Attitűd | COMPLETED ✅

24.rész Noah

Könnyebb hozzáférést szerettem volna biztosítani magamnak, ha esetleg azt est folyamán szükség lenne rá. Ugyan Paul nem lesz elvileg jelen, hálistennek nem csak én utálom, hanem nagyjából mindenki a környezetemben.

Biztosan lesz kellemetlen meglepetés, az ilyen bulikra azért sok baromarc ,ha hívva van ha nincs. És nekem kötelességem biztosítani Lilybeth-tet arról, hogy minden körülmények között viselkedjen. Alapból nem is terveztem őt haza vinni, bár azt sem terveztem, hogy hagyom aludni.

— tényleg egy vérző embert akarsz beküldeni a tigris ketrecébe megetetni Tündérkém? – Lilybeth nem igazán gondolta át, amikor a segítségemet kérte az öltözéshez.

Előttem áll egy szál melltartóban, és nem tudom mihez kezdjek. Tépjem szét? Kábítsam el? Szeressem?

— tedd szét a lábaidat Tündérkém. – segítek neki, mielőtt megint hezitálna és nem azt tenné, amit mondok neki. – ez a kis szerzet ma segíteni fog nekem. Ha esetleg teljesen véletlenül elfeledkeznél arról, hogy ott állok a közeledben minden egyes másodpercben, vagy esetleg szemezgetnél valakivel, vagy mielőtt szóba elegyednél mással anélkül hogy előtte nem nézek rád, hogy biztosítsalak, akkor bekapcsolom ezt. – hirtelen mozdulattal felhelyezem az elektromos stimulálót, amit ha elindítok apró áramütést mérnek belülről Lilybethbe. Ez a kedvenc játékom. Lehet vele nagy fájdalmat is okozni, viszont a legerősebb orgazmusig is ellehet vele jutni. Nagyszerű találmány.

      Ez egy egyszerű telefonos alkalmazással irányítható teljes mértékben, egy egyszerű gombnyomással.

— hülye vagy mi ez? – hupsz, elindítottam véletlen.

—semmi extra, csak egy kis plusz szikra. – nevetek miközben Lilybeth teljesen összezavarodott, és ficánkol hogy megszabaduljon tőle. Biztos hagyom.

— ha benntartod amíg kérem, akkor megjutalmazlak. Hidd el megéri. Zárd szorosan össze magad.

— áú. –sikít élesen Lilybeth.

— hupsz, kicsit remeg ma a kezem bocsáss meg Tündérkém.

Felhúzza a szemöldökét és édesen rám mosolyog. Elfogadta, hogy ez a szerkezet ma egy parti kellék, és már nem próbál szabadulni tőle. Azért biztos vagyok benne, hogy amikor odakerül a sor, hogy seggbe dugom nem lesz majd ilyen cuki beleegyező személyisége.

— érezd jól magad, ne felejtsd itt leszek a közeledben, nem fog megtörténni az, ami a múltkor. – nyugtatom Lilybeth-tet, mert látszólag be van feszülve, és ha nem lenne feltett szándéka bosszantani, akkor nem lenne itt.

Beleegyezően bólint, és bár nagyjából sikerült megnyugtatnom, de vannak kételyei. Többet meséltem neki az ilyen fajta bulikról, mint amit be tudott volna fogadni rendesen.

      Nem tagadom, hogy nem ez lenne az én valódi világom. Számtalan alkalmat megragadtam már, és én is rengeteg orgiában voltam már nyakig benne a srácokkal.

Ez az egész ez már elemi szintű szenvedély, ami személyiségtorzító hatású, nincsenek se gátlások, se határok, se semmi ami egy cseppet is emberi. Szerintem az emberi társadalomnak szüksége is van egy ilyen rétegre, viszont erről senki nem akar nyíltan beszélni. Aki meg bekerül, ebbe a szűk elitbe azt beszippantja az érzés.  Ez a réteg nem feltétlen hedonista hajlamú emberekkel van teli, nem minden az élvezetről szól, hanem a feltétel nélküli könyörtelenségről. Nem is sorolható sem szado, vagy mazochista világba, itt a fájdalom teljesen relatív. Egyéntől függ ki mennyire bírja, vagy akarja, de nem az  „adás", hanem az okozás a fontos.

Tehát ez az egész bonyolultabb, és komplexebb, mint ahogy sokan gondolják. Azok akik számára a hozzám hasonló embereket egyszerű beteges hajlamú perverz embernek tartanak, azoknak csupán más az értékrendje.