Attitűd | COMPLETED ✅

40.rész | Noah

FIGYELEM!!! ERŐSZAKOS, BRUTÁLIS CSELEKEDETET TARTALMAZÓ KÉPSOROK! ERŐSEBB IDEGZETŰEKNEK!!!

Össze kell szednem magam. Vagyis leginkább a gondolataimat, hogy most azonnal törjem ketté a telefonomat a markomban, vagy nyugodjak le és később tegyem ezt.
Hát... nem nyugodtam le.

Egy nap. Egy tetves nap kellett ahhoz, hogy Margaret már rá is eressze azt a köcsögöt? És egy tetves nap kellett ahhoz, hogy Lilybeth szarjon mindenre, ami idáig történt és semmisnek nézzen? Meg a nagy lófaszt. Velem egyik sem fog baszakodni.
Ahol elfér két ember, ott négy is tökéletesen elfog. Hárman biztos lógni fognak, a maradék pedig páholyból nézheti végig, ahogy bebizonyítom kinek hol van a helye a táblázatban.

Szívem szerint leinnám magam, de ebben most nagyon sok dolog megakadályoz. Leginkább a bennem még mindig vígan éldegélő hányingerem, másrészt pedig a tudat, hogy ezt ma józanul kell végigcsinálnom. Ez persze a többiekre nem fog vonatkozni. Még Lilybethre sem. Ugyan megfogadtam magamnak, hogy nem lesz több alkalom, hogy begyógyszerezem, de sajnos ezt az elhatározásomat felülbírálták.
Miután eléggé összeszedettnek találtam magam és elviselhető közérzetem lett, azután felvettem egy fehér hosszú ujjas pólót egy oldalzsebes fekete nadrággal, és egy farmerkabátot húztam a hátamra. Már indulásra készen voltam, de még Lilybeth telefonjáért, vagyis a volt telefonjáért visszaszaladtam. Nem volt célom vele, de nem árt minden egyes apró részletre odafigyelni.

Hívtam egy taxit, majd útnak is indultam a szórakozóhely felé. A hely szokásosan tömve volt fiatalabbnál fiatalabb idiótákkal, a VIP részlegen pedig a leselkedő senkiháziak figyelték áldozataikat.
A külsőmmel tökéletesen betudok olvadni a környezetembe, bár mindig is úgy gondoltam, hogy nem a külső jegyeim határoznak meg, hanem a belsőm az egyedi. Pár egyetemistával lepacsizok, pár gimis kiscsaj már bepróbálkozott nálam, és én annyira haragszom magamra. Hogy az istenbe fordulhatott elő az, hogy engem nem érdekel pár kedvesen mosolygó ártatlan lelkű kiscsaj? Hogyan lehet az, hogy ennyire mélyen érint vele kapcsolatban minden? A bennem felgyülemlett feszültség felemészt mindent körülöttem. Egyetlen valós szándékkal irányított indulat tombol bennem, mégpedig az, hogy megmutassam mindenkinek, de főleg Lilybeth-nek, hogy marhára rossz lóra fogadott, amikor azt hitte annyiban hagyom, más fogdossa, vagy hogy más oldalán díszelegjen.
A zene egész elfogadható itt, a középpontban állok és csak figyelem, ahogy a körülöttem lévő fiatalok lassan, de biztosan elkezdenek szétcsúszni. Minden túlzás nélkül úgy érzem magamat, mintha meglennék világítva. Jelenleg több ember figyel rám, mint azokra akiket a híradóban mutogatni szoktak.
Már épp eltelt annyi idő, hogy kezdjen zavarni, hogy miért nem látom őket. A hányinger rámtört ettől a szótól. Őket. Olyan nincsen bazdmeg. Van ő meg vagyok én, és ezáltal vagyunk mi, de olyan, hogy ők olyan kurvára nem volt, nincs és nem is lesz soha.
Kétlem, hogy fent lennének a VIP-be, itt senki nem ismeri Lilybeth-et és azt a Sean gyereket. Különben érdekel, hogy hogyan néz ki, vajon hasonlít-e rám, vagy egyáltalán jól néz ki? Vagy egy olyan jellemtelen senki, mint amilyennek gondolom? A szórakozás mára teljesen garantált, kérdés, hogy az egereket hogyan fogom tudni kicsalogatni a lyukból.

Rövid várakozás után cincogni is kezdtek, megjelentek az én személyes sztárjaim. Lilybeth-nek fogalma sincs arról, hogy én itt ólálkodom a sötétben és figyelem őket. Szívesen felhívtam volna rá nap közben a figyelmét, de telefon híján erre nem volt lehetőségem, a postagalamb pedig még tőlem is túlzás lennem pedig szeretek drámázni.
Ahogy mélyen belül gondoltam, Sean egy igazi vesztes. Ki a tököm jár egy szórakozóhelyre, aminek a nevében benne van, hogy SZEX és DROG öltönyben? Ráadásul nem is az az elegáns fajta, bőszárú, ótvar szürke, minden bizonnyal temetésre szokott így járni. Az arca az öltözködéséhez viszonyítva kulturált volt, nem kifejezetten ronda, de nem is egy szépfiú. Rövid tüsis haja van, egy fekete keretes szemüveget visel, testalkata kifejezetten nyurga. Mint egy igazi nyomorék PC guru.
Lilybeth pedig nem hazudtolva meg önmagát nagyon kitett magáért. Egy tűzpiros testre simuló ruhát visel, mélyen dekoltált háttal, amit vékony pántok kereszteztek, haját kissé begöndörítette. A két személyiség ég és föld minden téren.
Ha az én oldalamon díszelegne minden szempár ránk összpontosítana, annyira illene a kisugárzása és a megjelenése hozzám.
      Ehelyett én egy sötétebb sarokban bujkálok, Lilybeth pedig egy az összes energiájával egy semmirekellőt próbál ragyogtatni.