Attitűd | COMPLETED ✅

34.rész | Noah

     
      Sosem mutattam még be senkit a szüleimnek, így nekem is nagyon szokatlan ez a helyzet. Mit mondjak róla anyámnak? A barátnőm? Az túl nyálas. A tulajdonom? Anyám kitépné a haját. Inkább ráhagyom Lilybethre a beszédet, egész ügyesen tud rögtönözöni.

      Amikor az iskolánál várok rá nem tudom nem észrevenni, hogy mindenki bámul. Pár végzős kislány rendesen belepirul a nézésembe, és normál esetben már valahol egy fa tövében tövében szopatnám őket. De még csak undorom és kedvem sincsen hozzá. Lilybeth mellett minden lány unalmassá, egyhangúvá válik. Fogalma sincs arról, hogy milyen hatással van ő rám.
      Igazából azért akartam, hogy anyámmal találkozzon, mert különleges képességei közé tartozik, hogy kiszúrja, ha az ember titkol valamit. Legutóbb, amikor meglátogattam azt mondta veszélyben van. Kíváncsi vagyok, hogy most mi a véleménye róla. Nem mintha számítana bármit is, de egy misét megér.

...

Anyám szokásosan kukkol az ablakból, viszont mi jócskán sötétedés után érünk csak a családi házhoz, így csak a motor lámpáját veszi észre. Itt nőttem fel, szeretem ezt a kis kunyhót. Kicsit sem hasonlít Margaret házára, sőt, inkább az ellentéte.

— Azt hittem már sosem jöttök! — anyám tempósan szedi a lábait felénk, de van elég időm Lilybeth derekát átölelni és a kezét a hátam mögött megfogni.

— Ez mi? Ne szórakozz már Noah, anyukád kezet kell fognom. — Lilybeth nem néz rám, csupán a fogait összezárva mosolyok, és próbál beszélni, amikor a kezébe nyomok egy stimulálót.

— Nem akarok unatkozni. Menj ki az első adandó alkalommal a fürdőbe és tedd fel magadba. — Utasítom és pont ekkora érkezik anyám, aki először az én nyakamba borul, majd Lilybethébe.

— Végre megismerhetlek Lily, gyertek beljebb!
Miután anyám beinvitált bennünket a házba, leültünk a kanapára a nappaliban, Lilybeth szorosan mellém ült, anyám pedig velünk szemben. Mintha valami kihallgatáson lennénk.

— Elnézést, de merre találom a mosdót? — kényszeresen elnevetem magam, egyrészt olyan esetlen volt, másrészt tudom, hogy mit akar a mosdóban.

— A folyosó végén balra lányom, megtalálod. — anyám kedvesen útba igazítja én pedig előveszem a telefonomat és készülök az akcióra.

— Ennyire komoly a helyzet, hogy bemutatod nekem? — érdeklődik halkan, amikor Lilybeth eltűnik a látószögből.

— Megkértem a kezét, szóval gondolom ja. — nem akartam ilyen lazára venni a dolgot, de így jött ki.

— És ezt csak így mondod fiam? Jesszusom fiam, ne vedd ezt ilyen fél vállról! Lilykének már megvan a férj jelöltje nem?

— Számít?

— Fiam ne hülyéskedj már. Az anyja biztosan nem fogja hozzád adni.

      Mire válaszolhattam volna Lilybeth már vissza is ért, teljesen kivörösödött arccal. Nagyjából úgy néz ki, mintha szexelt volna egymás után 2-szer is. Visszaült mellém, lábat keresztezte és kihúzta magát.

— Gyerekek, ugye tudjátok, hogy nem helyes, amit csináltok? Nagyon fiatalok vagytok, illetve Lilyke az édesanyád sosem engedné meg, hogy összeházasodj a fiammal.

Elindítottam a stimulálót, Lilybeth pedig rögtön ficánkolni kezdett. Nagyon gyenge fokozaton indítottam el, hogy ne ugorjon fel egyből a mennyezetig. Tudnia kell uralkodnia magán, nem szabad kimutatnia az érzéseit sehol, senki előtt. Még előttem sem, mert én megbüntetem érte.

–Jól vagy? – anyám igéző szemeivel vizslatja Lilybeth-tet.

–Természetesen, csak van egy kis izomlázam. – ez gyenge volt, így erősebb fokozatra kell kapcsolnom. Szemeit behunyja, alsó ajkába beleharap, hogy enyhítse a nyomást.