Las Puertas de Infierno

20.

Sergio

Már öt óra is elmúlt, mire mindent megszerveztem az estéhez. Lassan ideje volt egy kicsit pihennem. Sóhajtva nyúltam végig az ágyamon és gondolkodni kezdtem a mai illetve a tegnapi napon. Az edzés nagyon gáz volt. Cris és én végig kerültük egymást. Zidane ránk is szólt, hogy nem kéne a magánéletet felhozni a pályára és ha összevesztünk, akkor kurva gyorsan béküljünk ki, mert a viselkedésünk kihat a csapatra. Igaza van. Beletúrtam a hajamba, majd végighúztam az arcomon a kezem. Feltápászkodtam és a fürdőszobába mentem. Megálltam a tükör előtt és végig néztem magamon. Tudtam, hogy nők ezrei álmodoznak rólam, ami jól esett, de igazság szerint soha nem érdekelt. Most mégis kétségbe estem és értelmetlen kérdéseket tettem fel magamnak. Cris mivel több nálam? Jobb képűbb? És a legfontosabb Anának melyikünk jön be jobban? Ilyen és ehhez hasonló dolgok kattogtak a fejemben. Attól meg pláne nem lett jobb a kedvem, mikor eszembe jutottak a tegnapi események. Szörnyű érzés volt Anát a szomszéd kapuban látni. Az az istenverte csatár hamarabb lépett, mint én. Láttam a diadalittas nézését, mikor a lány közölte, hogy ott ebédel náluk. Muszáj volt letörölnöm az arcáról a gúnyos mosolyt, így rákérdeztem a ma estére. Majdnem felröhögtem, mikor megláttam az arcát. Pillanatok alatt tűnt el a magabiztosság róla. Csak tudnám, hogy mit akar tőle, mikor neki barátnője van.

Addig-addig merültem el az önmagammal való beszélgetésben, míg ránézve az órámra az fél hetet mutatott. Na ez jó, mindjárt elkésem Anától. Magamhoz vettem a kocsikulcsom és autóba ülve elindultam a lányért. Nem sokkal hét előtt álltam meg a ház előtt, majd becsöngettem. Molly nyitott ajtót. Kedvesen üdvözölt és beinvitált.

- Mindjárt jön, csak még elköszön a gyerekektől - nézett rám.

- Nélküle úgyse megyek sehova - nevettem rá.

Nem ismertem, de egészen megkedveltem az idős asszonyt. Végre lépteket hallottam a lépcső felől és felnéztem. Még a lélegzetem is elállt, pedig a lány nem is volt kiöltözve. Egy egyszerű nyári ruha volt rajta, apró virágokkal díszítve, a derekán egy fekete övvel. Senki meg nem mondta volna, hogy kétgyerekes anyuka. Inkább nézett ki tinédzser lánynak. A legszebb mégis a haja volt, amit mára kiengedett és csak kétoldalt tűzte fel egy-egy egyszerű csattal. Lágyan omlott a hátára, teljesen elfedve azt. Gyönyörű volt. Mire végre magamhoz tértem a bámulásból, ő már ott állt előttem és rám nevetett. Imádtam a mosolyát.

- Hola, Sese!

- Anabell, egyszerűen lenyűgöző vagy - néztem rá és kezét megfogva megcsókoltam azt.

Pironkodva húzta el .

- Ne hozz zavarba, már kértelek - kuncogott.

- Bocsáss meg, de ha egyszer ezt hozod ki az emberből - válaszoltam az igazsághoz hűen.

Zavartan nézett rám, majd hogy terelje a témát Mollyhoz fordult.

- Mesét néznek, de légyszi ma korán dugd őket ágyba, mert holnap fárasztó napjuk lesz és jó lenne, ha kipihennék előtte magukat.

- Rendben, de menjetek már, mert soha nem fogtok vacsorázni, ha csak itt álltok - terelt ki minket az ajtón.

Szófogadóan beültünk a kocsimba és elindultam a kedvenc olasz éttermem felé. Útközben nem beszélgettünk, csak hallgattuk a rádióból szóló zenét, mégsem volt rossz a csönd, sőt azt is mondhatnám, hogy meghitt volt. A célunkhoz érve kisegítettem Anát az autóból. Jó volt megfogni a kezét. Akárhányszor mellettem volt, mindig megmozdult bennem valami. Óvni és szeretni akartam, úgy mint eddig senki mást.

Belém karolt, úgy léptünk be az étterembe. Antonio a tulajdonos mosolyogva jött elénk.

- Seňor Ramos. Micsoda megtiszteltetés - fogott velem kezet, aztán Ana felé fordult és kezet csókolt neki.

- Mamma mia, bella donna - sóhajtott a partneremre nézve, majd mikor meglátta a szikrákat szóró szemeimet, elengedte Ana kezét.

- Bocsásson meg kisasszony, Antonio vagyok ennek az étteremnek a tulajdonosa. Ne haragudjon az előbbi kitörésemért, de ilyen gyönyörű hölgy még nem fordult meg nálunk. Sergio Ramos nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hogy ön a partnere - kezdett udvarolni neki. Na persze, előtört belőle az olasz vér.

Megköszörültem a torkom, mert láttam a lányon, hogy nagyon zavarba jött.

- Tonio, vacsorázni jöttünk - figyelmeztettem a barátomat.

- Mi scusi - mondta. - Megmutatom az asztalukat.

Követtük őt és egy eldugott helyre vezetett minket, ahogy azt délelőtt már megbeszéltem vele. Leültünk, majd jött egy pincér felvenni az ital rendelésünk. Én vezettem, ezért ásványvizet kértem, Ana szintén.

- Valami finom bort inkább? - néztem rá.

- Nem köszönöm, soha nem iszom alkoholt - mosolygott.

Kinyitottuk az étlapot és végig néztük. Én mindjárt tudtam, hogy mit kérek és ahogy elnéztem Ana is így volt vele. Amint visszatért a pincér, le is adtuk a rendelést.

- Én egy milánói makarónit kérek - nézett a fiúra.

- Én pedig egy carbonárát - csuktam össze az étlapot.

Hogy megtörjem a csendet, kérdezgetni kezdtem.

- Mit fogsz csinálni nélkülünk három hétig? - vigyorogtam.

- Nézzük csak - ütögette mutatóujjával az ajkait, amit én megbabonázva néztem - szerintem kipihenem magam - kacagott fel.

Szerettem hallgatni ahogy nevet. Bizsergető érzés volt.

- Ennyire sokak lennénk?

- Nem, csak még nem szoktam meg, hogy egy csapat pasi robbant be hirtelen az életembe. Eddig csak egy férfi kötötte le a figyelmemet - mondta és szavaira megállt bennem az ütő. - Egy szőke, kék szemű, holnap három éves "férfi" - mutatott macskakörmöket és újra felnevetett. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

Megérkezett a vacsoránk. Nagyon finom volt, de nekem Ana főztje jobban ízlett, amit közöltem is vele. Elpirulva szabadkozni kezdett.

- Sergio, eddig csak egyszer ettél a főztömből, miből gondolod, hogy tényleg jól főzök?

- Megérzés, na meg Neymar is ódákat zengett rólad. De ha végképp meg akarsz győzni, akkor meg kell hívnod még egyszer - indítottam be a képzeletbeli rakétákat. Muszáj valamit lépnem, mert már csak két napom van közelebb kerülni hozzá. Nem akarom úgy itt hagyni, hogy Ronaldonak sima legyen a terep.

Befejeztük a vacsorát. Ana mosolyogva kért meg, hogy menjünk haza, mert holnap az ikrekkel az állatkertbe megy és szeretné kipihenni magát. Szomorúan bólogattam, de megértettem, hogy a gyerekei a legfontosabbak.Intettem a pincérnek és fizettem. Kifelé menet nem úsztuk meg Antonio újabb bókjait. Hazavittem a lányt. A ház előtt kisegítettem a kocsiból és elkísértem az ajtóig.

- Köszönöm Sergio - mosolygott rám kedvesen. Imádtam ahogy kiejtette a nevemet. - Nagyon jól éreztem magam.

Néztem őt és valami megmozdult bennem. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy beleszerettem. Úristen, Sergio Ramos szerelmes! Ez annyira új volt nekem is, hogy elkezdtem idétlenül vigyorogni. Ana csak nézett és olyan szép volt. Nem akartam elriasztani, így csak egy puszit nyomtam a homlokára.

- Jó éjszakát! - suttogtam neki.

- Jó éjt, Sese - nézett rám kedvesen és megölelt. Orromba kúszott édes illata és én próbáltam minél többet magamba szívni belőle. Elváltunk egymástól, én beültem az autómba, ő pedig addig integetett nekem, míg be nem fordultam az utcasarkon. Hangosabbra vettem a rádiót és az előadóval együtt énekeltem mosolyogva. Olyan jó kedvem volt, amilyet még nem éreztem. Szerintem így viselkedik egy pattanásos kamasz, aki az első randiján van túl. Én is így éreztem magam. Rettentő boldog voltam.