Las Puertas de Infierno

63.

Cris

Végül nem mentem anyáék után. Felhívtam és nagy vonalakban vázoltam neki a történteket. Nagyon örült a döntésemnek, bár az Anával történtek miatt lecseszett. Örültem, hogy megtudtam beszélni a dolgokat a lánnyal, mert azóta minden olyan köztünk, mint régen. Azt, hogy szakítottam Irinával csak Marcelo és Iker tudja a családomon kívül. Nem akarom, hogy a sajtó rám szálljon, így egy rövid ideig még hallgatok.

Gondolataimból egy motor hangja térít vissza a valóságba. Kinézek az ablakon és látom, hogy Ana begurul Sergio udvarára. A mázlista - morgom magamban, majd azon kezdek filózni, milyen ürüggyel tudnék bejutni a védőhöz. Kimegyek a kapuhoz abban bízva, hogy amíg elsétálok a szomszédom ajtajáig majdcsak eszembe jut valami ötlet. Imáim meghallgatásra találnak mikor majdnem felborít egy szőke ciklon.

- Hohohó - kapom el a karját, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. - Hova ilyen sietősen Lexy? Csak nem Mesutot üldözöd? - nevetek rá.

- Á, szia Cris! Bocsi. Nem csak sietek, mert az ikreket nem akarom sokáig egyedül hagyni, de Ana ruháját én hoztam el és még oda kell adnom neki - hadarja el és már sietne is tovább.

- Majd én átviszem neki, te menj csak vissza a gyerekekhez. Úgyis épp odakészültem - villantottam rá egy mosolyt.

- Köszi - sóhajt fel hálásan, majd a kezembe nyomja a zsákokat és már fordul is vissza. - Ja és jó bulizást! - mondja még a válla felett mielőtt eltűnik a szomszédban.

Somolyogva csöngetek be Sergiohoz, akinek amint kinyitja az ajtót, arcára fagy a mosoly. Kölcsönös üdvözlés után elmondom neki jövetelem okát közben pedig Ana is megjelenik, és mint mindig most is nagyon jól néz ki a bőrruhájában.

- Szia Roni - ölel meg amitől szinte cseppfolyóssá válok.

- Szia Angyalka! - viccelődöm vele.

Csodálkozva néz rám a védővel együtt.

- Most miért? Sergio szerinted nem így néznek ki az angyalok? - kacsintok Sesére aki azonnal veszi a lapot és rálicitál a mondandómra.

- De igen. Cris lehet, hogy meghaltunk? Ez már itt a mennyország? - rémüldözik látványosan.

- Nem vagytok normálisak - nevet Bell, majd halkan hozzáfűzi - bőrszerkós angyal.

Soha nem láttam még így nevetni. Annyira felszabadult. Csodálatos látvány ahogy kócos hajába túr és kipirult arcával felénk fordul. Persze, hogy rajta felejtjük a szemünket, amit nem tud hova tenni.

- Baj van? - néz ránk ijedten.

Elmagyarázom neki, hogy még soha nem láttuk ilyennek. Próbálja leplezni a zavarát, de nem megy. Majd egy elcsépelt poénom után vállon csap. Sergio kinevet, de csak addig vigyorog, míg Ana el nem kezdi kipakolni a ruháit a vendégszobában. Az én szavam is eláll, mikor meglátom a ruhának nem mondható falatnyi rongyokat. Valamit beszélnek, de nem jut el hozzám, mert fülzúgásom lesz a bent tartott levegőtől. Óvatosan fújom ki, majd rákérdezek a lányra.

- Mindig ilyenekben dolgozol?

Nevetve bólint és most mi jövünk zavarba a védővel, mert szerintem egyikünk se a ruháit nézte idáig.

- Inkább az volt a lényeg, hogy minél hamarabb lekerüljön rólad - incselkedek vele, mire rácsap a mellkasomra.

- Idióta!

- Miért? Én csak a tényeket mondtam. Igaz Sese?

- Jaja - bólogat a spanyol is hevesen minek következményeként Ana összekócolja a haját. Na ez az amit nem kellett volna, hiszen Sergio allergiás a frizurájára, akárcsak én. Talán ez miatt lépek el a lány elől, mikor az mögöttem keres védelmet. Nevetve nézem ahogy az asztal körül kergetőznek. Ismerős a helyzet, mert ezt már mi is eljátszottuk mikor Bellnél aludtam. Ana nem bírja tovább és feladja, de Sergio simán a vállára kapja és elindul vele a szoba felé. Ahogy elmegy mellettem, nem tudok ellenállni a kísértésnek és rácsapok a fenekére.

- Cristiano Ronaldo! Ezt még visszakapod! - kiabálja, de én csak nevetek rajta.

Sergio kihasználja, hogy Ana védtelen, így csikizni kezdi, de aztán szóbeli vezeklésre szólítja fel.

- Abba hagyom, ha utánam mondod a következőt: " Soha többé nem kócolom össze Sergio Ramos csodaszép frizuráját."

Hát ettől még engem is elkap a röhögőgörcs. Ez teljesen hülye. Ránézek az órámra és elhűlve látom, hogy már hat óra és még nem kezdtünk el készülődni. Ana gyorsan kizavar minket a szobából.

Az ajtó előtt állva ránézek Sergiora és felteszem neki a kérdést, hogy átjöhetnék-e én is készülődni. Tudom, hogy nem hagyhatom őket magukra, mert nem bízom a felfokozott hangulatú védőben. Beleegyezik, de közli, hogy az ő fürdőszobáján kell osztoznunk. Otthon tolok egy gyors zuhanyt és összepakolom a ruháimat majd visszasétálok a szomszédba.

Félmeztelenül állunk Sergio fürdőjében és a hajunkat igazgatjuk, mikor kopogás hallatszik.

- Fiúk kész vagytok már? - lép beljebb Ana, majd apró sikkantást hallatva a szeme elé kapja a kezét. Ekkor térek magamhoz a bámulásból. Egyszerűen nincsenek szavak, hogy milyen gyönyörű. Nem feltűnő a ruha amit visel, mégis ahogy a testére simul mindent elhomályosít maga körül. A haja pedig az én gyengém. Most is kibontva omlik a hátára térdhajlata alá, két oldalt simán csak feltűzve mégis olyan, mint valami kibaszott hercegnő.

- Ööö, bocsi, de vegyetek fel valamit - nyögi zavartan mire belém bújik a kisördög.

- Szégyenlős vagy? - kérdezem, de mikor nem válaszol csak még jobban elpirul már tudom is a választ. - Bell, te szégyenlős vagy. Mekkora már?Sztriptíz bárban táncolsz, de ha meglátsz egy félmeztelen pasit, elvörösödsz - nevetek fel.

- Kettőt - suttogja alig halhatóan - és tegyük hozzá, nem akármilyen pasikat - motyogja, amitől nekem hájjal kenegetik az egómat. Tehát tetszik neki a látvány. Elég egy pillantás egymásra a védővel és már húzzuk is el Ana kezét a szemei elől. Íriszeit ránk emeli és egy szexi mozdulattal beharapja az ajkát, mire nekem meglódul a vérnyomásom a testem altája felé.

- Nyertetek - sóhajt megadóan, mire elengedjük. Az ajtóhoz siet, de mielőtt becsukná még visszaszól. - Öt percetek van elkészülni.

Mégegyszer végig futtatja rajtunk a tekintetét ami mind a kettőnket büszkeséggel tölt el, majd gyorsan becsapja az ajtót maga után belőlünk pedig kitör a nevetés. Mi is felöltözünk, elvégezzük az utolsó simításokat, majd meghallva Ana türelmetlen kiáltását, elindulunk lefelé. Egymást lökdösve, röhögve megyünk le a lépcsőn. Bell már teljesen kiakadva vár ránk.

- Ne morcoskodj szépségem! Két ilyen pasira érdemes várni - utalok a szobában történtekre.

- Ne durcizz drága Ana, mert csúnya ráncos lesz tőle a bőröd - ugratja Sese is majd megpuszilja. A lány csak megforgatja a szemét. A védővel megindulunk az ajtó felé és engedve a késztetésnek még visszaszólok:

- Gyönyörűm nem jössz? Még a végén elkésünk - nevetek fel villámokat szóró szemei láttán. Sese is velem nevet és összepacsizunk. Ahogy hátra nézek látom, hogy Ana durcásan követ minket.