Attitűd | COMPLETED ✅

7.rész | Noah

Igazából nem akarom tovább áltatni magam. Hazudni meg főleg nem akarom azt, hogy ez a lány nem érdekel engem. Ez a küzdés a vonzalma ellen teljesen beindít. Az meg, hogy a felélem minden bizonnyal izgalomba hozza bármennyire is tiltakozik ezellen, mivel a kis bugyuta vallása ezt kifejezetten ellenzi, ez a legszebb ebben az egészben. Tökéletes.

Irányítani akarom és dominálni. Beleakadok férkőzni minden egyes gondolatában, megakadom neki mutatni az összes lehető módon milyen érzés az érzéseinek élni. És hogy ezt kibaszottul nem kell szégyellnie. Akarom, hogy én legyek neki az első minden téren és végleg elfelejtse azt az ideológiát, amit magába kialakított. Ostobaság minden ami a fejébe van, átkell vegye ennek a helyét, hogy felfedezze a teste minden egyes apró zugát, amivel a világegyetem legszebb dolgát felfedezheti, a gyönyört. Váljon a függőségévé, akarja a vesztét és végül dögöljön bele a saját undorító elméjébe. Számomra ez sokkal szebb, mint a külsőség. Ez a fellángolás hátulról támad és felemészti mindét, átveszi a tiszta elméje felett az uralmat. Viszont minden mást én fogok uralni.
Birtokolni fogom teste minden szegletét, ahol csak tudom megjelölöm őt a világ számára, míg a végén csak a nevemet lesz képes üvölteni a fájdalomtól. Tökéletesen tartja a levegőt vissza. Csak a hülye nem látja, hogy ez izgatja. És végre az életben először hasznosíthatom minden egyes tudásomat, amit az emberi testről tudok.

...

Pár napja kerülöm Lilybethet, had higgye azt, hogy már nem áll feltett szándékomban basztatni őt. Ma este megint egyedül leszünk, apámék a pár nap alatt tényleg elhitték, hogy nem akarom bántani őt, így nyugodtan itthon mernek minket hagyni. Pedig nem akarok semmi mást, de olyan kurva könnyű manipulálni az embereket. Lilybeth nemsokára megtudja, hogy bennem kell bíznia, és amint ez megvalósul nem fog másra vágyni, minthogy a nap 24 órájából amennyiszer csak kívánja megbasszam, én pedig örömmel állok a legapróbb kívánságai elé.
Akár egy üzlet. Én adok, ő ad, így egy tökéletes szimbiózis jön majd létre. Sosem hittem, hogy egyszer ilyen faszság hagyja el a számat, de isten áldja az eget, hogy ez a lány még szűz. Még kislány. Nemsokára a kurvám lesz.

Lilybeth ártatlanul járkál a lakásban fel-alá, mint a Bolygóhollandi, teljesen belefeledkezett abba, hogy nincsen itthon imádott anyja.
Pizsamával a kezében battyog a fürdőszoba felé, nem meglepő módon sehova sem készül, csak aludni. Kicsit segítek neki ebben.
     Megengedi a vizet, hallgatózom, hogy mikor zárja el a csapot. Leveszem a felsőmet, csak hogy némileg egyenrangúnak érezze magát. Úgy sem lesz az, de a kölcsönös bizalom, kölcsönös tiszteleten alapszik, ami felett nem hunyhatok szemet. Ez egy játék, amiben minden félnek be kell tartania a szabályokat történjen bármi. Szaggatott farmerom farzsebébe bújtatom a kezem, és benyitok. Az ajtó nincs bezárva. Amatőr...

— atya isten, mit művelsz? Nem látod, hogy foglalt? — próbálja még jobban takargatni magát kellemetlenül.

— dehogynem. — amint rám pillant a tükörből eláll a szava. Felső testem minden egyes kis négyzetcentiméterét tetoválások sokasága borítja egészen a nyakamig. Idézetek, portrék, szimbólumok. Elszörnyed a látványtól, ez kényszeres mosolygást csal elő belőlem. Közelebb lépek felé, és látom szemeiben a vágyat, hogy megérinthessen. Lilybeth a rögeszmémmé vált. Arca kipirul, mellkasa szabályosan és ütemesen mozog.

— először és utoljára van lehetőséged válaszolni. Ha megfutamodsz, veszítesz. Mond Lilybeth, féled-e a halált? – lépek lassan de fokozatosan közelebb felé, míg végül mellkasom vizes hátához ér.

— nem félem. — lihegi a tükörbe formás ajkaival.
     Tényleg tűzről pattant. Belehazudik a szemembe annak érdekében, hogy az igazságról ne rántsa le a leplet. Remegő kezeivel a mosdó szélét támasztja, majd mielőtt megfordulna előveszem a kloroformmal átitatott rongyot, ami idáig a kezemben volt és az arcára nyomom. Ez egy nagyon fontos lépés. Egyrészt a műveletet frissen kell végre hajtani, mivel az anyag meglehetősen illékony, másrészt ha túl sok ideig marad szabad levegőn a hatásfoka gyengül, harmadrészt a levegőből kiszivárgó hatóanyag miatt a saját csapdámba is eshetek.

     Kezeivel erősen próbál küzdeni, szemei égnek a félelemtől. Ezen a ponton nagyon fontos megtartani az egyensúlyt, ami a félelem és a gyűlölet határán táncol. Egy rossz mozdulat véglegesen átbillenthet mindent a rossz irányba. Nem kell sok, ugyanis 3-4 másodperc csupán elég is ahhoz, hogy mély álomba szenderüljön.
       Teste elveszíti erejét, lába kicsúszik a talaj alól. Elejtem a rongyot, felkapom őt az ölembe és elhagyom a helységet, mielőtt elvesztem a látásom. Szép kis baleset lenne...

     Pehelykönnyű súlyát nem nehéz tartani, feje a vállamon pihen. Gyönyörű látvány.
Óvatosan az ágyamra helyezem, nem csinálok vele semmit sem. Csak nézni akarom és magamba inni ennek a csodának a látványát. A
Vérnyomása lezuhant, pulzusa alacsony, légzése lelassult.  Pont, mint aki alszik.

Kicsavarom őt törülközőjéből, és a látványa melegséggel tölt el. Érintetlen bőre akár a selyemé, haja úgy terül szét a párnámon, mintha tócsa lenne. Kipirosodott arca továbbra is tündököl. Puncija borostás, tehát ápolja, de nem törődik vele sokat, szőre kissé kunkorodik.
      Nem akarom őt bántani, egyszerűen csak felakartam őt fedezni, úgy hogy ne legyenek gátlásai és kétségei afelől, hogy gyönyörű. Ez viszont biztosan nem sikerült volna, ha ébren lenne. Így is több helyen sikerült megkarmolnia.
Szeme sarkában észreveszem, hogy egy könnycsepp gördül le. Hagyom, had száradjon rá. Emlékezni fog mindenre, ami elalvása előtt volt.
      Csinálok róla pár fotó, ha esetleg nem hinné el amit tapasztal reggel és netán újabb ellenségeskedésbe kezdene, amit most kivételesen meg is értenék.

Ujjamat végighúzom érintetlen punciján és bár azt akarom, hogy ő maga legyen az első, aki hozzáér teljes egészében, de az első érzés az enyém. Meg kell nyalnom, éreznem kell az ízét. Ha ez egy drog? Hát akkor haljak bele.

     Szavaival és tetteivel abszolút a tudatomra akarja adni, hogy ki nem állhat és bizonyítani akarja ártatlanságát, viszont az elme és a testreakciók olyan kötésben állnak egymással, amik megtagadnak minden hamis kijelentést. Lilybeth szűz kis punciján megcsillan a nedve. Felmordulok abba, hogy itt és most azonnal nem baszhatom őt meg, és nem gyalázhatom meg minden lehetséges módon. Ez idő, és mindent elfogok követni annak érdekében, hogy könyörögjön nekem. Ha lassan fogom elérni a célom, azt sem fogom bánni, de egy biztos.
Lilybeth az enyém és senki másé. Ha ezért ölnöm kell, akkor megteszem.

Többé nem érhet hozzá senki, sorsa eldőlt és ezellen nem fog tudni és nem is akar majd semmit tenni.
Ó, drága Lilybeth...

Sziasztok! Elkezdtünk a lényegre térni, így felhívnám mindenki figyelmét, hogy aki ezt a fajta perverziót nem bírja, az inkább ne olvasson tovább!!! A többieknek jó borzongást 😘😰