Attitűd | COMPLETED ✅

13.rész | Noah

     Azt hittem életem során egészen idáig, hogy a világ legcukibb lénye egy cica. De amikor Lilybeth felidegesítette magát azon, hogy Gallagher a teljes keresztnevén szólította, Dexterrel alig bírtuk megállni, hogy ne szakadjon fel belőlünk a nevetés. Eszméletlen aranyos és harcias volt, mint egy kis hisztizsák.
Másik oldalról viszont szomorú, hogy ennyire meg kell védenie magát mindenkitől. Erre többé nem lesz szüksége. A megfelelő alkalomkor elmondom neki, hogy azok a seggfejek a legjobb barátaim, és nem kell tartania Tőlük. És a biztonság kedvéért ezeknek a faszoknak is le kell szögeznem, hogy tiltólistás a csaj. Még csak hozzá se szóljanak, mert ömlik a szar a szájukból.
Asher Gallagher tipikus ocsmány angol hülyegyerek, George Russell kiköpött hasonmása is lehetne. Ha egyszer lesérülne, be is ülhetne helyette a Forma-1-be versenyezni.
Dexter Fritsch pedig a megszokott német szépfiú formáját hozza. Szőke haj, kék szemek, sápadt bőrszín, az átlagnál 2 fejjel magasabb, nagyjából 2 méteres hegyomlás.
Mi hárman az egyetem első évében már egymásra találtunk, minden buliban ott voltunk, összetartó csapattá forrtunk össze. Sajnos túl sok minden tapad a kezünkhöz ahhoz, hogy akár egy percre is hanyagoljuk a barátságunkat. Mintha testvérek lennék. Nagyon. Rossz. Testvérek.

Dexter az egyedüli, akit nem a vezetéknevén szólítunk, hiszen iszonyatosan ostobán hangzana, ha úgy neveznénk, hogy FRITSCH. Még a nyál is fröcsögni kezd a számból, amikor kiejtem a teljes nevét. Ha az ember itt torontóban egy betelepült némettel találkozik, rögtön rosszra gondol és nem véletlenül. Dexter felmenői is a náci németországban szolgáltak orvosként. Nem meglepő, hogy Dexter is orvosnak készül, csak az ő kezéhez kevesebb vér tapad. Ártatlan külseje van, de nem szabad lebecsülni, egy igazi csendes gyilkos. Számtalanszor láttam már, hogy hogyan szopat meg egy lányt addig, amíg nem hányja el magát, illetve hányszor verekedett már. A szép külső egy igaz sötét lelkű démont rejt.

Gallagher pedig egyértelműen a legélesebb kés a fiókban. Ha ő nem lenne, már mindketten a sitten csücsülnénk. Rendkívül eszes és körülményes gyerek, a szakma egyik legjobbja. Nem mondanám prűdnek,de teljesen más, mint mi. Ő a szerelemben hisz első látásra. Nagyjából 0-24-ben basztatjuk ezzel őt, de ez így van jól.
Persze nem egy angyalka, szerintem többet krekkezik, mint az egész városban bárki, egyesek szerint ő az elosztó.
Összetartó a brigád, és egymásért tűzbe mennénk. Ahogyan szoktunk mondani:

" Ha tudod mentsd meg, ha nem akarja engedd el "

Ez mindenre igaz ami körülöttünk zajlik.

...

Ahogyan ez a lány, aki minden bizonnyal a szemem előtt fog nővé válni, itt díszeleg mellettem, elönt egy csepp büszkeség. Minden szempár rá tapad, és bár rosszul vagyok attól, hogy mindenki nézi ami az enyém, mégis jó látni így őt. Önbizalmad ad neki, hogy még a csajok is az egyetemen megnézik maguknak, mégha csak egy újabb prédát vélnek benne felfedezni, akit a hatalmamba kerítettem. Nem kell tudnia mindenről.

Az campus aulájában mindenfelé rendezett körasztalok, fehér és vörös díszletekkel felöltöztetett tárgyak, jókedvű diákok sokasodnak. Egy hagyomány, hogy minden félévben az igazgatósága úgymond kitünteti a kiváló hallgatókat. Mondanom sem kell, hogy mindig köztük vagyok. Akartam, hogy Lilybeth büszke legyen rám.

— csá Lewis. — összeszorítom a fogam ennek a faszkalapnak a hangja hallatán. Paul O' Donnell.
A jófiú, aki rossznak akar tűnni, és a rossz tetteket jónak látja. Ellentétes egy arrogáns pöcs. Számtalan balhé fűződik a nevéhez, legtöbbször haragból és indulatból cselekszik. Minden partnerét begyógyszerezi, tisztában van az adagokkal, majd megerőszakolja áldozatait. Undorító bazdmeg. Egyébként nem olyan, mint én.
Igaz én is bódítottam el lányokat már a célom elérése érdekében, de egy kivételével mindig elmondtam, hogy mit miért tettem. A legtöbb nő, akivel dolgom volt már alapból odébb voltak pár lépéssel, nem kellett az én cuccom ehhez. A mi hármasunk ettől másabb.
Én altatok, Dexter varr, Gallagher ébreszt.

— ne szólalj meg! — utasítom Lilybethet mielőtt O' Donnell odalépne közelebb hozzánk.
Nem válaszol.
— ügyes kislány.— dicsérem — mivan? Mit akarsz? — nézek unottan a srácra, akitől feláll a szőr a hátamon. A hangja nagyjából olyan, mintha amikor a tányéron szándékosan csikorgatod a villát. Belesajog mindenem.

— de udvariatlan vagy. Be sem mutatod a barátnődet? — fordul kissé Lilybeth felé, és amikor látom, hogy kinyílik a szája tiltásom ellenére a kezem a szoknyája alá csúszik, és bugyin keresztül megnyomom édes kis punciját.
Kikerekedd szeme választ ad, miszerint elfelejtette mit is mondtam neki nettó 10 másodperce.

— Lily. Ha ennyi lenne, akkor szevasz. — intek O 'Donnell-nek, de természetesen nem csak ennyi. Ha meg már Lilybeth bugyiján van a kezem, miért is venném le onnan. Francia bugyit visel. Ez az átmenet a nagyibugyi és a tanga közt. Semmi csipke, letisztult.

— ő lenne a kis hugi? Nem kell féltened tőlem haver. — izmaim megfeszülnek, ahogy beszél róla és még csak a gondolataiban is felmerült, hogy a közelébe mehessen. Ezt a kezdődő haragot Lilybeth puncija bánja. Teljes tenyérrel rámarkolok, megérzem rajta, hogy kezd forrósodni és sikamlóssá válni a kezem alatta. Egészen elképesztő állatias hang tudna most kijönni a számon, és minden bizonnyal Lilybethén is, mivel megint nem vesz levegőt. Meghalok.

— nem ajánlom, hogy még csak a gondolataidban is előkerüljön, — hajolok közel arcához — ha az egyetemet el akarod végezni épségben te geciláda. — csak úgy fröcsögnek halk szavaim, Lilybeth pedig egyre nedvesebb lesz a szorításom alatt.
Bassza meg.

— ne aggódj. Nem kell a hugica, ha már végre megkaphattam Jessyt. — hazudik — szerencsére még pont nem olyan, mint egy elhasznált taknyos zsebkendő. — ebben mondjuk igaza van. Kezd felemészteni ez a fasz, és muszáj levezetnem a feszültséget, mielőtt izomból megfejelem, így szarok a következményekre, félrehúzom Lilybeth bugyiját alul, és tövig 2 ujjamat belédugom. Felkészületlenül. Tudatlanul. Vágyakozva.

Lilybeth akkorát sóhajt, mintha idáig víz alatt lett volna a feje és ezért most még csak lebaszni se tudom. Nem vártam el, hogy másképp reagáljon, de legalább így félbetudtam szakítani a beszélgetést O' Donnell-el.

— parancsolsz? — néz rá bután, de nem hagyom, hogy válaszoljon.

— valószínűleg csak az undorító szagodtól visszakellett tartania a levegőt. Ha megbocsátasz, kiviszem a levegőre.

— anyád. — szemforgatva végre odébb áll, sosem bírta a kritikát.

Megragadom kis kezét, felemelek 2 pezsgős poharat az asztalról és leültetem az egyik körasztalhoz Lilybethet magam mellé. Tele van kérdésekkel, amik magyarázatra szorulnak, de nem engedtem még meg, hogy beszéljen. Ügyes nagyon. Rengeteg esze van, és pontosan tudja, mit kell tennie.
Ha így folytatja nem lesz jó vége...