Attitűd | COMPLETED ✅

41.rész | Lily

Nem akarok semmire sem gondolni. Nem akarok semmit sem tudni, nem akarok semmit, csak aludni. Forog velem a világ, nincsenek épkézláb gondolataim. Mi baj lehet, ha egy kicsit alszom?

...

— Jó reggelt Tündérkém! Kialszod a krumplit a földből. — Noah éles hangja súrolja a bőröm, gyorsan rebegtetem a pilláimat és a látványa láttán elmosolyodom. Aztán eszembe jut, hogy mi a fenét keresek én Noah ágyában? Egyáltalán, hogy kerül ide Noah?

— Mi a franc történt? Szétszakad a fejem Noah.

— Édes vagy, amikor káromkodni próbálsz. Nincs hányingered? — leül mellém az ágyra és hatalmas véres kezét a térdemre teszi. A vér láttán ösztönösen elhúzódok tőle.

— Nem hallottad mit kérdeztem? Mi a jó isten történt??? — a hangom nagyon zaklatottá vált, éreztem, hogy a pánik eluralkodik felettem. Rohamom lesz. A légzésem kontrollálhatatlan lett, nyomást érzek a mellkasomon, ordítanék de nem tudok, mintha elment volna a hangom. Hánynom kell, de nem tudok kimenni, így szégyen szemre Noah ágyára okádtam ki a lelkem. Szerencsére időbe reagált és az ágy mellé készített vödröt az arcom elé tette, így nem rondítottam össze mindent.
Noah támogatóan simítja a hátamat és utálom magam azért, mert ez megnyugtat.

— Jobb? — elveszi előlem a vödröt, amikor látja, hogy több minden nem szakad ki belőlem, majd kiviszi és tiszta állapotba hozza azt vissza. Ez annyira szánalmas.

— Kérlek... — tudom, hogy érti mire célzok.

— Valakinek ezért felelnie kellett, ezt te is pontosan tudtad. Sőt, van egy gondolatom miszerint nem véletlen vitted Will-t oda. Akkor ki is a szemét? — szavai dorgálóak, próbál rám hárítani, de csak félig van igaza.
Én nem kértem, hogy három embert kötözzön meg és drogozzon be. Az viszont igaz, hogy reménykedtem beenne, hogy ott fogom találni őt is. Hajt a vágy és a vér. Hajtott a kíváncsiság, és a félelem. Tudni akartam meddig képes elmenni értem, de én maximum egy kis verekedésre számítottam. És marhára remélem, hogy nem én lettem az áldozat, mert nagyjából úgy érzem most magam.

— Megígérem, hogy lenyugszom, de előtte mesélj el mindent.

— Az egész tegnap este kezdődött a Red-be, [...] — és csak mondta, mondta és mondta, én pedig elhűlve hallgattam kikerekedett szemekkel a rablástól kezdve, a szurkálásig, a gyógyszerektől az erőszakig.

— Ezt mind egyetlen balhé miatt? Jesszusom Noah, nem dőlt össze a világ azért, mert összevesztünk. Csupán pár napra lett volna szükségem ahhoz, hogy kitaláljak, hogyan álljak bosszút Jessy-n. — tényleg igyekeztem nem kiborulni.

— Akkor minek rángattad Sean-t bele? Illetve Will-t bocs. Azt hitted engedni fogom, hogy más még csak rád is nézzen? Mi a faszom volt az a kis jelenet? — Noah tekintetéből árad a düh, válaszokat akar, méghozzá azonnal.

— Anyám nem bírt magával, én pedig látni akartam, hogy mennyit jelentek neked. Csak Will felügyelete alatt engedett el a buliba. Will... Will pedig megérdemelte, amit kapott...

— Ezt hogy érted? — nem voltam benne biztos, hogy ezt el kellene mondanom, de muszáj, ha tiszta lappal akarok indulni vele.

— Jól értetted. Will az autóban amíg jöttünk idefele, elég durva dolgokat mesélt nekem. Ha te nem lettél volna ma... akkor nem lennék már én sem. — nagyon nehéz újra beszélni erről.

— Kinyögnéd végre? — türelmetlenkedik Noah.

— Will megfenyegetett, hogy ha nem leszek a felesége, akkor elrabol és bezár egy pincébe. Fogdosott az úton végig, és csak azért nem tette addig, mert bulizni akart egyet.

Láttam Noah fején, hogy teljesen elborul az elméje.

— És mi a lófaszért nem szóltál, hogy a szívébe célozzak? A kurva életbe már Lily, engedj el. — Noah-t nehéz visszatartani, próbálja kirángatni magát a gyenge fogásomból.

— Noah Jake Lewis. Ha most itt hagysz, esküszöm, hogy mire visszatérsz én elmegyek és soha többé nem látsz viszont.

— Nem képzeled, hogy ezt annyiba fogom hagyni nem? És honnan tudod a teljes nevemet? A szüleimen kívül senki sem tudja.

— Meglestem a házatokba a múltkor az egyik rajzodon, amit te írtál alá még óvodában. De ez most nem lényeges.

     Olyan édesen rajzolt, kreatív kisfiú volt már akkor is. Esetlen, bizonytalan, a szöges ellentéte a mostani énjének.
Noah nem ment el, hanem visszaült az ágy szélére és mélyen lélegzett, megpróbálta lenyugtatni magát.

— Nagyon remélem, hogy örökké az eszedbe vésted, hogy sose kételkedj bennem. Eddig sem hazudtam, ezután se fogok. Ne kérdőjelezd meg a szavaimat, ha nem adok rá neked okot. És többé eszedbe se jusson menekülni előlem, mert soha nem érezheted olyan biztonságba magad, mint mellettem. Különben a pincébe zárlak én is.

      Megmosolyogtatott az utolsó mondatával, pedig láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Nem akartam én elhagyni őt, miért vonnám meg magamtól azt, amiért és akiért élek?

— Jut eszembe, ami a telefonodat illeti... Vedd le a bugyid!

Nem tudom mit akar, mi a célja ezzel, de van egy olyan érzésem, hogy még neheztel rám emiatt...

Sziasztok! Készültem Nektek egy rövidebb Lily-s résszel, amit lassan megszoktok, hogy érzelmesebb. Na de mit gondoltok Noah megbocsát neki a telefon miatt? 🤨🧐