Attitűd | COMPLETED ✅

43.rész | Lily

      Most már számomra teljesen bebizonyosodott az a tény, hogy Noah teljesen zakkant. Szó szerint elment az esze.
Nekem senki ne próbálja megmagyarázni, hogy normálisnak tekintendő az, hogy amikor anyámmal beszélek kényszerből, akkor irdatlanul megkefél egy telefonnal? Ennék már csak tényleg az a lehetetlenebb, hogy ezt mocskosul élvezem és adom alá a lovat. Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek vele kapcsolatban. Ez túlmutat egy átlagos, hagyományos szerelmen már az elejétől kezdve, és meggyőződésem, hogy ez már nem is az a fajta mérgező kapcsolat, amiről a szakirodalmak beszámolnak. Itt már arról van szó, hogy szerintem egyikünknek sem menne a másik nélkül semmi. Kezdetét vette egy olyan élet, ahol egymás számára annyira nélkülözhetetlenekké váltunk, hogyha a másik nincsen a közvetlen közelünkben, akkor szorongás tör ránk. Ez nagyon fura érzés, és biztosan állítom, hogy ha Noah nem lenne többé az életem része valamiért, akkor egy hatalmas darab hiányozna belőlem. Mondjuk a szívem.
      Készen állok arra, hogy engedelmeskedjek neki amíg a világ és még két nap, amiben végül megpihenhetünk. Számomra ő a levegő, a közeg ahol lélegezhetni tudok.

Az életem eddigi részét úgy töltöttem, ahogyan anyám akarta, ő irányította minden pillanatát, és nekem szükségem van egy emberre, aki kontrollál, aki megmutatja hol van a helyem, de mostantól ez a személy nem az anyám. Sosem lesz olyan erős, összefűzött viszonyom vele, mint Noah-val.

— Gyere Lilybeth, fürödjünk le és menjünk aludni. A buli óta csupán egy órát aludtál. — Noah segítő keze felhúz az előző testtartásomból. Mindig, amikor meggyötör és darabokra szed, utána bebizonyítja, hogy nem az a célja, hogy tönkretegyen és használjon. Különben nem lenne előzékeny és érzelmes egy brutális szex után.

— Ugye megígéred, hogy minden rendben lesz? — esetlenül és gyengén érzem magam, félek a következményektől. Hiába érzem magamban azt, hogy mi a helyes, ezt kívülre bizonyítani kihívás.

      Noah szó nélkül felemel, és görnyedt testemet a kádhoz cipeli, leültet a szélére és megengedi a meleg vizet. Azért voltak előzmények már, így mindig leellenőrzöm, hogy meleg-e a víz, amin ő mindig elmosolyodik. Miután elzárta a csapot, beült a kád egyik végébe én pedig a másikba, lábaink keresztezték felhúzva egymást. Elnyeltek minket a habok és éreztem, ahogyan mindketten átszellemültünk, átadtuk magunkat annak a magasztos érzésnek, amiben csak létezünk és a magunk által megteremtett világban mi ketten vagyunk.

— Nem kell félned, amíg velem és mellettem vagy. Ha kell, az életem árán is megvédelek téged Lilybeth. Egy egyszerű személyiségből egy számomra is ismeretlen érzéssé nőtted ki magad, amit nem bírok és nem is tudnék már elengedni. — csukott szemmel halkan, könnyedén hagyja el a száját ezek a szavak, megfogja a térdem és arra késztet, hogy üljek háttal vele szembe. Így már a két lába között helyezkedek el, a fejemet izmos vállára ejtem és iszom a szavait.

— Köszönöm Noah, hogy az életembe léptél és megmutattat nekem a valódi énedet. — általában én vagyok az érzelgős, de mostanra elfogytak a szavak.

— Engem még soha nem fogadott el senki sem, még a szüleim sem. Mindenki azt akarta megváltoztatni bennem, ami az elemi lényem, amitől egy kicsit is érző embernek érezhettem volna magam. Tudod hogy ez milyen érzéseket generált bennem? — hangja kifejezetten szomorúnak tűnt, simogatta gyengéden a hajamat, és nem engedte, hogy szembe nézzek vele. Pedig látni akartam. Tudni akartam milyen Noah Lewis, aki megtörik.

— Olyan, mintha napról napra mindig egy kicsit meghalnál. Mintha nem lenne keresnivalód a világban, és keresed azt az egyet, azt az egyetlen kis dolgot, ami képes az elméddel elhitetni, hogy van keresnivalód az élők között. — fejezem be a mondatát, a szomorúságát átvéve.
      Szegről végről ezért nem tudtuk az elejétől fogva utálni egymást, mert a találkozásunk pillanatában felismertük azt, amit egész életünkben kerestünk. A megnyugvást. Míg ő minden téren nélkülözhetetlenné tette magát, akár a lányoknál, akár a haverjainál addig én pont az ellenkezőjét tettem, de a cél egy volt. Hogy ne lássa senki, hogy belül csak egy hatalmas tátongó üresség rejlik.

— Pontosan. És ne sarkalj többé arra, hogy dobjam el az életemet magamtól, mert soha nem lennék képes rá. Tudom, hogy elfogadnál bárhogy, de kérlek ne csinálj szörnyet belőlem. — Noah keze gyengéden a vállamat simítja már, becsukott szemekkel akarjuk egymás hangos levegővételeit érezni, szívünk egyszerre dobog, mellkasaink egyszerre mozognak.
      A meleg vízben is képes kirázni a hideg az érintésétől. Valami számomra is megmagyarázhatatlan fizikai kapcsolat jön létre köztünk, amikor egymáshoz érünk. Szikrázik a levegő körülöttünk.
Kezei gyengéden simítják továbbra is elernyedt karjaimat, szép lassan átkúszik a mellkasomra, ujjbegyeivel a melleim közötti részt cirógatja. Belesóhajtok a gyengéd érintésébe, ez annyira szokatlan, de mégis finom tőle. Érdes tenyerével már a mellbimbóimat simogatja, nincs csípés, ütés semmi durvulás, egyetlen érintéséből is most több szeretet árad, mint valaha.
Nyakamat oldalra hajtom míg ő szinte érezhetetlen csókokat hint a területre ott, ahol hatalmas szívásnyomok és zúzódások ékeskednek. Meggyógyítja a hegeket, a sebeket, amik mostanra már védjegyeim lettek. Ezektől érzem magam szépnek, és ő is így lát szépnek engem.

Hátamon megérzem ismét a kemény merevedését, számomra elképesztő, sőt lassan lehetetlen, hogy egy nap ennyiszer lehessen szexelni. De ez most már. Itt most nem egy hatalmi játék veszi kezdetét, hanem valami húsvér dolog, valami egyedi és különleges.
Csípőmet megfogja, és magával szembe ültet. Mindkét kezemmel átkarolom a nyakát és csókolni kezdem. Itt sincsen semmiféle harapás, vagy jelölési szándék. Ez szín tiszta szenvedély. Beletúrok sűrű sötétszőke hajába, kissé megemelkedek, de nem ülök bele a férfiasságába, csak dörzsölöm magam hozzá.
Tenyere belepi meztelen hátamat, az izzadságcseppeket szétkeni. Egyik keze a seggemre siklik és óvatos nyomás kíséretében ösztönöz lassú apró mozgásra. Táncol a csípőm az ölében, annyira csúszkálok rajta, hogy a víz köztünk sikamlóssá válik. Noah még sosem hallott hangokat adatott ki magából, semmi állatias nem volt benne, csupán a kéjes erotika. Szemeivel végig az enyémbe néz, szánk nyitott állapotban is összeér. Nem bírom ki, hogy ne érezzem magam benne, hiába is lettem a lehető legjobban megkínozva az elmúlt 24 órában.
Egyszerre sóhajtunk erősen egymás szájába, amikor már nem bírom tovább és óvatosan belécsúsztatom magamat. Egy ideig nem is mozgunk, csak élvezzük, ahogy kitölt engem teljesen, és átvesszük egymás vad lüktetését. Noah elengedi a fenekemet és hasonlóképpen, mint én, ő is a hajamba túrja az egyik kezét. Másikat magunk közé szorítva a nemrég keletkezett sebhelyre teszi, nevén végigsimítja ujjait. Nem kezdek el mozogni fel, s le rajta, hanem előre hátra mozgok, a férfiasságát nem engedve ki magamból.

— Nagyon szeretlek Noah. Ha nem lennél, én se akarnék többé lenni. — vágyakozva nyögöm a szájába.

— Szeretlek Lilybeth Thompson. Élvezz el, mert anyád nemsokára itt lesz. — megtettem szinte ez parancsra működik nálam és hajtott az adrenalin, tudni akartam mi fog ma történni.
Bármennyire is fáradt vagyok, de még ma van egy dolgom. Addig nem lesz nyugtom, amíg anyámmal nem szakítom meg a kapcsolatot.

Sziasztok!
Ezt csak holnap akartam kirakni, de olyan cukik vagytok, hogy nem tudtam megállni!
Lilytől lassan megszokhatjátok, hogy ő az érzelmesebb részek alkotója, és szerintem ez is nagyon fontos része a történetnek❤️
Fontos, hogy a tettek mögött észre vegyük az egésznek az érzelmi részét is!
kellemes hétvégét Nektek ❤️