Attitűd | COMPLETED ✅

8.rész | Noah

Felkell öltöztetnem és vissza kell vinnem a szobájába, amíg még nem késő. Ha elborul végleg az agyam, akkor egy életre megutál és elmond mindenkinek mindent. Viszont ha szép lassan vezetem be perverz világomba, ami láthatólag az övé is, akkor kérni, sőt követelni fogja hogy had ujjazza magát lucskosra a szemem láttára. Ki kell várnom a megfelelő pillanatot, és ez épp olyan fontos, mint a légzés-kontroll. Rettentő bizalom kell hozzá, megfelelő időzítés. Adok egy utolsó gyengéd csókot nedves puncijára, majd megnyalom a számat.
     Ölembe kapok, és átviszem a szobájába, aminek rózsaszín színűek a falai és mielőtt elhányom magam rádobom az ágyra, mint egy zsák rongyot. Be se takarom, had ébredjen fel arra, hogy fázik. És ami ennél is fontosabb, vagy tudja meg, hogy miattam ilyen kibaszott nedves.

     Nem sokkal éjfél után hallom, ahogy mozogni kell azt ágyában. Kint ülök és várok az ajtaja előtt, hogy ébredjen, ha esetleg a kloroformra rosszul reagálna. Remek.
Most már nyugodtan elmehetek aludni, ennek ma már úgy sem lesz meg a gyümölcse. Bár jobban belegondolva lehet bekamerázom a szobáját, amikor nem lesz itthon. Képes lettem volna fizetni a látványért, ha megláthatnám döbbent arcát.

Ahogy álomra hajtom a fejem rögtön el is alszom, elég régóta csak órákat tudok aludni, kezd kimerülni a testem.

Lilybeth gyengéd ütése ébreszt fel a mély alvásomból. Arcon vágott, és csupán azért ébredtem fel, mert megéreztem a jelenlétét.

— mi az istent műveltél? Ezt elmondom anyáéknak.

— miről beszélsz Lilybeth? — tettetem az ártatlant neki, nem vagyok olyan hülye, hogy leleplezzem minden titkom.
Újra arcon csap, ám megragadom törékeny csuklóját és magamra rántom. Elkezd hadonászni, de ő is tudja pontosan, hogy simán eltudom törni mindenét egy pillanat alatt.

— nem fogsz te beszélni senkinek. — kifeszített kézfejét erővel levonszolom a testünk közé és gyenge pontjához érintem azt.

— tudom, hogy letörölted magam miután felkeltél. Eláztál az izgalomtól. Lemerem fogadni, hogy újra benedvesedtél. — dörzsölöm kezét bugyiján keresztül, mire Lilybeth aprót sóhajt.
Zavarát nem tudná leplezni, elfordítja a fejét és úgy harciaskodik tovább. Elismerem tényleg van szufla benne.
Megragadom az állánál fogva a fejét és kényszerítem, hogy nézzen rám.

— nyisd ki a szemed. Nézz rám, és szegd meg a szabályaitokat. Mond, hogy nem élvezed. — Lilybeth összeszorítja szemeit, de nem hajlandó rám nézni. Hisz megmondtam neki. Ha észreveszem az alázatot rajta, levadászom. Csak még vele nem közöltem, hogy ígyis úgyis lefogom, leszarom mit gondol.

Kezét elengedem, fejét ellököm magamtól, aminek a hatására legurul az ágyról és a földre esik.

— és most takarodj ki. — utasítom. Az egy dolog, hogy én belépek a privát szférájába és elkábítom, hogy ne tudjon magáról. De erre én nem adtam engedély, és neki eszköze nincsen semmihez.

Lilybeth sírva rohan ki a szobámból, hangosan bebassza maga mögött az ajtó, és kulcsra zárja. Mindent hallok, mivel szobája közvetlen az enyém mellett van. Vékony gipszkarton falak vannak, azt is áthallom, ahogy esténként szuszog.
Kinyitja az ablakát, kell neki a friss levegő. Megértem. Az első ilyen élményemnél nekem is kellett, pedig az teljesen más volt, mint ez.

Fú, de felbaszta az agyam. Engedély nélkül belépett a szobámba úgy, hogy tisztában sincs azzal a ténnyel, hogy simán kinyírhatnám. Megértem, hogy az én helyzetem ugyanolyan, mint az övé, de itt egyedül én irányítok.
     Felborította az egyensúlyomat, és szánt szándékkal megütött. Mi ez ha nem szemtelenség? Arra már nem is akarom felhívni a figyelmét, hogy amit tesz, az teljes mértékben helytelen. Tökéletesen szabad lesz, amint lemond arról, hogy ő is irányíthat.

     Ennek az estének már lőttek. Aludni úgy sem fogok, ahhoz még ingerült vagyok hiába szívtam el legalább 4 szál cigit, valahogy le kell vezetnem a feszültséget és össze kéne kötnöm a kellemeset a hasznossal.
Rá akarok vezetni őt, hogy amit érez az nem baj. És ezt rajta kívül senki sem látja. Éreztem, amikor a kezét hozzáérintettem a pinájához, hogy csúszik, mintha olajos lenne. Az a kis sóhaj, ami elhagyta gyönyörű ajkait istenem, az valami mennyei volt. Egyre több ilyen faszság cikázik az agyamban. Ez elég nagy gond.
     És ahogy egyre többet gondolok rá és a tiszteletlenségére , kezd megkeményedni a farkam. Hosszútávon ez a vérkeringésemre nézve nagyon káros.
Már évek óta nem volt arra példa, hogy magamhoz kelljen nyúlnom, Jessy és pár kiütött ribanc megtette nekem, amit csak akartam.

      De most muszáj leszek könnyíteni magamon, ugyanis Jess a közelemben sincs, és nem is akarom hogy itt legyen.
Kiszabadítom kőkemény merevedésemet a nadrágomból és elkezdtem épp annyira hangosan lihegni Lilybeth nevét, hogy ő is meghallja. Ki fogom még ma nála verni a biztosítékot. Tudom, hogy nem egy perverznek néz, bár az vagyok. Megszállottan az vagyok.
     Bármennyire is takargatni próbálja szüziességét, egy 18 éves kislánynak rohadtul imponál az, hogy egy idősebb férfi szépnek látja és kívánatosnak. Az első szexuális élménye, egy nem közös megegyezésen alapuló erőszakos cselekedet. Ezek után, ha valaki virágot akar neki vinni és figyelmes lesz vele, az nem fog kelleni neki. Bár erre nem kerülhet sor, hacsak az illető tud hangszálak és végtagok nélkül élni.

     Lilybeth csendesen tűri, ahogy hallhatóan róla fantáziálok. Ha nem izgattam volna fel már ezelőtt, sunyiba hívta volna már anyját, hogy baj van.
De ez a velejéig romlott csitri ezt élvezi, csak minden erejével azon van, hogy leplezze. Én pedig azon, hogy meggyőzzem, előttem nincs szükség szentírásra, a szín tiszta igazságra van szükségem és arra, hogy a minél alázatosabb legyen.
     Mielőtt a tenyerembe élveztem volna, halk kopogást hallok az ajtómon. Nagyszerű. Azonnal leállok. Pedig már tényleg kezdek szédülni...

Lilybeth félőn nyit be az ajtómon, mikor engedély adok rá. Mégegyszer nem nyit be engedély nélkül. Hamar tanul...

— mit akarsz tőlem? Miért jó ez neked? — könnyeitől vörös szemeivel bánatosan néz rám.

— azért jó, mert neked jó. És azt akarom, hogy éld át, amire szükséged van. Hogy ne álltasd többé magad azzal a faszsággal, ami nem létezik, és ami elveszi tőled mind azt, ami meg van benned. — ritka alkalmak egyike, amikor a szavaim igazak.

— bántani fogsz?

— igen. De csak azért, mert te is ezt szeretnéd.
— állok fel az ágyamról és megállok tőle minimum 1 méterre. Nagyon fontos a fokozott közelítés.

— mikor fogok végre nem félni tőled? — teszi keresztbe lábait, igyekszik a nyomást enyhíteni. Első jel.

— nem érted Lilybeth. Mindig is félni fogsz tőlem. — mosolyodok el kellemesen.

— szerelmes leszek? Szeretni foglak? — visszatartja a levegőt. Második jel.

— soha. És most vedd le a pizsamádat, és menj be a fürdőbe.

Először a saját maga gyönyörével kell tisztában lenni, ez kihagyhatatlan. És én hálás vagyok azért, hogy ezt most végig fogom nézni. Az elejétől a kibaszott végéig...

Sziasztok! Továbbra is várom kíméletlen véleményeiteket, ha sok ha kevés legyen bármi, számítok Rátok ❤️