Attitűd | COMPLETED ✅

10.rész | Lily

     Remegő lábakkal mentem ki a fürdőből. Anyáék hol az istenbe vannak ilyenkor? Mostanában olyan sokszor egyedül hagynak ezzel a fiúval. Nem tartanak tőle? Hogy bízhatnak meg ennyire vakon egy emberbe?
Nem is bosszantom magam feleslegesen fel. Csapzott hajamat felül kontyba fogom, felveszem a szokásos fehér felsőmet egy szaggatott farmerral. Átlagos megint csak.

— Lilyke hallom együtt laksz Noah Lewis-val. Nehogy megkúrjon álmodba szűzike. — kiáltja utánam a folyosón egy csapat csaj, vezérük Jessy Anderson. A suli legmenőbb csaja, minden pasi álma. Bár csak fele ekkora hírnevem lenne.
     Elengedem fülem mellett a szokásosnak számított beszólásokat, majd elindulok a tanterem felé.

Nagy nehezen véget ér a nap, meglepő módon mostanában egész sokat jönnek oda hozzám megkérdezni, milyen Noah-val együtt élni. Kíméletlen. De azért mégsem árulhatom el senkinek ugye, na meg persze nem is akarom. Nem miattuk, vagy miatta, hanem magam miatt. Jó nekem ez így, meghúzódni mindenki háta mögött...

Az iskola előtt anyám már vár rám, látom az autóját. Odasietek hozzá, bepattanok mellé jókedvűen, mivel péntek van.

— édesem, Johnnal nem leszünk itthon hétvégén. Adok neked pénzt ennivalóra. Nem gond? Meglesztek? — meglesztek. Persze, hogy Noah-ra gondolt. Szeretem anyut is meg John bácsit is, nem akarom elrontani a kedvüket, elvégre is 18 éves vagyok.

— anya minden rendben? Mostanában nagyon sokat vagytok távol. Ugye nem fogtok elhagyni? — nézek bociszemmel anyámra, aki szemeivel megnyugtatni próbál. Ez szokatlan most nagyon, de ráfogom arra, hogy semmit nem aludtam és képzelődöm.

— persze. Semmi baj. Dolgunk van, fontos elintézni valónk, de amint lehetőségem lesz, beavatlak mindenbe. — ismét furcsán vigasztaló a tekintete.

— rendben anya, érezzétek jól magatokat. Mikor indultok?

— amint hazavittelek már indulunk is. Vasárnap este jövünk!

...

     Leparkolt anyám a ház elé, az autót le sem állította. Helyemre John bácsi ült be, akinek illedelmesen köszöntem és elindultak.

Elveszettnek érzem magam. Volt már, hogy egy-egy napra elmentek, de egész hétvégére még sosem. Vajon mennyire bíznak meg Noah-ban?
Igyekeztem észrevétlen maradni, úgy tudom ő még az egyetemen van, de sosem lehet tudni.
Mivel nem érkezik semmiféle jel afelől, hogy itthon lenne, így kissé megnyugodva rendelek magamnak vacsorát. Nem ártana megtanulnom főzni... ha egyszer férjhez adnak meg kell tanulnom, nem maradhatok szégyenbe. Már pedig tudom, hogy férjhez fognak adni, ahogyan azt is, hogy kihez. Ez egy dogma nálunk.

Hallom, ahogyan hangosan becsapódik a bejárati ajtó és minden bizonnyal Noah lép be az ajtón, de nincsen egyedül. Amúgy sem terveztem volna kimenni, de így meg pláne nem fogok. Jessy talán a barátnője? Hogyan képes ide hozni azok után, ami tegnap történt? Pofátlanság.

Nem tagadom, illetlenség amire készülök, de most próbálok elvonatkoztatni attól, hogy vele kapcsolatban lassan majdnem minden szabályt felborítok. Magam alatt vágom a fát miatta.

— ugye te most szórakozol velem? — próbálok hallgatózni és elsőként Jessy hangját hallom meg.

— úgy nézek ki? — válaszol lekezelően Noah.

— ki az? hogy hívják? — Noah erre a kérdésre csak hangosan felnevet.

— nehogy már elhitt magadról, hogy csak azért mert bármikor szétnyitod a lábad és leszopsz amikor csak akarom, azért nem unhatok rád. — Noah kegyetlenül beszél Jessyvel.

— ugye tudod, hogy ha megtudom neki annyi? Cindy az? vagy talán Emily? azt is kinézem belőled, hogy azt a kis szűz kurvát fűzöd.- gondolom itt rólam van szó. — úgy sem lesz a tiéd, te beképzelt faszkalap. Lilykének már a pletykák szerint megvan a kiválasztott férje, gondolod egy ilyen senkiházi, mint te ezt befolyásolhatod? — a szívem a torkomban dobogott, pedig csak találgatott, mégis fején találta a szöget.

Egy tompa csattanást hallok és Noah-t, ahogyan hangosan üvölt.

— neked nem mindegy? Értéktelen elhasználódott ribanc vagy. — áúcs. ez nekem fájt.

Most egy sokkal felismerhetőbb csattanást hallok, ez egyértelműen pofon volt. Már csak abban reménykedtem, hogy nem Jessy kapta.

Megelégeltem ezt az embertelen mocskolódást, beraktam a fülesemet és elindítottam White Town Your Woman című számát, leültem a laptopom elé, ami pont az ablakom alatt helyezkedett el, és kinyitottam azt, hogy engedjek be egy kis levegőt.

Szeretem ezt az érzést, áramlik a friss levegő az arcomba, miközben egy klasszikus pop zenét hallgatok és lazítok. Kicsit eltereli a gondolataimat, a mostanság kialakult helyzetről. A friss szellőn beérkezik egy kellemetlen orrfacsaró szag, egyből felismerem. Az osztálykiránduláson a srácok körül mindig ilyen szag van. Ez fű. Megforgatom szemeimet, és tovább olvasok egy tanulmányt a növényekről.

Rázom a fejem előre-hátra, ritmusosan dobolok a lábammal, amikor egy forró kéz megérinti a vállaimat masszírozó fogásban.

Egyből felpattanok, ledobom a fülesemet a földre és próbálkozom nem szörnyet halni.

— te nem tanultál meg kopogni?— nézek rá kérdően kezeimet az égbe emelem.

— kopogtam. — néz vissza rám olyan természetes arccal, mintha normális, hogy annak ellenére is bejött, hogy nem engedtem meg neki.

— jól vagy? — nyögöm ki elsőként ami eszembe jut.

— mi bajom lenne? —vonja fel egyik szemöldökét Noah.

— hát hallottam Jessyt és.... mindegy.

— folytasd csak Lilybeth.

— ugye nem bántottad Jessyt? — kérdezem meg félve.

Noah szája szélére egy apró mosoly ült ki. Nagyon jól áll neki, nem értem miért nem mosolyog többet. Nagy levegő. Benntart.

— úgy néz ki az arcom, mintha én ütöttem volna? —gúnyolódik, mivel fél óra elteltével is egy nagy piros folt van jobb arca közepén. — még valami?

Tudom mire érti, viszont azt nem értem, hogy miért akarom elmondani neki. Miért érzem, hogy hazudok neki?

— igaza van. Ez kiskoromban már eldőlt. —hajtom le a fejemet szégyenkezve. Noah ökölbe szorítja a kezét, majd hirtelen kiengedi.

— nézz rám Lilybeth. — áll meg közvetlen előttem Noah és még így is lehajol hozzám. Nem a legmagasabb férfi, aki valaha láttam, de tőlem nagyjából másfél fejjel így is magasabb. Szokásos hosszú ujjú pólója rásimul izmos testére, kezén az erek a fehér anyag alól még jobban látszódnak.

— bízol bennem Lilybeth ? — kérdezi meg másodjára.

— nem. — a válaszom ugyanaz, bármennyire érzem, hogy Noah pajzsként óvna bármitől. De mivan ha tévedek?

Elmosolyodik makacsságomon. Nem gondolnám, hogy ha visszamosolyognék rá, amit nehézkesen tartok vissza, akkor meggyőzőm a válaszommal. Még egyszer. Levegő be. Benntart.

— mutatni szeretnék valamit, de nem akarlak megint kiütni. A kloroform rettentő káros az egészségre Lilybeth. De ha nem hagysz más választást, akkor muszáj leszek.

— azt mondtad bízol bennem. Honnan kéne tudnom, hogy én is bízhatok benned? Hiszen azt mondtad félni fogok tőled. — nézek mélyen elsötétedett szemeibe.

— ha nem bíznék benned, akkor nem tennék veled olyasmit, amiért simán börtönbe mehetek és még idő előtt elveszíthetném a diplomámat. Nem a félelem miatt nem bízol bennem, ennek semmi köze ehhez az érzéshez. — vajon miért érzem, hogy őszinte? ennyire jó színész lenne, vagy csak szimplán vakon megbízik bennem ennyire? Abban viszont igaza volt, hogy nem köptem a szüleinknek, pedig megtehettem volna.

Noah Lewis játszadozni akar velem és próbára akar tenni...