Las Puertas de Infierno

8.

Sergio

Izgatottan készülődtem egész nap. Mára vagyunk hivatalosak Anához. Délelőtt vettem egy csokor rózsát és egy üveg bort, mert anyukám úgy tanította, hogy nem illik üres kézzel menni a vendégségbe. Dudáltak, megjöttek a fiúk. Mivel Cris nem iszik, ő lesz ma a sofőr. Iker, Mesut és Marcelo is a kocsiban ült már.

- Gyere már Sese! - kiabált a brazil. - Elkésünk!

- Ne legyél már ennyire bezsongva - szólt rá Iker. - Úgy csinálsz, mintha az első randidra készülnél - nevetett.

Bezártam a lakást, bepakoltam a csomagtartóba és bepréselődtem Mesut és Marcelo mellé. Persze Iker elől ülhetett. 10 perc alatt a megadott címre érkeztünk. Kivettük az ajándékokat és elindultunk az ajtóhoz. Cris becsöngetett.

- Hola fiúk - nyílt az ajtó és ott állt a lány, egy egyszerű farmer-póló összeállításban. - Gyertek be! - mutatott a lakás belseje felé. Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, megérkeztek a többiek is. Ők sem jöttek üres kézzel. Ana mutatta az utat, hogy merre menjünk. Beléptünk a nappaliba, ami egybe volt nyitva az ebédlővel és a konyhával, így jó nagy volt. Isteni illatok lengtek körül minket. Mindenki nagyokat nyelt. Ana leültetett minket egy gyönyörűen megterített asztalhoz, majd szólt, hogy nyissam ki a borokat. Kezdett oldódni a hangulat, mikor egy szőke, kék szemű fiúcska szaladt le az emeletről.

- Anya, anya megjöttek? - kérdezte, majd mikor meglátott minket, megtorpant. Döbbenten néztünk rá.

- Ana nem is mondtad, hogy neked gyereked van - tért először magához Iker.

Ana mondani akart valamit, de újra megjelent valaki a lépcső alján. Neymar volt az, a kezében pedig egy szőke, kék szemű kislányt tartott.

- Illetve kettő - nyögte ki Marcelo.

A lány bűnbánóan nézett ránk, majd bemutatta a gyerekeit. Nico és Lina. Szép nevük van, de hát a gyerekek is gyönyörűek, akár az anyukájuk. Na de szőkék és kék szeműek. A kék szemet még megértem, de Ana haja barna. Tehát az apjuk szőke - könyveltem el magamban. Ekkor esett le, hogy a gyerekek mellé egy férfi is bekúszhat a képbe. Lekéstem róla - sóhajtottam fel. Bár Leroy azt mondta, hogy nincs senkije. Most már nem értek semmit. Cris kapcsolt közülünk a leghamarabb.

- Cris vagyok - mutatkozott be a kisfiúnak, mert ő nyitottabbnak tűnt, míg a kislány félénkebbnek.

- Tudom - válaszolta komoly képpel, ami megmosolyogtatott. - Nicola Mathias Montgomery - fogadta el a csatár kezét.

Tehát Montgomery, mint Ana. Ez új megvilágításba helyezett mindent. A kisfiú elmondta, hogy ő nem szereti a focit, de a húga igen. Ezen kicsit meglepődtem. Kiderült, hogy Neymar a keresztapjuk. Ana nekiállt tálalni. A kislány kinézett magának engem. Nem csodálom, mivel Daniella, a tesóm lánya is imád. Úgy látszik, a gyerekek megérzik, hogy ki szereti őket. Mivel mi férfiak elfoglaltuk az összes helyet, így Linát az ölembe vettem. Nem tiltakozott. Érdeklődve nézett rám a gyönyörű kék szemeivel. Tisztára, mint az anyukájáé.

- Megtudhatom a neved, hercegnő? - mosolyogtam rá.

- Lina Emma Montgomery - suttogta megilletődötten, de láttam a szemén, hogy ez csak a kezdeti szemérmesség. Több huncutság lapul ott, mint azt mi elképzelnénk.

- Gyönyörű név egy gyönyörű kislánynak - mondtam és ahogy ránéztem, tudtam, hogy nyert ügyem van. - Nagyon tetszik a neved Em - becéztem.

Döbbenten nézett rám.

- Te vagy az első aki nem Linának hív.

- Az baj? - kérdeztem óvatosan.

- Nem, csak furcsa, de neked megengedem - mosolygott rám és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Furcsa, de jó. Úgy éreztem, hogy védeni, óvni akarom őt. Lecsúszott az ölemből és átsétált Crishez. Megállt előtte és megrángatta az ingujját, mire a csatár ránézett és elmosolyodott.

- Itt eszek a te öledben - jelentette ki olyan hangsúllyal, hogy senki nem mert volna vele vitatkozni.

Mi a fenét esznek rajta a nők? - dohogtam magamban. Cris az ölébe ültette és beszélgetni kezdett vele. Könnyű neki, mert gyakorolhatott Junior mellett. Meglepetésünkre Leroy is csatlakozott hozzánk. Aztán neki kezdtünk az evésnek. Nem árulok el titkot, ha elmesélem, hogy életemben nem ettem ilyen finomat.

- Ana...ez...isteni - tolmácsolta Benzema mindenki véleményét.

Mesut már háromszor szedett magának, pedig ő mindig visszafogottan viselkedik. Fél óra alatt elpusztítottunk mindent.

- Jövünk máskor is - simítottam végig a hasamon.

- Jó, de előtte szóljatok, hogy egy komplett marhát vágassak le nektek - nevetett a lány, miközben leszedte az asztalt.

- Kipukkadok - szólalt meg Khedira is.

- Akkor kinek csináltam desszertet? - kérdezte Ana.

Marcelo megint bohóckodásba kezdett, amin Em nagyokat nevetett, majd édesen leoltotta a brazilt. A vége az lett, hogy futkározni kezdtek az asztal körül. Ana egy ínycsiklandozó tortával a kezében egyensúlyozott az asztal felé, mikor a kislány meglökte. Elvesztette az egyensúlyát, de csak annyira, hogy Cris ölébe huppanjon. A mocsok mázlista. A csatáron látszott, hogy roppant mód élvezi a helyzetet. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel, hogy végighúzta a kezét a lány csípőcsontján? Majd szétvetett a féltékenység. Ana zavarba jött és gyorsan felpattant. A többiek csak nevettek a szitun. Iker felvágta a tortát, és közben egy óriási tál kókuszgolyó is az asztalra került. Mondanom se kell, hogy mindent elpusztítottunk.

- Édeseim, köszönjetek el szépen és megyünk lefeküdni, mert mindjárt ülve alszotok el - szólt lágyan a gyerekekhez. Még a hangján is hallatszott, hogy mennyire imádja őket. Kitört belőlünk is a gyerek és könyörögtünk, hagy maradjanak még velünk a kicsik. Túlerőben voltunk, így beleegyezett.

Leroy elköszönt, mert nyitnia kellett a klubot. Ana kikísérte. Mi addig megvitattuk, hogy melyikünk fogja elvenni Anát feleségül. Még Marcelo is jelentkezett, pedig ő már nős. Ikernek barátnője van, és Crist is figyelmeztetni kellett, hogy ő sem szingli. Míg Ana búcsúzkodott, a gyerekek szépen lassan elaludtak Roni és Marci ölében. Elgondolkodva néztem, ahogy felvitték lefektetni a kicsiket. Iker hátba veregetett és sokatmondón nézett rám. A szemei azt sugározták, hogy majd később megbeszéljük.