Attitűd | COMPLETED ✅

19.rész | Noah

     Miután kiosztottam apámat, intéztem egy gyors hívást.

— Gallagher, megvan még a szabad szoba nálatok?

— persze, Dexter ott szokta kúrni a csajokat, de azon kívül nincs használatban.

— egy óra és ott vagyok, majd mesélek.

     A leglogikusabb döntés ez volt. Jobban belegondolva nem is értettem, hogy miért nem laktam idáig velük. Mondjuk nem igazán szerencsés minket hármunkat egy feléd alatt összezárva tartani, és talán az is benne lett volna a pakliban, hogy torontó összes fiatal nőjét orgiákba fogjuk. Most viszont a felállás más.

Tudtam, hogy Lilybeth egyből rohanni fog hozzám, bántó őszinteséggel akarja elmondani, hogy ő nem tehet semmiről és tisztára mossa magát. Igaza van, ezzel tisztában vagyok én is. De pont ő nem fog visszatartani. Ugyan szavakkal nem akarom bántani, de azt sem érdemli, hogy ezért egyenesen a szemébe hazudjak.

— most hova mész? — megszeppenve áll az ajtóban és érdeklődően keresi a tekintetemet.

— ettől a diliháztól jó messze. — jobbnak látom, ha most rá sem nézek.

— és mi lesz velünk?

Hhhh. Levegő ki, és benntart.

— hogy érted azt, hogy velünk? Azért mert egyszer megdugtalak azt hiszed ez nekem többet jelentett? Csak csatlakoztál a többihez, mondtam, hogy ebbe többet ne gondolj bele. — elég szar ezt fapofával végig mondani, de muszáj.
Szemei úgy cikázták a hátamat, féltem, hogy kiesik szegénynek.

      Nagy nehezen megfordultam, és készültem a végső nagy csapásra.

— tudod, hogy nem téged akarlak bántani. Nem tehetsz arról, hogy körülötted mindenki egy faszkalap. Viszont én tehetek ellene.

Felírom a kezére egy tollal a telefonszámom, majd kitessékelem a szobámból, hogy tudjak pakolni.
Lilybeth úgy tűnik el az aurámból, mintha nem is létezett volna.

...

2 héttel később

— Gallagher, szólj már Dexternek, hogy nyisson ablakot ha szív, meg lehet idebent fulladni.

— szóljon a faszom, ingyen cucc.

Nagyon jó a srácokkal lakni, de azért össze kell súrlódnunk. Leginkább nekem kellett hozzájuk igazodni.
Lilybeth rengetegszer jelentkezett. Irdalmatlan sok sms-t küldött nekem, hol vidám volt, hol szomorú, hol bánatos, hol elfogadó.
1 hete nem keresett, aminek örülök.
Az viszont egy cseppet sem nyugtat meg, hogy nekem egy pillanatra sem megy ki a fejemből. Nem különösebben az érdekel, hogy milyen űrt hagytam benne, hanem hogy ő nem ilyen életet akar élni, mégis elhitette magával meg az anyja is telebeszélte a fejét, hogy így kell élnie. Na meg persze kibaszottul hiányzik a puncija. Belemártanám magam úgy, hogy belefulladjak.

     A felszerelt kamerákon sokszor meglestem, hogy mit csinál. Többször próbált maszturbálni, olyan esetlen volt, látszik, hogy kell valaki, aki irányítsa közben, hogy mit csináljon. Szívesen felhívtam volna, de ez maradjon meg nekem. Nem akarom, hogy megtudja, hogy titokban látom majdnem minden apró mozdulatát.
Egyszer volt sikeres az akciója, azt is egy véletlen okozta, amikor a combja közé tette a zuhanyfejet, hogy megtudja mosni magát, figyelmetlenül a csiklójával szembe fordította a zuhanyrózsát, és amint az erős vízsugár hozzáért megijedt az érzéstől. Rettentő aranyos volt, úgy nézett körbe-körbe, mintha valaki figyelné, majd felvette a földről és céltudatosan odairányította. Órákig tudtam volna nézni, de csak 5 percig tudtam, mert elélvezett. Kicsi tündérkém...

      A fülembe jutott, hogy mostanában elkezdett bulizni járni, az osztálya nyitott kissé felé. Azt is tudtam, hogy miattam keresték a társaságát, de hát nem érdekes a cél szentesíti az eszközt.
      Jessy Paulnak mindent elárul, csak hogy szándékosan a fülembe jusson minden infó. Féltékennyé akarnak tenni, pedig nem is sejtik, hogy ezzel csupán nekem kedveznek. Ostobák.
Ma elvileg egy elég nagyszabású buli lesz a Sex and Drogs pub-ba, a neve elég megtévesztő, mert a hely amúgy kutyaszar. Meglátogathattam volna őket a fiúkkal, de ez nekünk tényleg csak babazsúr.

Az éjszaka közepén megcsörrent a telefonom.

Lilybeth Thompson :
Akkora egy béna buzi vagy. Kösz, hogy megmutattad milyen jó dugni. Legalább 3 emberrel voltam már azóta.

Hazug. Nem idegesítem rajta magam, megpróbálok aludni.

Lilybeth Thompson :
Menj a picsába, nem is tudtál rendesen megdugni.

Aranyos, amikor ilyen kis méregzsák. Nem tudom mit gondol, ha nem járnék az eszébe, akkor nem irkálna, erre nem gondol?

Lilybeth Thompson :
Szerencsére nem látszódik a neved rajtam, jó dolog az alapozó.

Aha... persze... meg a nagy faszt. Megmutatom én neki mindjárt, hogy mit kell eltakargatni. Beleégetem a kibaszott bőrébe a kibaszott nevemet. Na azt majd takargathatja...
     Oké, az alvás projectnek annyi, felveszek egy zöld zsebes lezser nadrágot egy fehér rövidujjas pólóval, felülre húzok egy fekete bőrdzsekit és útnak indulok. Micsoda szerencse, hogy ma este nem ittam egy kortyot sem. Lilybeth viszont valószínűleg annál többet.

Nagyjából fél óra múlva már a szórakozóhelyen voltam, ahol durva heringparti volt. Vibráló fények mindenfelé, szűk sötét folyosók vezettek egy-egy terembe, ahol különböző stílusú zenéket játszott valami ismeretlen dj. Az összes termet végig jártam, de sehol nincs. Hol a faszomba bujkál? Ha megtalálom a hajánál fogva rángatom haza.
     A magas földszinten kevesebben állnak, ez a VIP szektor, ahova szerencsémre beengedtek hiszen nagyon jóba vagyok az itteni biztonságiakkal. Mindenfelé kurvák táncolnak rudakon, néhány csávó egy kiütött ribanc segglyukából szívja a kokaint, páran pedig szoptatnak. Ez az én világom, de most nem ezért jöttem ide.

A pultnál egy csapat lányt véltem felfedezni, ahonnan Lilybeth úgy kitündököl, mintha megvilágítaná valaki. Nagyon beolvadt a csapatba, ez melegséggel tölti el a szívem mélyét. Az viszont már kevésbé, hogy egy idióta a derekát fogdossa és nyomul rá. Telibebaszom az anyját annak a féregnek, aki nem tudja, hogy ő az enyém.
     Küldök inkább egy sms-t neki.

Noah Lewis :
Szia Tündérkém, miért engeded, hogy fogdossanak?

Lilybeth megnézi a telefonját és vadul keresni kezd, nagyon zaklatott látszólag.

Lilybeth Thompson :
Hol vagy? Nem mersz a szemem elé kerülni?

Noah Lewis :
Ó dehogynem. De még egy kicsit élvezem a műsort.

Zsebre teszem a telefonomat, és nézem, ahogy tönkreteszem az estéjét. Ide-oda jár édes kis feje, próbál megkeresni, miközben nagyot kortyol a poharába, aztán leteszi a pultra és ismét keresni kezd.
     Akkor eredtem csak utamnak, miután láttam, hogy az az idióta valószínűleg Ginát tett az italába.

Sietősen közeledtem feléjük, és amikor a fickó mögött megálltam, beleszúrtam a combjába hirtelen mozdulattal egy jó nagy adag zopiclont, hogy biztosan reggelig alukáljon ez a fasz. Pillanatokkal később eldől oldalra, mint egy rohadtnád, és ott állok Lilybeth előtt.
     Gyönyörű. Meseszép. Péppé tudnám verni.

— azt hiszem újra elkell magyaráznom neked, hogy mik a szabályok Tündérkém...

— azt hiszem...