The Happiest Years

42. Fejezet

Mindenki a ma esti programjáról beszélt. Egyesek filmre mennek, mások bulikba... én a húgomat kísérem, mint mindig. Én már persze kinőttem a csokigyűjtést, de anya jobbnak érezte ha Peggyn tartom a szememet.

De az még odébb volt. Előttünk állt egy egész nap.

Mike mellettem állt, miközben a szekrényemben pakolásztam. Ekkor lépett színre Roni is, aki hatalmas csapásokat mért az öklével Mike oldalába és karjába. Vagyis úgy tűnt, de mindegyik ütés megállt mellette a levegőben. Még egy rúgást is csinált. Mike csak felvont szemöldökkel, fáradtan nézett rá.

– Befejezted? – Kérdezte.

– Még el se kezdtem – felelte szélesen mosolyogva – Hová mentek ma?

– Sehova.

– A húgomat kísérem.

– Hát ez nagyon szomorú – nézett végig rajtunk – Meghívnálak titeket, de az a helyzet hogy lúzer pároknak illegális a belépés.

Rámosolyogtam, Mike pedig az égnek emelte a tekintetét.

– Én elindulok. Majd találkozunk. – Úgy tűnt Mike egy perc alatt megunta a Ronival való társalgást, így ellökte magát a szekrényektől, és elindult a folyosón. Gyorsan elveszett a tömegben.

– Hova mész? – Néztem vissza Ronira, miközben becsuktam a szekrényajtómat.

A lány arrafelé pillantott, ahol Mike nemrég eltűnt.

– A bezárt étterembe megyünk. Én, meg még néhány haver.

Gyorsan elkomorodtam.

– A Fredbear's-be?

Roni bólintott.

– Nem leszünk sokan, nem lesz nagy szám.

Bizonytalanul az ajkamba haraptam.

– Nem tiszteletlenség ez?

– Tiszteletlen kivel? Senki nem tudja meg. Senki. – Nyomatékosította az utolsó szót. Egészen a lelkembe nézett.

– Azt gondolod el fogom mondani Mikenak.

– Mert el fogod?

– Tudnia kell róla. Mégiscsak sok szál fűzi hozzá, nem lenne szép a háta mögött tombolnotok a helyen.

– Ne csináld már, nem fogjuk ledönteni a falakat. Lőttek az egésznek, ha elmondod neki. Pedig ígérem, hogy semmit nem tennénk tönkre. Amúgy is kit izgat már az az épület?

– A családokat akiktől eltűntek a gyerekek? Mike?

– Azok már egy éve voltak. Mike pedig nem fog tudni róla. Mert nem mondod el neki.

A homlokomat ráncoltam, ahogy Ronit figyeltem. Ő pedig nagyon komolyan nézett rám.

– Egyébként téged is szívesen látlak. Akár még felügyelhetsz is minket.

Nagyot sóhajtottam.

– Rendben, hiszek neked. De attól még nem helyeslem.

– Tőled nem is vártam mást.

– Ezt sértésnek vegyem?

– Nem annak szántam. De veheted annak. Hűségesebb vagy hozzá, mint hozzám.

Felvont szemöldökkel pillantottam rá.

– Nem hűséges vagyok.

– Lawson is ezt mondta.

Kigúvadtak a szemeim.

– Túl korai? – Kérdezte.

Köhintettem egyet. Elgondolkoztam.