Attitűd | COMPLETED ✅

53.rész | Noah

Annyi felgyülemlett felesleges feszültség volt rajtam, annyi kimondatlan dühös szó és indulat, leplezetlen érzelmek, amiknek ideje volt kiszabadulniuk belőlem. Gyönyörűen ékeskedett a tetoválás az oldalán, kifejezetten jól állt neki. Kiérdemelte, állta a sarat minden helyzetben, mégha ez sokszor szemtelenkedéssel járt. Az elmúlt időszak mindkettőnknek nagy kihívás volt. Nekem igazán meg kellett magammal értetni azt, hogy valaki más jelen van az életemben, mert én ezt így akarom.

— Hogy miért nem akartam sosem szeretni? Mert akkor egy atomnyi esély lenne arra, hogy adjak is, ne csak elvegyek. És tudod, hogy mi nem az enyém? Amit én nem akarok magamnak. De te apró szilánkokra törtél, és nem maradt belőlem semmi. — szemben állok a tükörrel, igazából ezt saját magamnak mondtam. Ezt ki kellett mondanom. A legnagyobb önfelismerés, ha saját magadnak be tudod vallani a gyengeségedet. Ha van kivel ezeket megosztanod.

— Két megtört lélek egy igazán erős személyiséget hoz létre. Elválaszthatatlanok lettünk. — Lilybeth előttem áll, a fallal szemben leheli halkan a szavait.

Igaza van. Egy személyiséggé forrtunk össze, egymás érzéseit és rezzentéseit meg se tudjuk különböztetni.
Teste borzong a hideg és nyirkos levegőtől, lehunyt szemekkel próbál átszellemülni a mai nap történéseire.
Sajnáltam őt. Tényleg azt hitte, hogy az élet egy mese. Valójában nem tudtam, hogy Scott hogyan fog rá reagálni és miként kezeli, hogy az enyém a lánya. De ha már ő is egy igaz faszfej, mint az anyja és még áldását is adta, akkor ezt meg kell ünnepelnünk.

Nagyon jól áll neki egy a selyemruha. Kiemeli a karcsú testét, kölcsönöz neki egy kegyetlenül erős magabiztosságot, amit mindenki észre vett.
Egy hirtelen mozdulattal a ruha vállrészéhez nyúlok, megmarkolom és letépem a ruhát.

— Erre az önbizalomra előttem nincsen szükséged. Neked arra van szükséged, hogy behódolj nekem és kövesd az utasításaimat. — közel hajolok a füléhez, és megharapom a bőrét. — előttem a kurvám vagy, mellettem a társam.

Lehajolok, és a maradék ruhájából is kiszabadítom őt. Megfordítom a hideg testét, így velem együtt ő is a tükörrel szemben áll.

— Látod mennyire szép vagy? Ez a test, ez a lélek mind az enyém. Ez a test, ez a lélek engem szolgál, az én parancsaimat követi. Ha akarnál sem tudnál ellene küzdeni, mindened előttem alázkodik meg. — ujjaimmal az oldalát cirógatom, fejével köröz a mellkasomon. Teljesen elbódul minden szavamtól, kényszeríthetném őt bármire. Mindent megtenne nekem.

— Szeretnél máshoz is tartozni, vagy megelégszel azzal, hogy az egész világot a lábaid elé rakom? — megnyalom verejtékes nyakát, lábait szépesebbre tárja, egyik kezét előreviszi a puncijához és benyúl a bugyijába.

— Senki máshoz nem tartozom. — jelenti ki önkívületi állapotban.

— Persze, hogy nem. Tudod, mikor vagy a legőszintébb? Amikor könyörögsz! — kezével egyre tempósabban matat a csiklójánál, fenekét mindig egy kicsit hátrébb löki, amikor helyen jár.

— Könyörgöm, dugj meg Noah. — jelenti ki.

— Miért könyörögsz? — kérdezek vissza miközben a fülét a nyelvemmel nyalogatom.

— Azért, hogy szolgálhassalak és érted élhessek.

Pontosan így van. Nagyon okosan mondja, ő csak is ezért él, én csak is ezért élek. Ő engem istenít, nekem pedig ő az oltárom.
Megfogom a kezét, amivel izgatja magát és erősen rászorítok, hogy tudja, ezt most csakis miattam teheti meg. Tiszta lucsok a keze, tapadnak az ujjai a bőréhez, mintha ragasztós lenne. Elemelem róla, és megütlegelem kezével érzékeny területét. Minden kisebb ütésnél előrebicsaklik a feje. Alulról torkon ragadom, és kényszerítem, hogy nézzen a tükörbe.