Las Puertas de Infierno

II. évad. 23. rész (befejezés)

Sziasztok!

Elérkeztünk ide is. Ez az utolsó rész. :(

Tudom sokan már örültök neki, hogy megtudjátok, mi a történet befejezése, de nekem egy hatalmas űr marad a szívemben utána. Ahogy a blogom címéből is láthatjátok, ez volt az első sztorim, amit papírra vetettem, majd begépeltem ide. Szereplői az évek alatt a szívemhez nőttek így nagyon nehéz a búcsúzás, de muszáj.

Sokáig nem tudtam, hogy mi lesz a történet legvége és ez menet közben is sokszor változott, de mostanra végre sikerült békét kötnöm magammal. :) Mindig az aktuális hozzászóló kedvence (TeamCris, TeamKimi vagy éppen Team Sergio) alakította ki bennem a végkifejletet. :D Egyszóval volt itt minden. XDDD

Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy rendhagyó véget kanyarítok Anáéknak.

Utálok búcsúzni, ezért gyorsan teszem.

Az írásaimnak köszönhetően rengeteg kedves emberrel "ismerkedtem" meg. Jó érzés volt tudni, hogy érdekelt titeket a kissé zavaros elmém még zavarosabb lenyomata és nyomon követtétek "írói" szárnypróbálgatásaimat. :D

Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok velem és az én drága szereplőimmel. Baromi jó érzés volt olvasni a kommentjeiteket. Minden egyes szavatok megdobogtatta a szívemet, akár jó akár rossz visszajelzés volt. Próbáltam tanulni a hibáimból és a kritikáitokból is egyaránt. Remélem sikerült.

Most egy kicsit pihenni fogok és befejezem az utolsó még futó blogomat, de....

Rengeteg ötlet van még a fejemben, elkezdett írások a gépemen, szóval nem fogom és nem is tudnám abbahagyni az írást. Valamikor talán még beleszaladtok az általam írt történetekbe, de azok már nem a focihoz fognak kötődni. Legalábbis most ezt tervezem, de aztán ki tudja? ;) :D Nálam sose lehet tudni. Egy biztos: Dolores Faria néven tovább szeretnék munkálkodni, aztán még az is előfordulhat, hogy egyszer eljutok arra a szintre, hogy egy könyvesbolt polcáról köszönök vissza rátok. :D

Azt hiszem most már épp eleget fárasztottalak titeket. :D

Jó olvasást a befejező részhez!

Millió puszi és hatalmas ölelés: Dolores <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

Ana

Magam elé bámulva a semmibe, támasztottam a fejem a repülőgép ablakának. Alattunk már látszódtak a Barajasi reptér fényei. Egész idefele úton próbáltam feldolgozni, amit tettem. Átkozott legyek, ha tudom, hogy miért hagyott el a józan eszem és miért kötöttem ki a finn karjai közt, de megtettem és most mocskosnak, olcsónak éreztem magam. Abban a pillanatban, ahogy az általunk generált szexuális vágy köde felszállt az agyamról, szembesültem tettem súlyával. Felszaladtam a szobámba és reszkető kezekkel dobáltam be ruháimat a bőröndömbe. Könnyeim megállíthatatlanul folytak miközben taxit rendeltem és faképnél hagytam a pilótát. Nem tudtam a szemébe nézni. Nem akartam látni az arcát, hogy mit is gondolhat rólam ezek után. Szerencsémre sikerült jegyet váltanom a következő gépre, így most rajta ültem és vártam, hogy földet érjünk .

...

Torkomban dobogó szívvel léptem be a házba, ahonnan egyből meghallottam a gyerekek zsivaját.

- Anya! Anya! - Szaladtak elém boldog mosollyal az arcukon, mikor észrevettek az ajtóban. - Úgy hiányoztál! - Öleltek magukhoz, mikor letérdeltem eléjük és a karjaimba zártam őket.