Attitűd | COMPLETED ✅

38.rész | Noah

  FIGYELEM!!! ERŐSZAKOS CSELEKEDETEKET ÁBRÁZOLÓ JELENETEK! SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

      Pont én vagyok az, akitől félne? Azt hittem ezt már legyőzte. Azt hittem megbízik annyira bennem, hogy csak akkor okozok neki testi fájdalmat, ha ő ezt élvezi. Ezek szerint rohadt nagyot tévedtem. Nem dugni jöttem hozzá, hanem beszélni.
Jó, eddig ha beszélni akartam vele, akkor tényleg dugás lett a vége, de ez azért egy csöppet más helyzet most. Nem hiszem el, hogy ezt csak én gondolom így.

— Nincs miről beszélnünk Noah, húzz el innen. — továbbra is köti az ebet a karóhoz.

— Ezt azért te sem gondolod teljesen komolyan. — közelebb próbálok lépni felé feltett kezekkel, de sikítani kezd.

— Jó, oké, itt maradok. — rögtön megállok, majd Margaret benyit és vizslatni kezd minket.

— Menj már innen a picsába Margaret! — hátrafordulok és rákiáltok.

— Ne merészelj így beszélni vele! Anya nyugalom, mindjárt elmegy innen.

Én most csak álmodok ugye? Úgy beszél, mintha itt sem lennék. Nagyon a közel járok ahhoz, hogy aki a környezetemben van, azt kinyírjam. Szerencséje van Margaretnek, hogy azonnal távozott.

— Szórakozol bazdmeg? Hahó? — integetek a szeme előtt, hogy vegyen már észre, de le se szarja a jelenlétemet.

— Most mit teszed itt magad, hogy érdekellek? Akkor nem voltam fontos, amikor Jessynek írogattál? Menj, most már szabad vagy. Nem érdekelsz. — bár hangján érezhető az ijedsége, de nem áll el a szerepétől.
Egy teljesen más helyzetben, egy teljesen más szituáció keretein belül nagyon örülnék a határozottságának, de most nem úgy áll a szénánk, hogy dicsérgetnem kéne.
Dühömben felkaptam az íróasztala mellől a székét és a falnak csaptam.
— Ahogy szeretnéd. Mindenki bűnhődni fog azért, hogy hamis dolgokat terjesztett neked. Te viszont.... Neked azért fogok szenvedést okozni, mert egy ilyen idegen számító suttyó kurvának hiszel, nem pedig nekem. — a számból egyre jobban ömlik a vér, Lilybeth szobájának padlószőnyegén már egy szabályos tócsa van.

Kiviharoztam a szobámból, ezzel fellöktem Margaretet, aki a fülét az ajtóra tapasztotta, hogy mindent hallhasson. Faszért van ma mindenki útba.

Noah :
Keressétek meg nekem kurva gyorsan azt a ribancot, meg O'Donnell-t.

Dexter :
Hallottam mi történt.

Gallagher :
Mi történt?

Dexter :
Jessy rossz infókat szivárogtatott ki...

Gallagher :
Nem féltette azt a nyamvadt életét?

Noah :
Nem eléggé.

Dexter :
Este lent lesznek a Red-be. Hozok muníciót, most szereztem frissen.

Noah:
Kösz.

Botladozva kimentem a lakásból köszönés nélkül, majd kiköptem a maradék vért a számból. Túlságosan lüktet az agyam ahhoz, hogy át tudjam gondolni mi is történt. Jobbnak látom, ha inkább elmegyek. Még egy utolsó pillantást vetek a betört ablakra és a szobából rettegve figyelő Lilybethre. Ez nem az a félelem, ami doppingként hat ránk. Ez gyűlölködő, keserű félelem. És nem hiszem el, hogy nekem ezt kell mondanom, de én vagyok az utolsó, aki erről egy picit is tehet.
     Nagyon eltúlozva és felnagyítva a helyzetet én vagyok jelenleg az áldozat.