Attitűd | COMPLETED ✅

EPILÓGUS / Köszönet nyilvánítás

3 hónappal később :

— Dexter, kérlek menjetek már be — szól Lilybeth, aki még mindig nem szokta meg, hogy idegen csajokkal kefél a konyhaasztalon a barátunk.

— Egyébként ti vagytok rossz helyen, nem apádhoz készültök tárgyalni már megbocsáss? — válaszolja Dexter kifejezetten vidáman, az előbb egy halom kokaint szippantott fel valami nőcske seggéből. Nem tudni mi lehet Sarah-val, én nem kérdezősködöm. Gondolom elhasználódott, mint a többi.

— Nem mintha te nem lennél hivatalos faszfej. És nem tárgyalunk, csak átadja a kulcsokat.— válaszolok Dexternek.

Lilybeth-el készülődünk Scott-hoz, aki üzleti megbeszélésre hívott ma bennünket, ez jelenti a kulcsok átadását. Az elmúlt időszak meglehetősen kemény volt.
Az este után Lilybeth többé nem tért vissza a szülői házba, kidobott mindent, ami az anyjára emlékeztette. Apámat holtak találták az ágyban, megállapították, hogy a halál oka túladagolás. Ha valamihez értek, akkor az ez. Ez lesz a szakterületem, ha elvégeztem az orvosit. Én addig is elhelyezkedtem egy drog és toxikológus biológus csapatnál gyakornokként, Lilybeth pedig úgy ahogy van átvette az apjától a klubbot. Az öregnek volt most fontosabb dolga is, ezt a tudtunkra is adta egy kellemes videó hívás keretein belül.
Egyszerűen elvitte magával Margaretet és bezárta a pincéjébe. Hogy mit kezd vele? Ki a faszt érdekel, kétlem, hogy egy romantikus kapcsolat veszi kezdetét, de ha ez a kurva tudni akarta milyen, ha birtokolják, akkor Scott-tól megkapja. Az meg már, hogy ezt gyűlöletből, vagy szeretetből teszi az ember, az már a szenvedő alany gondja. Volt választása. Isten mentsen meg az alvilági emberek fejétől. Nincs mit szépíteni, Margaret egy szar alak volt, remélem megkínozza a férgesét.

Anyámmal teljesen kivirágzott a kapcsolatom, heti szinten megyünk hozzá vendégségbe, imádja Lilybeth-et. Amióta a feleségem, azóta még jobban.
Lilybeth Lewis. Az én makacs, erős, gyönyörű nejem, aki az én hűséges, legmocskosabb, megőrültebb ribancom lett. Nincs olyan dolog, amire ha megkérném ne teljesítené, olyan mint egy Aladdin, csak nekem nem három kívánságom van.

— Noah, elkészültél? — topog egy helyben izgatottan az ajtóban Lilybeth, aki alig várja,hogy induljunk már. Fekete overált húz fel, melynek mélyen dekoltált a felső része, oldala teljesen nyitott. Már nem érdekel, ha valaki meglátja a mellét, vagy bármi mását. Időközben a karjára tetoválta a teljes nevem, azóta nem hord hosszú ujjas pólót. Mindenki tudja, aki a köreinkbe tartozik, hogy ez azt jelenti. Én is élesítettem az ő nevét a szabad felületemre.

— Elkészültem Tündérkém. Csak eltűnődtem azon, hogy milyen csodás feleségem van. Meg hogy hol foglak tudni megszopatni főnök asszony.

Lilybeth megforgatta a szemeit, felvette a kistáskáját és elindultunk. A helyen nem változott semmi azóta, és Lilybeth sem akarta megváltoztatni. Viszont itt mára mindenki megismerte őt. Olyannyira, hogy mellette én eltörpültem. Hihetetlen jó érzés volt az oldalán sétálni, nem zavart, hogy ennyire tekintélyes a mi köreinkben, ezt magának köszönhette.

A fiúkkal egy ideig kint táncoltunk, elvegyültünk a többiek között én pedig figyeltem, ahogyan a srácok próbálnak felszedni idősebb eliteket. Amikor meguntam ezeket a féleszűeket, bekopogtam az úrnőm irodájába, ahol két öltönyös pali ült vele szemben és láthatóan üzleteltek.

— Takarodjatok. Most! — éppen csak olyan halkan beszéltem, hogy meghallják. Kérdés nélkül felálltak és távoztak. Én is így gondoltam.

— Épp megbeszélésem volt velük nem zavar? — felháborodottan csap az asztalra, amire csak felhúzott szemöldökkel válaszolok.

— Leszarom. Apád fél óra múlva itt lesz. Addig még hivatalosan nem te vagy a főnök, szóval azonnal fogd be a szád, és ülj fel az asztalra! — utasítom neki.

Elpirulva engedelmeskedik, én pedig lassan közelíteni kezdek felé.

— Dolgoznom kell. — jelenti ki Lilybeth kislányos mosollyal.

Azért, amiért többször is visszaszólt, puszta kézzel szakítom a lába között szét a vékony nadrágrészt, csupasz puncija tündöklik előttem. Most jól elverem a szemtelenkedésért. Oldja meg a további munkát ruha nélkül. Jól tud rögtönözni.

Torkát megszorítom izomból, és ütéseket kezdek mérni a puncijára, ami csak úgy tocsog a verésem alatt, piroslik mindene.

— Rosszkor jöttem? — nyit be kopogás nélkül Scott, akit nem zavar, hogy épp a lányát verem el. Tudja, hogy az enyém és azt teszek vele, amit akarok. Ismeri ezt.

— Tedd le a kulcsot és húzz innen! Üdvözlöm anyát! — levegő híján vékony hangon cincog Lilybeth.

— Átadom.

Ez a nő, az enyém. Ezt már minden fontos és minden jelentéktelen ember pontosan tudja. Még csak a közelébe sem mer menni senki. A legszebb nő a földön...

—————————————————————

Pont úgy hozta a sors, hogy a születésnapomra ért véget a történet. Tudom, hogy sokan olvastátok még volna tovább, de én csak addig terveztem írni, amíg jöttek a gondolatok maguktól. Én úgy érzem teljesen kimaxoltam a történetet, beteljesedett jellemfejlődéseket tudtam Nektek megmutatni az én fantáziámmal!

Megígérhetem Nektek, hogy Dexter világa ennél is sötétebb lesz, tehát aki ezt szerette, annak a következő sztori a lelkébe fog vájni!

Puszillak Titeket, köszönöm, hogy vagytok!!!!