Attitűd | COMPLETED ✅

12.rész | Lily / Noah

Lily :

Lesz ami lesz, úgysem fogok szabadulni tőle. Mi értelme lennem futni előre? Semmi. Ráadásul az elmúlt napokban sokkal több dolog felett hunytam szemet, mint amennyin szabadba. Noah felakarja nyitni a szemem, amiben van némi igaza is. Attól még, hogy hiszek egy Istenbe nem hinném, hogy akkora baj lenne, ha közben a testemet is megtanulnám szeretni.

Magamnak is bizonyítani akarok, hogy nem vagyok jelentéktelen. Bántja a büszkeségem, hogy mindenki lenéz, megaláz, semmibe vesz. Erre Noah megfelelő eszköz lesz. Ha üzletet akar, akkor üzletet kap.

...

     Észre sem veszem, hogy épp magamat izgatom. Hogy miért nem próbáltam még ezt ki soha? Mennyei érzés, ahogy nedves ujjammal körözök asszem a csiklómon, bizsereg tőle mindenem. Nem tudom mióta nem foghat Noah,  annyira belefeledkeztem magamba.
Hirtelen elveszem a kezem, lelkiismeretfurdalás tör rám, hogy megint rosszat teszek.
     Bár Noah szemeivel teljesen más felé néz, amikor abba hagyom rögtön rám emeli tekintetét.

— Lilybeth? — szól rám meglepő arccal, mint aki nem adta ki parancsba, hogy leálljak.

— ez nekem nem megy. — újra elvörösödik az arcom, még jó, hogy orvosnak tanul és ha rosszul leszek akkor a segítségemre szolgál. Remélem...

— pedig én nem mondtam azt, hogy hagyd abba. — hangja cseppet nem kedves és figyelmes, mint egy órával ezekőtt, inkább dühös. Erősen rácsap a puncimra, amitől felszisszentek. — folytasd. És amikor érzed, dugd be egy ujjad és hagyd, hogy megszokd. — utasítja kegyetlenül.
     Meg kell tennem amit kér, mert meg akarok tenni. Ő segít nekem felfedezni testem és a vele járó örömteli pillanatokat, én pedig neki okozok ezzel örömet. Ez az üzlet.

Mutatóujjamat lassan felhelyezem magamba, óvatosan, hiszen ez az érzés számomra kellemetlen.

— most már nem vagyok szűz? — pillantok Noah-ra, aki újra rám pillant.

— még mindig a legédesebb szűz lány vagy a világon Lilybeth. — neveti el magát Noah, majd visszafordul. Ezek szerint hülyeséget kérdeztem.

— ennyire nem tetszem? Vagy ennyire szánalmas a látványom? — ez így nem megy, meg amúgy sem. Nem mondom, hogy pillanatok alatt én lettem a világ leggátlástalanabb nője, de olyan fintor ült ki az arcára, ami szíven érintett.

Noah hangosan kipréseli magából az összes levegőt, ami a tüdejében poshadt. Dohányos tüdő. Gyenge.

— ez neked az üzlet? — kérdezem dühösebben őt, válaszul pedig feláll a helyéről és távozni készül.

— ennyi? Gyenge játékos vagy, nem hittem volna, hogy még nálam is gyengébb. — nem gondoltam bele, hogy lehetne bármilyen következménye annak, hogy szándékosan hergelem.

Noah :

     Igyekszem minden lelki erőmet összeszedni, hogy ne hátráljak meg, de buzi nehéz. Az utolsó pedig az volt a pohárba, amikor legyengézett. Majd megmutatom én neki, hogy ki a fasszal tiszteletlenkedjen.

— mi a faszt mondtál? — fordulok meg az ajtóból agresszívan, amire meztelen testét még hátrébb húzza.

— azt, hogy gyenge és még hozzá gyáva is vagy. — éreztem, ahogy beleremeg a szám idétlen szavaiba, állkapcsom megfeszült, erek a kezemen a szorításomtól csoda, hogy nem robbantak fel.
Szinte ugrásból kaptam el védtelen nyakára, és erővel nyomtam fejét az ágytámlához, pontosan tudtam hova kell nyúlnom, hogy a levegő útját elzárjam előle.

— ez az üzlet csak nekem lesz jó, egy szóval sem mondtam, hogy élvezni fogod kislány. Ha az kell, hogy nekem jó legyen, hogy meggyötröm a testedet, akkor megteszem. Ha bántani akarlak, bántani foglak. És ebben ez lesz a legszebb Lilybeth. Hogy kibaszottul könyörögni fogsz érte. — elengedem mielőtt ellilulna a feje, természetesen köhögni kezd, két kezét torkára tapasztja, és a takarójával eltakarja magát. — Helyes. Ez szín tiszta félelem lesz Lilybeth.Megmondtam, hogy nem fogsz belém szeretni.

Mielőtt lerombolnám teljesen azt a várat, amit nehezen felépítettem azelőtt lelépek.
Nem azért nem néztem rá, mert undorítónak láttam. Nem is értem hogy gondolhatott ilyesmire. Hihetetlen, hogy ennyire értetlen, és nem tudja mennyire vissza kell fognom magam. Ha megadom magam neki még azelőtt vége, mielőtt megadná magát nekem.

— ó, Lilybeth. Holnap a campuson díjátadó ünnepség lesz. Velem jössz. Próbálj meg nem úgy kinézni, mint egy kurva szűzmária. — bököm oda a végen, hogy visszahúzzam a valóságba.

— pff. Miből gondolod, hogy ezek után érdekel?— mondjuk erre a kérdésre fel voltam készülve.

— elnézést, megint rosszul fogalmaztam. Leszarom, hogy mit szeretnél. Velem fogsz jönni. Ez nem kérés volt. — dobok a levegőbe egy puszit, majd amikor gyorsan becsukom az ajtót magam mögött, egy párnát vág ahhoz. Engem akart eltalálni. Édesem. Mindig megmosolyogtat.

— Gallagher, húzd már ki a listáról Jessyt. Kösz. — hívom fel az egyik legjobb haveromat. Szokás nálunk, hogy mindenkit csak a vezetéknevén szólítunk.

— csá Lewis. Mi történt? Olcsó pinának híg a leve? - tudakolja röhögve.

— kurva vicces vagy. Anyád is így nevetett. — ez meg már csak a szokásos...

—[...], holnap megbeszéljük, írd át a kísérőmet Lilybeth Thompsonra. Hali. — kinyomom, mielőtt válaszolhatna. Ez jó játék lesz.

Lily :

Mi a francot vegyek fel? Nincs semmilyen "szexi" ruhám. Anya sosem engedett olyat felvenni, ami túl sokat engedne mutatni. De anya most nincs itt... és bár nagyon haragszom Noah-ra azért, amiket mondott nekem és ahogy beszélt velem, de megakarom neki mutatni, hogy hiába igyekszik sziklaszilárd lenni velem szemben, meg fogom törni.

A nehezen összekuporgatott zsebpénzemen elmentem és vettem egy új ruhát magamnak, amit a buli után sajnos ki fogok dobni, nehogy gyanút keltsek otthon. Egek, sosem hazudtam még anyának ennyit, szörnyen érzem magam.
Egy piros ruhát választottam magamnak, aminek V-kivágású a felső része, sok-sok gyönggyel ellepve, és az alja buggyos. Hozzáillően felvettem egy piros alacsony sarkú cipőt.
Hajamat megmostam és kivételesen kivasaltam. Sminket is nagy ritkán rakok, de most illendőnek érzem.
Megcsodálom magamat a tükörben és konstatálom, hogy jól nézek ki. Noah-val megbeszéltük, hogy kint az udvaron találkozunk, neki akad még elintézni valója.

Amikor kiértem a bejárati ajtó elé, még vártam egy kicsit, amikor Noah megáll előttem a motorjával. Kezében egy szál vörösrózsa.

— ne szokj hozzá. Ez csak az illendőség. — nyugtat meg Noah kedvesen majd felém nyújtja a rózsát.— gyönyörű vagy Lilybeth. Induljunk.

Na jó, azért egy halvány mosolyt csalt az arcomra. Kedves gesztus, mégha csak formai is.
Belekapaszkodtam az oldalába, óvatosan hozzásimultam, mire szemérmesen hátrapillantott.

— ne szokj hozzá. Ez csak formaiság. — mosolygok, és ő is így tesz. Ilyenkor zabálnivaló. Ez a fajta adok-kapok játék megy nekünk nagyon.

Hamar megérkezünk a campusra, ahol a kapu előtt 2 egyetemista srác ügyel arra, hogy illetéktelen ne hatoljon be.

— Lewis. — biccent az egyik. — Te biztos Lilybeth vagy. — néz utána rám a srác.

Nem igazán tudtam visszafogni magam, olyan sok ideje hergel mindenfélével Noah.
— baszd meg Noah. Muszáj mindenki előtt így hívnod? Egyébként simán Lily, csak ez a seggarc hív így. — fordulok dühösen a srác felé, toporzékolva.

— húha, tényleg harapós Lewis. Na húzzatok. — int a fejével, majd Noah megragad és berángat a kapun.

— csúnyán beszéltél Lilybeth. Ennek megfogod inni a levét. — súgja a fülembe, és belépünk a campusra..

Mi lesz ma még itt, bele se merek gondolni...

Sziasztok! Kezd izgalmas lenni? 🫣❤️😜