Attitűd | COMPLETED ✅

31.rész | Noah

–meguntam a kezdeti depidet. Van lehetőséged választani. Vagy összeszeded magad, vagy mész a zuhany alá. – nem halt meg senki, nem lett elrabolva, csak kicsit összeveszett az anyjával.

–mármint? – értetlenkedik Lily, annyira el van merülve a gondolataiban, hogy meg se hallotta, amit mondtam neki.

–próbáltam ma veled úgy viselkedni, mintha egy normális kapcsolatban lennénk. Ehhez ne szokj hozzá, ez nem én vagyok. Nem a kispicsa barátnőm vagy, hanem a tulajdonom. Bizonyítsam még? – felhúzom az egyik szemöldökömet, és várom a válaszát.

–tudnád még ezt ennél jobban is bizonyítani? – hangjából kivehető egyértelműen, hogy neheztel rám is.

–ezt te akartad, ne nézz rám olyan undorral, mintha erőszakolva lett volna rád minden. Megértem, ha dühös vagy, de nem rám kell haragudnod.

–pedig én most rád vagyok dühös. – felállt az ágyról és odasétált a komódómhoz, majd megtámaszkodott rajta.

–szándékosan hergelsz? Veszélyes vizeken járkálsz.

–tudd meg magad. – lehajolt és kivette a kötelet az alsó fiókból, majd egyesével ledobálja a ruháit.

–készen állsz rá? – szerintem még saját maga sem tudja, hogy mire vállalkozik.

Válaszul ledobta a kötelet az ágyra, és csuklóit felém nyújtotta. Gonosz mosoly ült ki az arcomra, behúztam őt a csuklójánál fogva a szoba közepére. Közel hajoltam a füléhez, füle alatti érzékeny bőrét megnyaltam.

–tehát már nem féled a halált Tündérem?

–nem félem.

–és mond el nekem, mitől félsz?

–a sötéttől. – válasza teljesen meglepett, hogy lehet 18 évesen a sötétségtől félni?

–miért? – amíg beszélgetünk addig eltereltem a figyelmét arról, hogy kezeit a háta mögé húztam és szorosan keresztbe kötöttem a kezeit. Amikor rántottam rajta csak akkor szisszenntett fel egy nagyot.

–fáj? – kérdezem tőle, nyakát szabad kezemmel körbefonom.

–nem fáj. – hazudja ügyesen.

–én is így gondolom. Szóval miért félsz a sötétben?

–anya mindig bezárt a sötét kamrába ha rossz voltam és az mondta, hogy majd a démonok jó gyereket csinálnak belőlem.

Anyámnak igaza volt...Annyira elborult az agyam, nem akartam elhinni amit most mondott nekem. Ha ezt előbb tudom, akkor nem csak megfenyegetem Margaretet, hanem tényleg eltörtem volna minden egyes ép csontját. Ennek az az egyetlen egy szépsége lesz, hogy nem én fogok rajta revansot venni, hanem Lily. És én mindenbe segíteni fogom, hogy képes legyen a bosszúra.

–de nekem megengedted, hogy bekössem a szemeidet, ezzel elvettem a látásod.

–igen, de tudtam, hogy itt vagy mellettem. Amint kiléptél a szobából szabadulni akartam. Nem csak én hatalmazlak fel téged különleges erővel Noah. – olyan halkan pihegte ezeket a szavakat maga elé, mintha csak vallana.

–Tündérkém. Akkor üdvözöllek a legrosszabb rémálmodban...- az összes jelenlegi dühömet beleadtam a kötélszorításba, mire Lily felsikított.

–sikíts csak, itt senki nem hall meg téged. – nyakára erősen rászorítottam, a másik kezemmel elengedtem a feszes kötelet.
Adtam egy halovány csókot a tarkójára és magára hagytam. A szerényemből elővettem a fekete selyemdoboz és az ágyra helyeztem.