Attitűd | COMPLETED ✅

6.rész | Lily

     Zaklatott szívveréssel rohanok vissza a szobámba, nem törődve semmivel. Neki is ütköztem egy éles komód sarkának, de nem foglalkoztam vele, pedig biztosan be fog lilulni.
Mi volt ez? Nem értem Noah-t, minden pillanatban azt sugallja felém, hogy utál és semmi kedve nincsen velem még csak szóba elegyedni sem, de amikor alkalma adódik megpróbál összezavarni.

     Bántó mondatai a húsomig hatolnak, csontjaim a jelenlétében mintha üvegből lennének. Ijesztő, amikor a szemembe néz.
És még ijesztőbb az az érzés, ami a fürdőszobában fogott el. Fején találta a szöget. Nyilván tudja, hogy a szüzességemet őrzöm, de ezek szerint az is leíródik rólam, hogy fogalmam sincs milyen érzés egy...egy.... Nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. Közelében szaporán veszem a levegőt, lábaim remegnek akár a nyárfalevél.

     Életem Isten kezében van, szolgálom és dicsőítem Őt. Miféle alázatról beszél? Annyira tapasztalatlan vagyok mindenhez, hogy számomra, amit mond az nem értelmezhető. Egyszerű vagyok, a kódokat nem értem.

Rendbe kell szednem magam, tényleg undorító látványt nyújtok. Leveszem a lehányt pólómat és inkább a kukába dobom, nem szeretném ha anya észrevenné.
Alaposan letisztítom magam, hajamat megmosom, majd amikor végeztem fáradt testemet egy hatalmas fürdőlepedőbe csavarom, megszárítkozom és egy hosszú bő pólót húzok magamra.
Amikor visszaérek a szobámba, észreveszem, hogy Noah az ágyamon ül.
Ugyan szívesen osztozkodom mindenkivel azon a kevésen, amim van, de a magánszférám megsértése kezd egy olyan haragot elindítani bennem, ami nyugtalanít engem is.

— ez tiszteletlenség. Koszos ruhával ne ülj az ágyamra. Meg amúgy sem. — bátortalanul szólok rá. Vajon megérzi, hogy ilyen gyáva vagyok?

— egy cseppet sem érdekelnek a szabályaid. Unatkozom. Van kedved kicsit játszani? — koszos cipőjét is az ágyra teszi.

— nem hiszem, hogy mi ketten ugyanolyan játékokat szoktunk játszani.

— ebben biztos vagyok. Ittál már alkoholt? — néz rám ártatlanul sárgás árnyalatú szemeivel.

— nem, és nem is tervezek. Veled meg főleg nem. — sosem hazudok.

— ha nem bánod, akkor én iszom egy kis vodkát. — elveszi a laposüveg, amit az éjjeli szekrényre helyzett és meghúzza.

— békejobbot nyújtok hugi. Játszunk kérdezz-feleleket . — igazából kicsit megnyugtat, hogy ki akar velem békülni, bár ő kezdte a kötekedést.

— felőlem. – igyekszem leplezni, hogy kifejezetten zavar, hogy a közelemben van és hogy nem tudok mit kezdeni a félig remegő ujjaimmal.

— mennyire tudsz megbízni valakiben? – teszi fel első kérdését Noah.

— csak anyámban, és Istenben bízom meg teljesen. – nem vártam mást, minthogy erre megforgatja a szemét.

— Drága Lilybeth, mond csak, még sosem volt barátod? Sosem udvaroltak még neked?

— nem, majd rám talál a szerelem egyszer csak. – gondoltam, hogy nem a hobbimról fog érdeklődni, azonban ez a téma rettentő kínos nekem, így hamar abba hagyom ezt a kis játékunkat.

Noah látja a zavarodottságomat és bár kivételesen igyekszik kedves lenni, de úgy érzem valami olyat akar kicsikarni belőlem, amit ellenem tud fordítani.

— menj ki, lefeküdnék aludni. — jelzem neki, hogy túl sok a jelenléte.

— van itt még hely Lilybeth. — csapkod a mellette lévő helyre az ágyamon, amire csak fújtatok egy nagyot.

— oké, akkor én átmegyek a te ágyadba. — huh, ez elég meggondolatlan kijelentés volt.

Noah felkelt az ágyamról , ivott még egyet az üvegéből és elindult az ajtó felé. Ösztönösen arrébb álltam, nem mintha közvetlen a közelébe lettem volna. Kapva az alkalmon éles kanyart vesz és a másodperc tört része alatt elém kerül.

— orvosnak tanulok. Remélem ezzel tisztában vagy, amikor igyekszel leplezni, hogy a közelemben szaporán veszed a levegőt. — érinti meg középen a mellkasomat. — kár, hogy egy szentségben bízol, és nem egy olyan emberbe, aki egy határozott precíz mozdulattal pillanatok alatt elveheti értéktelen kis életedet. — keze a nyakamra siklik, ahol a pulzusomat egyből kitapintja. — nyíltan megfenyegetett. És ezt már egyáltalán nem tudom szó nélkül hagyni.

     A legjobb, ami jelenleg eszembe jut, hogy megharapjam a karját. Pólón keresztül is érezni, hogy tele van kidudorodó erekkel, pedig a harapásom nem erős.

— ennyi Lilybeth? — néz rám miközben fejét enyhén oldalra billenti.

— nem ártottam én neked semmit, nem tűröm el, hogy a magán területemen így viselkedj velem alaptalanul. Ha ennyire nem akarsz velem jóba lenni, akkor menj innen a fenébe és nézz levegőnek. És ne hívj már így.— kiabálok sírva rá.

— Lilybeth te teljesen felizgultál. — állapítja meg meredező mellbimbóimból és libabőrös testemből  Noah. Sajnos teljesen jogosan. Mi történik velem? Még a gondolat is büntetendő, ahogy most jelenleg érzek. De hisz félek, sőt egyenesen retteget Tőle. Akkor miért érzem, hogy odalent kínoz valami?

— húzz már ki innen Noah! — lököm el magamtól teljes erőmből, és azt kívánom, hogy tűnjön el innen.

Gúnyosan elmosolyodik, mint aki leleplezte volna a világ legnagyobb titkát, majd elhagyja a szobámat. Ajtómat azonnal kulcsra zárom és kinyitom az ablakaimat, szükségem van a friss levegőre.

     Ez csak egy rossz álom. Lehet valami gond van a fejemben? És erről kivel beszélhetnék?
Mi tévő legyek? Sajog mindenem. Annyira helytelen ez az érzés, és nagyon reménykedem abban, hogy csak egy pillanatnyi drukk volt bennem.

      Lehetetlenségnek tartom, hogy egy cseppet is normális, amit Noah elkezdett művelni velem, és azt is, hogy nekem ez egy cseppet is tetszik. Nem erre tanítottak. Nem ebben hiszek. Nem lehetek romlott...

Sziasztoook :) Lily része kicsit rövid lett, mert egyenlőre még nem izgalmas az ő érzése.
Mit szóltok? Kezdjünk bele Noah elmeborulásának? Kíváncsiak vagytok, hogy miképp fogja Noah teljesen magával rántani az ártatlan Lilyt?