Attitűd | COMPLETED ✅

50.rész | Noah

     Az első egy hét meglehetősen nehezen telt. Nem tudtam bejárni az egyetemre, online nem akartam a leckéket intézni. A legborzalmasabb dolog a világon tényleg ez a tehetetlenség. Ki voltam szolgáltatva minden értelemben, nehézkesen tudtam csak megfordulni, ahhoz pedig, hogy lábra álljak segítség kellett. Na épp ezért döntöttem el már régebben, hogy ha annyira öreg leszek, hogy magamat nem tudom majd ellátni, akkor fejbe lövöm magamat. Gyors. Kíméletes. Fájdalommentes.
Szó szerint csak szarni hagytak magamra a többiek. Értékeltem mindenkitől a segítő szándékot, meglehetősen nagylelkű volt velem mindenki. A srácok az előző heti történéseket elviccelték, ahogyan én is, de csak Lilybeth miatt. Mi lett volna, ha mindannyian pánikolni kezdünk?  Volt ennek a szerencsétlen lánynak így is elég baja. Ami viszont ezeknél is katasztrofálisabb volt, hogy nem szexeltünk. Nyilvánvalóan érthető okokból. De, hogy még egy árva faszverést sem kaptam, na az durva. Lilybeth azzal magyarázkodott, hogy mindenféle tevékenységgel megerőltetném a hasamat és sérülnének az izmok még jobban.
      Olyan rettentően édes volt, hogy ezeknek mind utána olvasott, mert nem akart engem kérdezni, nehogy butának nézzem. Mintha egyértelmű lenne, hogy mi történik ilyen esetben. Zabálni való volt. Egyáltalán nem bánom, hogy itt lakik, nagyon anyáskodó, ha az egészségemről van szó. Szerencsére egy átlagos hétköznap a világ ribanca.
Nem tagadom, hogy megkértem ne menjen iskolába. Szükségem volt rá, meghazudtoltam volna magam olyan mondatokkal, minthogy "menjél nyugodtan, végezd a dolgod", vagy hogy "megleszek, ne törődj velem". Neki itt a helye mellettem, amikor csak kell, és tudom pontosan, hogy ez önzőség, de könyörgöm ő erre vállalkozott.

Mostmár rendben érzem magam, vannak még fájdalmak, de elvagyok velük. A napok jelentős részében csak ittam és szívtam.

— Csá haver! — szólt rám Dexter, aki épp ebédet készít rendhagyó módon.

— Szevasz. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni. — állok meg mellette a pultra támaszkodva.

— Kénytelen vagyok. Lilyke?

— Lement a boltba. Gallagher apja kitudta kérni a kamera felvételeket? — sok szarból kihúzott már minket az öreg, de minket is fiaiként kezelt mindig is, szóval bátran fordultunk hozzá segítségért. Mondjuk cserébe minőségi kokainnal láttuk el őt.

— Sikerült neki igen, de trágya a felvétel, homályos az arca a fickónak.

— Ők benne lehetnek? — O'Donnell-re és Jessy-re célzok.

— Kizárt.

— Miből gondolod?

— Tegnap előtt mondta a rektor a campuson, hogy túladagoltál magukat. Kampec.

Tényleg sok mindenről lemaradtam baszki. Így jártak.

— Ez van. Akkor?

— Sean nem lehetett?

— Ember levágtam a farkát...

Nagyon nehézkes kideríteni, hogy mégis ki volt az, de Gallagher apja az egyik legjobb ügyvéd, nem kételkedem a tehetségében.

— Mire ez a nagy felhajtás? — intek a fejemmel a fortyogó lábosra, elterelem a témát.

— Emily. — hazudja a Sarah nevét, amire csak elmosolyodok.

— Helyzet van?

— Ember, engem egy csinos punci nem tud levenni a lábamról. Van egy csomó pénzem, az ő picsája pedig hólyagosra lesz verve este.

Megfájdult a hasam a nevetésbe. Annyira nyers, és annyira kegyetlen, hogy azt tanítani kéne. Látszik, hogy bele van habarodva a csajba, és biztosan pénzeli, de nem a szolgáltatásaiért. Akkor sem mondana semmi konkrétat, ha az anyja torkához szegeznék egy kést.