Attitűd | COMPLETED ✅

32.rész | Noah

— annyira kár, hogy nem tudsz mozogni, és beszélni. Nagyon élvezem nézni, ahogyan ujjazod magad, de nem engedhetem meg, hogy rajtam kívül más is okozzon neked örömöt. Még saját magadnak sem. — közelebb lépek felé, megállok a lábai között.— nyújtsd a csuklódat felém.
Lilybeth így is tesz, csuklóit keresztezve felém nyújtja.

— azt mondtam nyújtsd felém, nem kértem, hogy keresztezd. — szólok rá erőteljesen.
Leemeli egyik csuklóját a másikról és egymás mellé teszi azokat. Előveszek egy másik bilincset és összefogatom azokat. Erősen összezárom kezét és elengedem.
— emeld a karod.
Égnek ágaskodik összebilincselt keze, amin csavarok egyet. Vállizületeinek minden egyes ina, izma látszik, csontjai rendellenes pózban állnak. Szemeit becsukta és összeszorította azokat. Tudom, hogy ez nagyon rossz érzés, feszítő érzést kelt mindenhol, és sok erőt igényel.
Megfogom a bilincs közötti láncos részt, és a rácsos fejtámlához rögzítem, így kicsit eltudja engedni magát, de a kellemetlen érzést ez nem fogja csillapítani.
Igazából maga az emberi test rengeteg mindent képes kibírni. Az anyák képesek érzéstelenítés nélkül szülni, a katonák eltudják veszteni a végtagjaikat egy háborúban és tanulmány olvastam már arról, hogy egy ember kibírta, amikor lenyúzták róla a bőrét. A túlélési ösztön és az adrenalin eltompítja az idegvégződéseket, az elméd játszadozni kezd veled. Nagyjából a kábítószer is ilyen hatással van a szervezetre.

A kényszerített testtartás miatt Lilybeth felső teste enyhén lóg, a keze feljebb van, mint a mellkasa. Gyönyörű dús keblei felfelé csúsznak a torka felé, én a helyébe inkább belefulladnék.

— Lilybeth, mindened meg van bénítva. Eloldozom a szádat, ha megígéred, hogy csöndbe maradsz! — bólogat ügyesen.

Felhúzok a kezemre egy fehér latexkesztyűt, majd a kiszabadított szájába teszem 2 ujjamat.
–szeretnéd érezni az ízed? – bólogat alázatosan Lilybeth.

Magunk közé nyúlok és benedvesítem azokat majd a szájába teszem, hagyom hogy letisztítsa a kesztyűt. Az még hagyján, hogy az ő szájából folyt a nyál az előbb, de érzem, hogy az enyémből is mindjárt fog. Túlságosan el van kényelmesedve, különben nem akarna épp elcsábítani a szemeivel és nem akarna vallatni velük.
Megragadom a haját és belekapaszkodom, de nem túl erősen.
–túl jól érzed magad ebben a helyzetben Tündérkém. Mindjárt visszajövök.

     És igen, ott hagytam. Megint. Kimentem cigizni, had egye a fene egy kicsit lógva. Visszafelé kiveszem a vodkát a mélyhűtőből, amit Gallagher mindig oda dug, pedig tudja pontosan, hogy el szoktuk vinni. Jéghideg, állaga már nem olyan folyékony, mint vízé, inkább enyhén kocsonyás. Egyszóval tökéletes.
Lilybeth addig csak lóg, néha próbálja a mellkasát megemelni, de nem tudja sokáig tartani, ahhoz nem elég erős. Fejét oldalra tartja, enyhíti a benne lévő feszültséget azzal, hogy felkarjába harapdál. Homlokán már megjelennek az apró izzadság gyöngyök, próbálkozik a légzésével is enyhíteni a tompa érzésen.

–ez már fáj. – azt hittem sose fogja kimondani. Idáig erre vártam.

–na végre.

     Kérdőn könnyes szemeivel rám néz, könyörög a gyönyörért. Elértem nála a csúcspontot, így újra a lábai közé állok, és a jéghideg vodkát elkezdem a testére csöpögtetni.
Ez egy ókori kínzási forma, ám nekem nem feltétlen ez az elsődleges célom, illetve a módszer sem helyes így, ugyanis az ókorban az emberek fejére csepegtettek csak is vizet napokon keresztül. Bedilizik az ember eközben. De ez is épp elég idegesítő tud lenni, főleg, hogy hideg nagyon és irritálja egy idő után a bőrt. Melleire is csöpögtetek, illetve nedves puncijára is kerül.
A köldökéből elkezdem kiszívni a vodkát, majd rátérek a melleire. Bimbói olyan kemények, akár az acél, vagy a gyémánt, szinte sérti a nyelvemet. Engedem neki had lihegjen, nemsokára érezni fogja, hogy ezzel is csak a saját energiájából veszít. Annyira kiélezett ez a helyzet, hogy rá kell gyújtanom, általában mindig kimegyek, de most nem akarom őt itt hagyni.
Az égő cigit a szájába nyomom, vadul szívni kezdi, csökkenteni akarja a stresszt, amire a nikotin tökéletes, beleköhög, amikor leakarja tüdőzni.

      Eloltom a cigit és kidobom az ablakon, a hideg friss levegő belemar a felhevült testünkbe.  Visszaveszem a gumikesztyűmet.

–Lilybeth, azt akarom, hogy dugd meg az ujjaimat. – óvatosan a bejáratához igazítom a kezem, és amint kimondom ezt már belém is nyomódott. Erre az érzésre még én is felmordultam, annyira tökéletesen forró és szűk volt, szinte elszorította az ujjam, ahogy megfeszült rajtam.

–nem fogom hagyni, hogy anyád többé bántson téged Lilybeth megértetted? – nézek a szemeibe mélyen. Nem válaszol, tátott szájjal liheg tovább. Erősebben belélököm az ujjaimmat. – nem fog hozzád érni tudod miért? – képtelen értelmes szavakat most kiadatni magából, de nem is várom el ezt. – mert ha egy ujjal is hozzádér darabokra töröm mindenét. – még egy erős lökést mérek rá. – mert képes lennék kinyírni mindenkit, aki hozzáér ahhoz, ami az enyém. – az utolsó kemény lökésnél már én is vicsorítok és izzadok. Érzem, ahogy elönti a kezemet a nedvessége és az, ahogyan elmondom neki, hogy mit teszek azzal, aki akár egy ujjal is hozzáér, arra elélvez.

      Idáig csak tartottam félkézzel magamat, most viszont elemelkedek tőle, kiszabadítom a kezeit és a lábait, leesik szó szerint az ágyra, ám még mielőtt nagyon elhelyezkedne megemelem a lábait és a combjai találkozásánál lévő csomóra tapasztom a számat, vadul szívni kezdem ezzel vákuumot képezve. A saját nedvébe úszik mindene, így a hátsó lyukához igazítom az ujjam és masszírozni kezdem.
Csípőjét erővel a számra nyomja, majd mielőtt újra elmenne, a farkamat belé helyezem, egyik kezemet a csupasz izzadt mellkasára teszem,
másikat a nyakára helyezem és teljes testsúlyommal ránehézkedek. Sosem fogok tudni leállni, mert ezzel nem lehet leállni. Látástól vakulásig kefélném ezt a nőt és a világ összes lehető módján meggyötörném, hogy akkorát élvezzen rajtam, hogy beleszédül, akár csak én.

      Még percekig remegtünk egymáson, szívtuk egymás lélegzetét, homlokunkon az izzadságcseppek egybefolytak.

–fürödjünk egyet, gyere. – felé nyújtom a kezem, de megtorpan.

–mármint melegvízbe....

      Mindketten felnevetünk, majd
bemegyünk a fürdőbe, beállunk a kabinba és langyos vizet engedek magunkra. Óvatosan megmosdatom, segítek megmosni a haját is, és miután leöblítettem a cseresznye illatú samponját magamhoz ölelem őt.
Bár minden egyes pillanatban azon vagyok, hogy úgy használjam, ahogyan szeretném mégis igényem van arra is, hogy érezzem a belőle áradó szeretetet és elkötelezettséget. Sosem éreztem még ilyet senki iránt.

–hozzám jössz feleségül? – próbál kiszabadulni az ölelésemből, de nem hagyom neki. Érezni akarom magamon a testét, hallani akarom szívverését.

–soha senki máshoz. – válasza hallatán, és szíve dobogásából tudtam, hogy mit kell tennem.

      Kiszállunk a víz alól, beburkolom egy fehér fürdőlepedőbe, csuklója kicsit vérzik, de nem törődik vele. Visszaérünk a szexszagtól teli szobába, ahonnan az összes levegő kiszorult már és a levegő is párás, így kinyitom az ablakot. Ez most jobban esik, mint egy pohár víz.
Lilybeth az ágyon elterül még csurom vizesen és kezd mélyálomba szenderülni, de még nem hagyom neki. Leülök mellé és megsimítom a karját. Összerezzen, ami kényszeres mosolygást idéz elő bennem. Édesem.

–kelj fel egy kicsit, még meg kell tenned nekem valamit. – szépen kérem őt, de ennek ellenére is megteszi, szexen kívül belefér az, hogy adjak is neki, ne csak elvegyek.
Felállt velem szembe, a törülköző tócsaként terült mellette szét.

–nyugi, én mondjuk bírnám, de most nem megkefélni akar. – leereszti a vállát, mint aki megkönnyebbült.

Előveszem a szikét a párnám alól, és a kezébe adom. Kérdőn néz rám, fejét eldönti oldalra.
- vésd a neved a bőrömre. – most utasítanom kell, mert annak saját maga érdekében nem mond nemet.

Rázza a fejét, nem akar engem bántani.
-megható, hogy nem akarsz sérülést okozni. De nem kértelek, hanem utasítottalak. Rád bízom hová írsz.

     Igaz kevés az olyan felület a testemen, amit nem rejt tetoválás, de a kulcscsontomon van szabad hely, így oda próbálja karistolgatni a nevét remegő kezével.
-amíg nem vérzik, addig nem lesz nyoma. Ne akard, hogy segítsek. Nyomd oda rendesen Lilybeth...

Sziasztok! Ma nagyon elragadott a hév, így annyi mindent hoztam Nektek, amennyit csak tudtam🤣❤️