Attitűd | COMPLETED ✅

47.rész | Noah

FIGYELMEZTETÉS! ERŐSZAKOS CSELEKEDETEKET, BÁNTALMAZÁST TARTALMAZÓ JELENET!!!

— Fú de szarul néztek ki. — a csürhe ugyanúgy van, ahogy hagytam őket. Még nem állnak készen éhen halni, illetve szomjan halni sem.

— Menj a kurva anyádba Lewis! — O'Donnell veti nekem erőtlenül a szavakat.

— Nyugalom! Nem balhézni jöttem. Az a szar él még? — biccentek fejemmel Will-re.

— őőő. — nyöszörög Will artikulátlanul.

— Kösz a semmit srácok. — fordítom vissza a tekintetemet a többiekre. — Jó hírekkel jöttem. Ti ma elmehettek. De figyelmeztetlek titeket. Egy szó, és megetetem veletek a nyelvetek, és levágom a végtagjaitokat. Szép lassan elvérezni rosszabb, mint éhen halni. — közel lépek hozzájuk és eloldozom őket. Futásnak indulnának, de az izmaik elgyengültek így csak botladoznak. Vissza se néznek és tudom, hogy ez így is lesz.

— Gyere barátom, segítek felkelni! — nyújtom ki a kezem Will-nek, aki harmat gyengén belekapaszkodik.
Úgy fest eléggé elfertőződött a sebe, nagy fájdalmai vannak. Szuper.
Amint felrántom álló helyzetbe felültetem az asztalra, fejét a vállamnak nyomja, nehézkesen kap levegőt. Minden bizonnyal pár perc múlva meghal, de azelőtt beszélgetek vele egy kicsit.

— Szóval Will. Mennyit fizettek neked a lányért?

— Nnem. Eemlékszem ppontosan. Ssokat. — bízik benne, hogy segíteni akarok rajta.

— Miért vállaltad el? Tudod, hogy ezt büntetik?

— Tte ssem vvagy jobb.

— Ó, dehogynem. Én azért foglak kinyírni, mert eljátszottál a gondolattal, hogy bántasz egy ártatlan lányt. A világ már is egy szebb hely lett egy jó ügyért. Ennyi áldozatot vállalni kell.

— Íígy jjárt.

— Ahogyan te is.

Felhúzok egy gumikesztyűt a kezemre és előveszek egy kést, amit még otthonról hoztam el magammal. Azt azért illik tudni, hogy ezen a helyen történtek már viszonylag durva dolgok. Egészen pontosan csináltunk már durva dolgokat. A fémasztal rejtett fiókjában rejtőzik egy rozsdás fűrész, azt is előveszem és Will mellé helyezem le.

— Menj a kurva anyádba. — hablatyolja, majd egy jól irányzott ütés kíséretében arcon csap, ami nem is fájt volna, ha nem a buzi gyűrűjével talál el. Újra felszakad a sebem az arcomon, csíp, mint a picsa.

— Pedig nem akartalak megölni. De te úgy látom nem tanulsz a hibáidból. Visszaküldelek a gazdáidhoz. — a nyílt hasi sebére célzok a késsel, és ezúttal figyelek arra, hogy ne ússza meg. Alaposan megforgatom benne a fegyvert és hagyom, hogy az életet a vállamon lehelje ki magából.
Letépem róla a nadrágját, és lefűrészelem a petyhüdt farkát.

— Dean, haver ezt akkor intézd már el. — amint elhagytam a szobát, megbeszéltem vele a részleteket és sietősen távoztam.

Igyekeznem kell, ugyanis mát visszamennék Lilybeth-hez és letudnám már ezt a piszkos melót.

...