Attitűd | COMPLETED ✅

29.rész | Noah

     Nem akartam különben Lilybethet választás elé állítani, csak kíváncsi voltam a reakciójára. Teljesen mindegy volt a válasza, nem az számít, hogy mit mond, hanem, hogy hogyan. Az is benne van, hogy egyszerűen nem akart ellenkezni velem, viszont ezt kurva jól tette. Kevés dolgot gyűlölök és szeretek ezen a világon és kétségtelen, hogy a dac közéjük tartozik.
      A hideg vizes izgatás az egyik specialitásom. Embertelen energiákat vesz el a testtől a remegés, még fáradtabb lesz. Nem mellesleg az orgazmus is sokkal intenzívebb emiatt.

Miután segítettem neki felöltözni, a tükör elé állítottam.

— csúnyák a horzsolások, segítek eltakarni. — kiveszem a kezéből a korrektort, látszik hogy csak ügyetlenkedik az eldolgozásával.

— menni fog nekem is. — betudom a visszaszólását annak, hogy nemrég elájult. Biztos nincs még magánál.

— az meglehet, de ezzel a technikával cirkuszba kéne menned sminkelni. Anyád egyből kifogja szúrni ezeket. — megérintem a hatalmas lila foltot a nyakán, erre ő megforgatja a szemét és sóhajt egyet.

— ha.ha.ha. — szeretem, amikor ennyire makacs.
Összeszedtük magunkat, elköszöntünk a fiúktól és elindultunk apámékhoz. Imádtam azt a káoszt, ami ott volt. Szándékosan kikapcsoltam mindkettőnk telefonját, hogy ne zaklassanak.
Az ablakból már lehetett látni, hogy vadul nyomkodja mindkettő a telefonját és fel-alá járkálnak a házban. Egy gonosz mosoly kíséretében átkaroltam Lilybeth vállát, és a szokásos módon berúgtam az ajtót. Ez előző ilyen szenzációs belépőmnél zárat kellett cseréltetni. Adok egy kis munkát megint a lakatosnak.

— mit izgultok? — támaszkodom Lilybethet, aki nagyjából a felére összezsugorodott, amint meglátta az anyját. Hirtelen felénk kapták a tekintetüket, és elsápadtak.

— hol az istenbe voltatok? Nem megmondtam neked, hogy vigyázz rá? — néz rám Margaret, én pedig hátrahőköltem, kezeimet olyan tartásba tettem, mintha épp megadnám magam.

— vigyáztam. Láttok rajta sérülést?

— most ne szemtelenkedj fiam, már az összes kórházat hívtuk, épp a rendőrségnek telefonáltunk. — nem tehetek róla, de elnevettem magam. Margaretnek ez kifejezetten nem tetszett.

— kislányom ez szerinted is ennyire vicces? Mi a fene van veled? Amióta ezzel a takonnyal lógsz teljesen kifordultál önmagadból. — Margaret kezd felvenni egy arrogáns stílust, ami szórakoztató, de kezd zavarni.

— mondtak már rám rondábbat is.

— azt hiszed most olyan vicces kedvünkben vagyunk? Nem tanítottak otthon tiszteletre?

— kérdezd a melletted állót. – zsebre dugom a kezem, igyekszem minél jobban a tudatukra adni, hogy egyáltalán nem hat meg ez a dráma. Lilybeth még mindig némán díszeleg az oldalamon, mint a legékesebb jogar. Nem is kell beszélnie, hisz a testbeszéde mindent elárult helyette. Nem hárít mellőlem, képes a kisugárzásával óvni.

— Lily ugye most szórakoztok? Biztosan nem engedem meg, hogy egy ilyen semmirekellő naplopóval járj, vagy minek nevezitek ti fiatalok ezt a badarságod.-nem volt lehetőségem visszaszólni Margaretnek, mert az én kis tündérkém végre kinyitotta a száját.

— ne nevezd így őt. Nem egy semmirekellő, én szeretem.

— azt sem tudjátok még milyen az igazi szerelem.

— na mert te aztán tudod anya, nem?

— Lily ne szemtelenkedj, azonnal menj a szobádba és addig ki se gyere, ameddig nem szólítunk. – Margaret viselkedése végre megmagyarázta nekem, hogy miért ilyen alázatos Lilybeth. Hát ez a szerencsétlen egész idáig ilyen nyomorult kényszerben élt, az anyja megmondta neki, hogy mikor mit csinálhat, kivel barátkozhat, úgy irányította őt, mintha egy kibaszott bábú lenne. Mintha újra akarta volna élni a fiatalságát és óvni Lilyt a rossztól, hogy vele ne történjen meg az, ami vele. De ezzel csak egy kalitkába zárta őt, és megcsonkította minden emberi érzésétől.
      Ezért vonzott engem Lilybeth ennyire. Mert pontosan ugyanolyan semmi, mint én. Annyi különbséggel, hogy engem ez az érzés hatalommal ruházott fel, őt viszont megcsupaszította csupán...

— dehogy megyek szobafogságba. Nem 10 éves vagyok már anya és utálom, hogy megakarod mondani, hogy nekem mi a jó. Nekem Noah a jó, mellette az lehetek, aki valóban vagyok és nem kell szégyenkeznem, titkolóznom, úgy fogad el, ahogy vagyok. De ne félj anya, én nem leszek olyan, mint te, nem rakom szét rögtön a lábam az első pasinak, hogy csináljon fel. – ííííííííííííííííííí.ÁÚÚÚÚCS. Na ez most még nekem is fájt. Eszméletlen büszke voltam rá. Felé fordultam és megcsókoltam.  A szemem sarkából láttam, ahogyan elindul felénk és emeli a kezét Margaret. Lilybeth is észrevette, rögtön elhúzódott a számtól, szemeit becsukta és még jobban összébb húzódott. Az arca előtt állítottam meg a kezét, és a lehető legerősebben rászorítottam, leszarom, hogy ki ő. Akkor is ugyanezt csináltam volna, ha az amerikai elnök állt volna előttem, és életem végéig börtönbe kéne ezért ülnöm.

— ezt meg ne próbáld mégegyszer Margaret. Ha tudomást szerzek róla, olyan szilánkosra töröm a csuklód, hogy a seggedet se tudd soha többé kitörölni. Lilybeth menjél pakolni. – intek a fejemmel neki, és amikor látom, hogy apám elővette a féltve őrzött gerincét és utána indult volna Lilybethnek, rászóltam. – te is itt maradsz. És most kurvára idefigyeltek rám, amíg ő pakol.

     Amikor meggyőződtem, hogy Lilybeth elhagyta a helységet, elengedtem Margaretet, akit minden bizonnyal halálra rémítettem. Újra visszateszem a zsebembe a kezemet.

— nem bántottam, ahogyan megígértem is vigyáztam is rá. Azért nem akartam, hogy zavarjatok, mert beszélgettem vele, ahogyan ti soha a kurva életben még. Margaret te tökéletes anya, tudod te min megy keresztül az iskolában, mennyi megaláztatás íri őt a fasz ketreced miatt? Tudod mi a kedvenc zenéje? Fogta már meg férfi a kezét? Napestig sorolhatnám, hogy mit nem tudsz róla. És én vagyok a senkiházi? Még a körmöm alatti szar is több érdeklődést mutat irányában, mint te. Apa, te meg. Hagyjuk is neked meg miért is lenne fontos ez a lány, ha a saját fiad sem az? Poshadjatok itt ketten én leszarom, de az biztos, hogy ha csak nem tesztek el láb alól, akkor minden napomat arra áldozom, hogy a lehető legmesszebb tartsam tőletek, ti álszent beképzelt faszok. – muszáj volt megőriznem a higgadtságomat, legutóbb, amikor a kelleténél jobban felkúrt valaki, azt belső vérzéssel intenzívre szállították.
     Az idegösszeomlás szélén táncoló Margaret, és a cipőjét kellemetlenül nézegető apám csöndben hagyták, hogy ezekután hátra menjek Lilybeth szobájába. Sírdogálva pakolta össze pár cuccát. A szívem ketté hasad, ha ilyen kis bánatosnak látom, pedig nem kéne annak lennie. Sajnálom, hogy nekem kell megtanítanom neki, hogy a saját érdekében muszáj könyörtelennek lennie, de hát ha egyszer senki nem volt még erre hajlandó, akkor mit csináljak.

— gyere Lily, megiszunk egy kávét valahol. – bántó lassúsággal hátrafordul, és a szemeiben most már van némi vidámság is.

— Lilynek szólítottál? – könnyes boci szemei elveszik a józan ítélőképességemet.

— nincs már szükségem arra, hogy szavakkal kínozzalak. Gyere.

     Lily egy kisebb sporttáskába betett pár holmit, ujjait összekulcsoltam az enyéimmel és elindultunk az ajtó felé. Margaret megfogta az alkarom, de nem fenyegetően, ezért szerencsére nem kellett megfejelnem őt.

— vigyázz rá. Nekem nincs más. – hangja inkább bocsánatkérő volt, mintsem intő. Meglepően érdekes, mivel nem épp tisztelettudóan beszéltem velük. Hát jó...

— nem tettétek magasra a lécet. – Lilybeth még egy utolsó gyűlölködő nézéssel az anyjára nézett, és elindultunk.

     Gallagher lakása mellett van egy kis kávézó, ide térünk be. Rühellem az ilyen helyeket, olyan szánalmas itt mindenki. Randizni meg pláne nem szoktam. De muszáj közösségbe vinnem, mert sajnos egy síró nő látványa arra ösztökél, hogy a faszomat saját igény szerinti fogkefének használjam.
     Kikértem két energiabombát, és egy ideig csak csendben ültünk egymás mellett Lilyvel. De idiótán hangzik a neve a számból így.

— nagyon büszke vagyok rád, és azt akarom, hogy te is az legyél. Hűséget bizonyítottál ma nekem is és magadnak is. Megértetted a környezeteddel és velem, hogy nem egy elnyomott senki vagy, hanem egy erős nő, aki képes lenne bármilyen áldozatra azért, akit szeret. És én is szeretlek azért, mert egyáltalán nem vártam el tőled, hogy szembe szállj az anyáddal, és érzel annyira magadénak, hogy megtetted, mert véded, ami a tied...

Sziasztok! 😻
Na végre megérkezett Lily is ❤️💋
A következő rész befejező rész lesz :(