Attitűd | COMPLETED ✅

1.rész | Noah

      —[...] Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. (Filippi 4,8)

     Egyébként testvéreim, leszophat mindenki, aki kitalálta, hogy a vasárnap délelőttöket a templomban kell tölteni. A világ legunalmasabb dolga egy ateistának.
Hosszú, unalmas, hideg... Bár apám dicséretre méltóan tud prédikálni, mégsem fogott meg soha ez a világ. Amiről tudományos szakdolgozat nincsen, az nem létezik. 

     Ez pont olyan, mintha az egyetemen azt tanítanák, hogy érzésre és a belső hangunkra hallgatva tárjuk fel a testeket műtét közben. Nem hiszek abban, hogy az Úr keze majd gyógyulást hoz a rákos megbetegedéssel szenvedők számára. Nagy faszt kell hinni. Akarni kell.
Nem mellesleg minden porcikám tiltakozik a kereszténység ellen, hiába próbálnak a szüleim születésem óta ebbe az irányba terelni.
      Talán a túlzó erőltetés hatott rám ellentétesen. Nem egy oltár mellett akarok megöregedni és örök hűséget fogadni a semminek.

Épp ezért kell mindenkinek hazudnom. Ez olyan természetes nálam, mint a vízfolyás. Néha magam is elhiszem, amit mondok.

      22 évesen szerintem fél torontót végigkeféltem már, a testem majdnem minden területét ellepik a tetoválások, egy két helyen pedig illetlen piercingem van. Minderről senki nem tud semmit, a barátnőmet kivéve. Jó, meg nagyjából 50 kurvát.
Egyetemi éveim megkezdése óta azért élek, hogy a farkam minden kívánságát teljesítse egy nő. Leszarom, hogy szőke, barna, alacsony vagy magas. Tudjon szopni, és nyissa a lábát, ha kell.
     A jelenlegi "barátnőm" Jessy pont ezt teszi, amikor csak kérem. Nem rég óta ismerem, és csak azért hívom őt a csajomnak, hogy ne zaklasson. Istenien szűk pinája van, és a szájával vallatni lehetne.

     A torontói egyetemre ösztöndíjjal vettek fel, sosem voltam hülyegyerek. Ezzel a szüleim félig voltak megelégelve, ők nem ezt az életet szánták nekem. De mindenhol van egy fekete bárány. Megfenyítettem őket, hogyha nem hagyják, hogy úgy éljek ahogy akarok, akkor elköltözöm és baszhatják, hogy az életben többet látnak.
Sikerült kompromisszumot kötni velük. Bár voltak kitételeik, de nem ugattak bele mindenbe.

      Csajokat sosem vittem fel a házunkba. Legtöbbször a lányokat vagy náluk, vagy a szabadban, vagy illegális helyen kúrtam, elég furán hangzott volna a szájukból a szüleim házában, hogy az isten bassza meg.
Illetve ha én nem lennék élő bizonyíték, akkor lemerném fogadni, hogy szüzek. Hogy lehet ilyen unalmasan élni...
Az élet tele van jobbnál- jobb pinákkal, drogokkal, lehetőségekkel.

...

     A misének végre vége, így elindultunk szokásosan haza, ilyenkor mindig fél órán belül az asztalon van az ebéd és mint a bolondok megfogjuk egymás kezét és egy értelmetlen imát mondunk közösen. Ha lekapcsolnánk a villanyt, és gyertyákat gyújtanánk olyan lenne, mintha megidéznénk a szellemeket, vagy épp egy kislány testét készülnénk feláldozni, majd elakarnánk fogyasztani. Szerencse, hogy dél van, így kevésbé morbid.

De ez ma más volt. Anya meg apa egyből a szobájukba mentek, és megkértek, hogy ne menjek sehova mindjárt visszajönnek. Hát azt azért nem gondoltam, hogy apám épp gerincre veri anyámat, de mindenesetre nem értettem.

— fiam. Sokat egyeztettünk az Úrral...— ezt nem hagyom, hogy végig mondja. — apa, ha nem beszélsz velem értelmesen, akkor azonnal itt hagylak titeket.
— elköltözöm édesanyádtól.— tér a lényegre rögtön apán, és hirtelen nem tudom mit kéne mondanom.
— hál istennek? — gondoltam bedobok egy poént, de sosem voltak jóarcok.
— nem szemtelenkedj. — szól anyám hűvösen rám.
— miért? Mi történt? Mi lesz?— nem fecsérlem tovább a szót feleslegesen, utálom a körítéseket.
— ehhez még gyerek vagy. Komoly döntéseket kell meghoznod.
— jó, igazából amúgy sem érdekelt a válaszotok. — dőltem a falnak keresztbe tett karokkal, a jobb lábamat a falnak támasztottam. Szeretem őket. De külön-külön sokkal elviselhetőbbek. Ha egy térben vannak isszák egymás ostoba szavait és csak a bibliából idéznek cseppet sem odaillő dolgokról.— miben kéne a döntésem?
— édesanyáddal vagy velem tartasz?— teszi fel apám az egymillió dolláros kérdést.
      Nehéz. Amúgy élhetnék már saját lábakon, és nem kéne rajuk élősködnöm, de az orvosi geci kemény. Dolgozni nem tudnék, ők meg a parasztvakításukból nem keresnek valami jól, hogy segítsenek. Nem vagyok a szavak embere, nem bírom a drámát, és ezt a szüleim pontosan tudták.

— apával megyek. A férfiak tartsanak össze.— igazából az volt az oka, hogy köztünk szorosabb a kapcsolat, amiről anyám tudott mindig is. Nem volt az a tipikus apa-fia kapcsolat, de jóval előrébb tartott,mint anyámmal.

Nem is kellett feleslegesen szót fecsérelni, anyám tudta, hogy szeretem ugyanúgy Őt is és attól még, hogy nem egy fedél alatt lakunk nem felejtem el ki ő.
Ezután egyeztettünk, hogy 2 napom van arra, hogy mindent összepakoljak és becsomagoljak.

Fura mód, egyikük sem tűnt szomorúnak.

...

— vigyázzatok magatokra kisfiam, és amikor tudsz látogass!— ad egy hatalmas csókot homlokomra anyám.— az Úr vigyázzon Rád.
— anya. Ezt megbeszéltük. Vigyázok én magamra. Jó? — mosolyodok el, pedig ritkán szoktam. Egy szakasz lezárul, és bár idáig egész jól bírtam ezt a drámát, most mégis kissé én is magam alatt voltam.

Apám is kihozta a csomagjait, megölelték egymást anyámmal, mintha csak egy nyaralásra mennénk ketten. Ez milyen elbaszott már? Én azokat a csajokat, akiket elbódítok vagy megszerzek ronggyá dugom, majd eltűnök a sűrű ködben.

— amúgy hol fogunk lakni? Igazán elárulhatnál valamit.— kérdezősködöm apámtól miután elindultunk aki azon ügyködik, hogy melyik szar komolyzenét rakja be a rádióba.
— egy nőnél. A neve Margaret Thompson. Megtisztelnél, ha normálisan viselkednél.— fújtat apám nehézkesen.
— bazdmeg fater új pina? Na ezt már nevezem. De ugye nem ez is egy szentfazék? — szalad ki a számom örömömben, és csak akkor realizálom mit mondtam, amikor hirtelen rám pillant és összehúzza a szemöldökét.
— ezt így soha többé. Tiszteletet várok el, ő egy remek asszony. Téged is fiának fog tekinteni, ahogy ezen a világon mindenkit. — nézi tovább újra az utat.
— remek.— megforgatom a szemeimet, és megpróbálom felfogni, hogy ugyanazt a nyomorék életet éljük majd, csak egy másik házban.
— van egy lánya, Lilynek hívják 18 éves gimnazista és...
— szűz még?— vágok megint tiszteletlenül apám szavaiba, de hát nem tud mit tenni. Tudja, hogy milyen vagyok. Fel sem idegesíti már magát.
— Noah. Utoljára szólok Rád. Vissza is mehetsz édesanyádhoz. Természetesen vallásos család, és Lily is az. Nem olyan balga , mint te. — nevetem el magam, hisz apám szájából ez elég durva káromkodásnak számít.

Az út csendesen telt, a dobhártyám beszakadt ettől a kritikán aluli zenétől.
      Szóval Lily és Margaret. El sem tudom képzelni mi fog rám várni. Egy idegesítő kiskurva hugi sosem hiányzott, és esély is kevés lett volna tekintve arra a tényre, hogy a szüleim egyszer szexelhettek véletlen és akkor létrejöttem én.

Nagyon remélem, hogy levegőnek néznek majd, és nem kell papás mamásat játszani velük, illetve nem kell kislányra vigyáznom, ha minden bizonnyal megszopatni nem fogom tudni...