Attitűd | COMPLETED ✅

14.rész | Lily / Noah

Lily :

     Atya ég ez most mi? Hogyan tudnak az emberek ilyen ocsmányul beszélni egymással? Úgy látom Noah-nak és a társaságának ez már bevett szokás. Egyébként Paul kifejezetten szimpatikus volt, nem értem mi oka lehetett annak, hogy én nem beszélhettem egy szót sem. Ha csak egy serlegnek hozott, akkor jobb ha mihamarabb lelépek.

Rohadtul lüktetek odalent. Amikor megéreztem Noah erős ujjait a bugyimon keresztül, csoda hogy nem mondták fel a szolgálatot a lábaim. Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy rajtam vezette le azt a feszültséget, amit Paul láthatólag magával sodort. Nem mintha én tehetnék róla.

Leültünk egy kerek asztalhoz, ahol a nevünk szerepelt. Az én kártyámon Lilybeth Thompson név állt. Ennyire nem lehet értetlen valaki. Azt csinálom, amit kér tőlem, de semmi visszajelzést nem kapok felőle, minthogy olykor-olykor megdicsér, mint valami ölebet.
     Az asztalnál ült meg Asher és Dexter is, kiderült a névjegyükből, hogy így hívják őket. Ez a 3 fiú így együtt igazán veszélyes szemmel láthatóan. Szinte olvasnak egymás gondolataiban. Kedves srácoknak tűnnek, minden bizonnyal Noah a vezéregyéniség a csapatban.

— Lilybeth, beavatnál minket abba, hogy miért vállaltad el, hogy javítsd ennek a vérbeli faszkalapnak az imidzsét? Túl sokat javítasz a hülye fején. — nevetve kérdezősködik Dexter, echte német akcentussal.

— biztosan megfenyegette valamivel. — száll bele a poénkodásba Asher is.

— nem volt választásom. Így döntött. És Lily. — úgy hiszem értékelték az igazságot, egyszerre mondták, hogy "tipikus". Kicsit rosszul esik, hogy úgy kezelnek, mint a "többieket", de örülök a társaságnak.
Sosem voltam még olyan rendezvényen, ahol emberszámba vett volna bárki is, nemhogy hosszasan szóba elegyedett volna velem és érdeklődtek volna irántam.

" Az idei félév legeredményesebb hallgatója, akinek az átlaga 4-es felett van, nem más, mint Noah Lewis, az általános orvos szakról. Gratulálunk "

Csodálattal fordulok felé, aki mintha várta volna elismerő tekintetemet. Nem is tudtam, hogy ennyire okos, sosem láttam könyveket a kezében. A szakma egyik remekje lesz ő is.

Az egyetem rektora még szóban elismert pár remekül teljesítő diákot, majd helyt adott a diákoknak szórakozni.
Tök jó buli ez az egyetem. Nagyjából mindenki azonnal felállt, hogy elkezdhessenek vadul vedelni, és bulizni, de Noah és én maradtunk a helyünkön. Hova mehettem volna?
Nem is tudom, valahogy most olyan elbűvölő volt.
Fekete öltönye és fekete inge kiemelt rajta mindent, ami szép. De csak egy pillanatra.

— most már beszélhetsz. — adja tudtomra, idáig nem szóltam hozzá egy szót sem.

— gratulálok, ügyes vagy. — igyekszem lekezelő lenni vele, így is el van szállva magától, nem kell ehhez az én megerősítésem.

— tévedsz Lilybeth. Ügyes az te leszel ma, amint itt kiszórakoztad magad.

— én nem szoktam szórakozni. — nem értem mire céloz.

— na akkor most majd fogsz. — ujjaival hátrasimít egy tincset a fülem mögé és beleszippant a nyakamba — tegyél próbára. — suttogja tovább, majd ujjaival az asztal alatt matatni kezd a bugyimon, ami basszus nagyon ciki, de totál át van ázva. — mutasd meg nekem, hogy érsz-e annyit, hogy féltékeny legyek.

A szemem majdnem fennakadt a szavaitól, és nagyjából olyan érzés kerített hatalmába, mintha bepisiltem volna. Utálom.
Érek- e annyit? Ezt bizonyítani kell? A fenébe...

Noah :

Dehogy kell bizonyítani semmit. Ha valaki hozzáér, annak levágom a kibaszott kezét. Azt viszont bebizonyíthatná, hogy belevaló csaj, és akkor is engedelmeskedik, ha nem kettesben vagyunk.
     Hogy is fogalmazzak, vártam már, hogy megdicsérhessem vagy büntethessen az est végére.

Muszáj elkezdenie szórakozni, ez a szegény lány elsuhan az élet legjobb dolgai felett. Tudnia kell milyen szörnyen másnaposnak lenni, milyen hogy ha sajog mindene, ha a feje szétszakad, hogy végig táncol egy egész estét és nem tud lábraállni , szóval mindent.

— menj. Érezd jól magad. Biztonságban vagy, vigyázunk Rád Lilybeth. — simítok végig a haján, olyan selymes és fátyolszerű.
Amikor felállt, hogy elinduljon táncikálni, még azért a karjánál visszahúztam magam felé.

— Amúgy meg tudom, hogy el vagy ázva. Az a bugyi a saját ízeddel együtt este még a szádban lesz.

Lilybeth hirtelen olyan vörös lett, mint egy érett paradicsom. Szemkápráztató, ahogy mindene elpirosodik, és gyorsabban veszi a levegőt.

Fél óra múlva én már a pultot támasztottam, Ő meg bolyongott a többi fiatal között, próbált elvegyülni. Nagyon szánalmasan.

     Pár lány elkezdte megkörnyékezni végre, szerintem rólam faggatóznak. Legalább beszélgetnek. Paul is körülöttük legyeskedik, amit viszont már nem nézet jó szemmel.

— szerintem a csaj nem akar veled beszélni. — lököm meg O'Donnell vállát.

— szerintem meg nem vagy az apja, úgyhogy kussolj Lewis.
Kurva anyádat, de megtudnálak verni.

— hazamegyünk? — kérdezi zavarodottan Lilybeth, válaszul bólintok. — kimegyek még a mosdóba. Itt találkozunk.

Amíg ő elment gondolom pisilni, abban reménykedtem, hogy nem szabadult meg a bugyijától és nem dobta ki.

— cuki a csaj faszfej, igyekezhetnél nem elbaszni kivételesen. — okoskodik a romantikus Gallagher.
— hagyj már, ez szerelmes akar lenni. Rossz lóra fogadott... — válaszolom unottan neki.

     Addig-addig cseverésztem Gallagher-el és Dexterrel a pultnál, hogy fel sem tűnt mióta mehetett el Lilybeth.
Utána megyek, nem hiszem, hogy ennyi ideig lehet pisilni...

A mosdó egészen hátul van a campuson, a női öltözőn keresztül lehet eljutni. Párszor lógtam már be ide...

— Lilybeth? Jól vagy? — semmi.

— Halló, Lilybeth? — semmi.
Bemegyek. Nem tudom mi történt.
     Megállok végül a mosdó ajtó előtt, innen is megpróbálkozom előcsalogatni őt. Ilyen nyíltan mégse mehetek be egy női WC-be, rögtön kibasznának innen.

— Lily, mi a fasz van? — hátha ez megüti a fülét, sosem hívom így.
Hangos kiáltást hallok, egy percig sem hezitálok, szó szerint betöröm az ajtót.
A látványtól, ami elém tárul, kimegy az erő mindenemből, elsápadok teljesen. Másodpercek kellenek, hogy összeszedjem magam, és hirtelen újra Hulk erejével vetekedjek.
Ez a geci erővel fogja Lilybeth száját, tépi a haját és a ruháját rángja róla... megölöm. Nem is tudja, hogy valami olyanhoz nyúlt hozzá, ami az enyém. Eltöröm minden csontját ennek a gecinek, és nem irgalmazok.
Minden egyes kibaszott falat feléget előttem ez a drogos szarrágó. A napot is megkeserüli, amikor eszébe jutott ahhoz nyúlni, ami nem őt illeti.
Bele se merek gondolni mivan, ha később tűnik fel a hiánya. Én vigyázok rá és felelek érte, haja szála se görbülhetne...

A másodperc tört része alatt ugrok oda O'Donnell-hez és letépem Lilybethről.
Ütöm ököllel ahogy csak bírom, a bügykeimen csorog az ő és az én vérem, teljesen felszakad a kezemen a bőr.

— menj már innen el! — kiabálok Lilybeth-re, aki zokogva rohan ki, és bízom benne, hogy értesíti Dexteréket.

— a kurva anyád, szétbaszom a kibaszott fejed . — üvöltök O'Donnell arcába, a hajam ami az izzadságtól előrehullik szemembe attól alig látok tisztán valami.

Miután meggyőződtem, hogy lélegzik, de nincs eszméleténél, felhívom Gallaghert.

— gyertek hátra. Hozzatok tűt, cérnát, meg etanolt... — kiköpök egy adag vért a számból.

— bazdmeg Lewis. Dexter Lilyvel marad, mindjárt megyek, remélem képbe vagy mennyire kell most elbódítani azt a szart...