Las Puertas de Infierno

31.

Ana

Cris ahogy ígérte elintézett néhány telefont kocsi ügyben. Aztán haza ugrott pár dologért és ruháért, amire szükségük lehet az itt tartózkodásuk alatt.

- Mennyi pénzed van rá? - kérdezte miközben az egyik ismerőséhez tartottunk. A gyerekek dvd-t néztek a hátsó ülésen. Megmondtam az összeget, mire összehúzta a szemöldökét.

- Nem lesz egyszerű - sóhajtott. Tudtam, hogy a pénz amit félreraktam az nem sok, de nekem még így is rengetegnek tűnt. Miután megérkeztünk Cris lekezelt a férfival és valamiről pusmogni kezdtek. Nem tudtam odafigyelni, mert a törpéket vettem ki az autóból.

- Ana, ő itt Ricardo - mutatta be nekem a férfit. - Ő fog nekünk segíteni.

- Hódolatom gyönyörű hölgy - csókolt kezet, amivel kimondottan zavarba hozott. Nála nem éreztem azt a bizonyos bizsergést, mint Crisnél vagy Sergionál. Észre sem vettem, hogy még mindig a kezemet szorongatja.

- Khm, khm - hívta fel magára a portugál a figyelmet, majd a derekamat átölelve magához húzott.

- Bocs Cris, de beláthatod, hogy a barátnőd olyan jelenség, aki elveszi a férfiak józan eszét - pislogott rám negédesen.

- Én nem... - próbáltam magyarázni a helyzetet, de a csatár közbevágott.

- Igen, tudom, de most autóért jöttünk és szeretnénk hamar végezni, mert a gyerekeknek megígértük, hogy sietünk.

Csodálkozva néztem rá, de nem szólaltam meg. Követtük a férfit, aki szebbnél szebb autókat mutogatott nekünk, de Roninak egyik sem tetszett.

- Családi legyen - nézett körül, mire a barátja odavezetett minket egy Audi S3-as Sportbackhez.

- Ez az! - nézett rá Cris. - Ez kell nekünk.

- Biztosan? Nem túl drága? - bizonytalanodtam el.

- Szerintem pont belefér a költségvetésedbe - mosolygott rám. - Amúgy tetszik?

- Gyönyörű - sóhajtottam fel és végighúztam a kezem az oldalán.

- Akkor én elintézem a papírokat, te meg vigyázz addig a gyerekekre.

Odaadtam neki az igazolványaimat és örültem neki, hogy intézkedik helyettem.

Cris

A törölközős incidens óta kicsit feszült volt a hangulat köztünk, de aztán szépen lassan újra minden a régi lett. Ahogy ígértem, felhívtam egy-két ismerősömet kocsi után érdeklődve. Le is beszéltem egy találkozót mára csak előbb hazaszaladtam egy bőröndnyi cuccért, hogy ne kelljen minden nap rohangálnom. ( És Santos mezben aludnom.) Még mindig a fülemben csengett Iker röhögése.

- Mennyi pénzed van rá? - néztem a lányra mikor már az autóban ültünk. Amint kimondta, már akkor tudtam, hogy az kevés lesz egy autóhoz. Ennyi pénzből csak egy roncsot tudott volna venni, de azt nem hagyhattam. Szerencsémre Ricardo elénk jött és míg Ana a gyerekekkel volt elfoglalva, félrehúztam.

- Ne mondj árat! - néztem rá.

- Miért? - okoskodott.

- Nem akarom, hogy tudja mennyibe kerül - válaszoltam flegmán. - Majd én intézem a papírokat.

- Te tudod - nézett rám vigyorogva.

Észrevettem, hogy megakadt a szeme a lányon, ezért félig büszkén, félig féltékenyen mutattam be őket egymásnak. Ahogy vártam, azonnal kivetette rá a hálóját. Nem akartam, hogy tudja, hogy Ana szabad préda, így a derekát átölelve húztam magamhoz.

Megkezdtük az autómustrát, de egyik sem tetszett. Szerettem volna valami olyat amiben kényelmesen, de biztonságosan utazhat a gyerekekkel. Elmagyaráztam Rickynek, hogy mire gondoltam, aki azonnal odavezetett egy pofás kis járgányhoz.

- Ez az! Ez kell nekünk - mosolyodtam el. Ana szemében láttam, hogy neki is nagyon bejön.

- Biztosan? Nem túl drága? - aggályoskodott.

Megnyugtattam, hogy pont elég rá a pénze, majd elkértem a papírjait, hogy én intézzem az adás-vételt, kipótolva egy kisebb összeggel Anabell pénzét.

- Szülinapi ajándék, mi? - vigyorgott rám Ricardo.

- Miből gondolod?

- Itt van a papírjaiban, hogy 30.-án tölti a huszonegyet. Rohadt jó bőr Cris - vigyorgott. - Hol találtad? Nekem is szerezhetnél egy ilyet. Fiatal, szexi és pont a farkamra való.

- Kuss Rick! - szóltam rá mérgesen. - Ő nem egy tárgy. Ő egy kedves lány és ráadásul családanya.

Ricky szemei elkerekedtek és döbbenten nézett ki az ablakon.

- Nem mondod, hogy az a két poronty az övé? Még jobb. Elég fiatalon kezdhette. A gyerekek már vannak vagy három évesek. Tizenhét-tizennyolc évesen kaphatta be a legyet - latolgatta. - Az a legjobb kor. Akkor lehet a legjobban betörni őket - vigyorgott perverzen.

- Utoljára szólok, hogy állj le, mert ha nem, betöröm a pofád - lettem egyre idegesebb. Ha nem kellett volna Ananak az autó, itt hagytam volna a fenébe.

- Oké, bocs. Felfogtam, hogy a nőd tabu - tette fel a kezeit, majd átadta a papírokat és a kulcsokat.

Amilyen hamar csak tudtam, kiléptem az ajtón. A lány várakozva nézett rám és nem tudtam kihagyni, hogy ne szívassam.

- Na? Mit kapok érte? - lóbáltam a kulcsot az ujjamon.

- Nem hagyom, hogy éhen halj a következő két hétben - alkudozott.

- Az nem elég - vigyorogtam rá.

- Hát jó - sóhajtott fel, aztán megölelt. A testem mint valami jól működő szerkezet azonnal válaszolt a közelségére. Pillanatokon belül melegem lett és többet akartam.

- Még mindig kevés - suttogtam rekedten a hajába. Megforgatta a szemeit és egy apró puszit nyomott az arcomra és hogy ezt tetézze, a fülemhez hajolt és belesúgott.

- Túl vagy fizetve.

Megborzongtam az érzéstől és alig bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne döntsem le a kocsi motorháztetejére és ne tegyem azonnal a magamévá. Erőt vettem magamon és elléptem tőle.

- Megállj boszorka - fenyegettem meg csillogó szemekkel, majd Juniort kézen fogva elindultam az autóm felé. Még láttam, ahogy végig simít az autója oldalán és elmosolyodik. Jó érzés volt látni, hogy örömet tudtam neki szerezni. Beültette a kicsiket és óvatosan araszolva megindultunk hazafelé.