faszságra, így felé nyújtom a sisakomat.

-én erre biztosan nem szállok fel. Anya meg sem engedné. – tiltakozik hisztérikusan, mint egy óvodás.

-rendben, akkor gyalogolsz. – venném fel épp a sisakot, amikor meggondolja magát és mégis nyújtja gyenge kis karját felém.

-ne félj, nincs okod rá, nemsokára hazaérsz és mehetsz imádkozni. -az, hogy nem tűröm el, hogy a közelemben van, az nem azt jelenti, hogy ha muszáj akkor nem kötekedek vele.

- nem félek. Életünk Isten kezében van, Ő dönti el mi.... – Ha ezt nem hagyod abba lelöklek a motorról és garantálom, hogy eltörnek a lábaid is. – ezt nem bírom. Leszarom, hogy ő mit hisz, ezzel a szar szöveggel engem ne etessen.

-de, de én csak...- leszarom Lilybeth, szánalmas kis életed felett én rendelkezem jelenleg. A fizika törvényei ellen a te nem létező Istened semmit sem ér. – éreztem, hogy kezdek ideges lenni ettől a szentfazéktól.

- még mindig Lily- meglep a válasza, így lassan hátra fordítom a fejem és kövér gázzal elindulok. Lilybeth teste olyan hirtelenséggel csapódik rám, hogy szegénynek nincsen más választása, mint a hasamba kapaszkodni.

-látod? Ezt én csináltam nem más. Ha most nem kapaszkodtál volna meg, akkor szétzúzod a fejed. Amíg muszáj vagy a közelemben tartózkodni, addig egy szót se halljak a hülye szónoklataidból. Sőt, inkább hozzám se szólj...